Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-10-22 / 48. szám
Előfizetési árak; egész évre 300 — K, félévre 150-— K, negyedévre 75‘ — K. Egyes szám ára : 6 korona; pályaudvaron 6 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Őszi gondok. Ezeken a lucskos, esőtől átvert őszi éjszakákon álom helyett ott kóvályog szobánkban a téli gondok fekete árnyéka. Nincs ma ember ebben a tizennégy vármegyében, akire nyugalmas ősz mosolyogna. Még a milliók urai is keserűen homokba dugják fejüket a bizonytalan jövő elől. De ki is volna az a bátor és merész magyar, aki a higgadt ész iránytűjével meg tudná mutatni a kilábolás lehetőségét a szellemi és anyagi nyomor utain. A magyarság végzetes sorsa hull elénk ezeken az elborult őszi éjszakákon. A tépelődés ott rág a szivek mélyén s a tébolyitó nyugtalanság az őszi esők egyhangú temetési dallamával reményünk sziklavárát is kikezdi. Máskor az ősz csendes meditációk, szép elgondolások évadja volt. Most a meditációk hangos panasszá váltak, vagy ami még kétségbeejtőbb: — cinikus minden mindegy világnézetté. A panaszok ott bujkálnak testvéreink homlokán s ez alól ma nincs kivétel. A városi ember a megélhetés harcát harcolja, a falusiak téli reményét paskolja künn a földeken az őszi eső. Egyformák vagyunk ma mindannyian, megvertek, lesújtottak a viszontagságos sors szekere előtt. Felhős nemcsak az egünk hetek óta, de a téli gondok felhője is ott terpeszkedik silány és sivár életünk előtt. A gondok ősze ez az élet, mely visszhangos a panaszok sokaságától. Mi csak egytől félünk, ha a lelkeket is narkotizálja, gúzsba köti, leteperi ez a keserű őszi probléma. Ha maradék hitünk melege is kiszáll belőlünk, ha az utolsó mécsláng is kialszik, ha teljesen kifosztottak, levetkőztetettek maradunk s bizodalmunk sárosán elhull, mint az esőtől átvert őszi virágok. Ha nemcsak a testi nyomornak leszünk inaszakadtjai, de lelkileg is elfásulunk s a magyarság célirányos hivatásában megfogyatkozva ur lesz bennünk a sorvasztó kutyahit, azaz az élni nem érdemes filozófia. Ettől óvjon mindannyiunkat az Isten. Ettől kell óvni minden testvérünket. Ez ellen kell harcolni politikusnak, miniszternek, közéleti tényezőnek s minden rendű és rangú vezető embernek. Ez a nagy betegség nem szabad, hogy úrrá legyen a tömegeken, mert ennél nincs féktelenebb hatalom, nincs szörnyűségesebb defetizmus, nincs nagyobb kerítő s egy nemzet életében akkor járnak közel a végső katasztrófához, ha egyedeiben csüggedt lelküek lesznek fiai. Ezért kell kormánynak, hatalmi polcon uralkodóknak minden eszközt megragadni, hogy a megélhetési gondok fekete kuvasza elhallgasson a magyar éjszakák félelmetes csendjében. Mert csak az őszi gondok elűzése után várhatjuk, hogy lesz lelki erőnk életünk továbbéléséhez. Silbak. Gyalogjárók, világítás és az őszi eső. — Hozzászólások a közönség köréből. — Átjárók karbantartása. — A megközelíthetetlen iskolaépület. — Térdig sárosak a gyermekek. — A legsürgősebb teendők. — Az ujdombövári gyalogéit■ — Emlékezés a hajdani ívlámpákra. — A közbiztonság kérdése. — Kié a Hunyadi-téri fekete hegyek birodalma? Nem resteljük bevallani : belefáradtunk már az örökös szélmalom harcba, beleuntunk abba az eredménytelen küzdelembe, amelyet lapunk hasábjain már hatodik esztendeje folytatnak különböző munkatársak hol komoly, hol ironikus, szatirikus modor ban. De a múlt számunkban hozott levél után oly tömegesen kerestek fel bennünket olvasóink és általában Dombóvár közönsége köréből jóleső, buzdító sorokkal, annyi segíteni akarás nyilvánul meg ezekben a keresetlen, egyszerű, sokszor kemény, de annál őszintébb sorokban, annyira közérdekű a felvetett problémák sora, hogy elhatároztuk e kérdések napirenden tartását. Közre adjuk e levelek általános érdekű részét és azt hisszük, hogy ezzel a kemény hanggal is csak hasznára lehetünk a köznek, ezzel is Dombóvár fejlődését, civiiizálódását szolgáljuk. * * * Igentisztelt Szerkesztő Ur! Bocsásson meg, hogy szerény soraimmal zavarom, de kérem szives meghallgatásomat. Négy kis gyermekem van, a leg- kis bbik még nem jár iskolába, de a három nagyobbik már mind isko'ába jár. És tessék elhinni igen tisztelt Szerkesztő Ur, hogy fáj a szivem, ha ezek a szegény kis porotyaim iskolába mennek, vagy amikor onnét egészen térdig összesározva hazajönnek. Sokszor szeretném őket inkább itthon tartani, mert a cipőféle oly rémségesen drága, amikor pedig elmennek iskolába, muszáj belemenni a legnagyobb sárba, mert a Hunyaditéri iskolát nem lehet száraz lábbal elérni, ha egy kicsit esik az eső, mert azt a legnagyobb sárfenger veszi körül. Én is és az összes gyermekes apák nagyon hálásak volnának az igen tisztelt Szerkesztő Urnák, ha a dombóvári átjárók és mindenesetre az iskolához vezető utak rendbehozását meg tetszenének sürgetni, mert ha ez igv tart, muszáj lesz a gyermekeket itthon fogni, pe- dig jól tudom, hogy az magának a gyerekeknek van legjobban a kárára, meg aztán ilyenkor a legcsintalanabb is. Vagyok az igen tisztelt Szerkesztő Urnák alázatos szolgája : Egy többgyermekes családapa. * * * Tekintetes Szerkesztőség ! Régi mondás: Verba volant, scripta manent. Én azonban hajlandó volnék elhinni, hogy jelen soraim is csak repülő és teljesen haszontalan szavak lesznek. így mutatták ezt az eddigiek. Mégis talán nem fog ártani, ha a dombóvári sár üggyel kapcsolatban bizonyos sürgős teendőkre a tekintetes Sz°rkesztőség figyelmét felhívni bátorkodnék. A legsürgősebb teendők közé- tartoznék ugyanis az átjárók lehelő tisztántartása és sártól való mentesítése. Helyi' ismereteim alapján legsürgősebbnek tartom a következő átjárók feltöltését : László Vilma — főgimnázium, Rothermel sarok — Dvor- zsák-sarok, — postaépület — főszolgabíró- ság, — Dvorzsák-ház — Túri divatüzlet, járásbiróság — Dombó Pál utca sarok, Hunyadi-téri iskolához a járásbíróságtól, a Hunyadi tér páros oldaláról és a Lampel féle kereskedőtől, az Andrássy, Teleki és Árpád-utca torkolatainál lévő átjárók, Üombó Pál utca-sarok — Bezerédj utcai Bán-vendéglőhöz, Szent-László térre az Esterházy utcából (Nemzeti Hitelintézetnél), Esterházy utca páratlan oldalán Friedeníhal és Spit- zer-házak köpött (lehetetlen sötétben és esőben az életveszélyes lépcsőkön való közlekedés !), hercegi uradalmi iroda — Thész- sarok, hercegi iroda — templombejárat, temetőhöz vezelő rozoga palló (Erzsébet-u.), Petőfi utca — Erzsébet utca mindkét oldala. Itt volna még az ujdombövári állomásra vezető gyalogút, ám ez most belekerült a megyei bürokratikus labirintusba, — amint hallom, •— úgy bizonyára alhatunk rá néhányszor. Ezek volnának a legsürgősebben rend- behozandók. De gyorsan, mert itt az ősz és »jam proximus ardet Ucalegon.« Tudom azonban jól, ho y ezen átjárók ügye nem a Dombóvári Hírlap Szerkesztőségén múlik és éppen ezért erős a kétely bennem, hogy ezen állapotok javulni fognak. Néven nevezik a gyermeket: az illetékes tényező, a diluviális korszakból ránk maradt községi képviselőtestület alszik, csak a maga kis érdekeivel törődik s nem képviseli a községi érdeket, mint azt neve és hivatása megkövetelné. Ezzel a lemondó akkorddal zárván soraimat, maradtam a tekintetes szerkesztőség kész hive : Aláírás. * *. * Tisztelt Szerkesztő úr ! A dombóvári vasutasság nevében kérem a tisztelt Szerkesztő úr jóindulatát és támogatását. Mert be kell látni, hogy velünk senki sem törődik. Mi járunk a legtöbbet ki az ujdombövári pályaudvarra, azon a rettenetesen rossz utón. Azt mondják, nekünk jó, mert lámpással járunk. Hát az igaz,
