Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-10-22 / 48. szám

2. oldal. 1922. október 22. ‘ ­hogy lámpással, de amikor esik az eső, hiába visz az ember lámpást, nem {ehet ott kérem sokat kerülgetni a sarat, mert az van inindenhol. Különösen ott á két hídnál bele kell hágni a legnagyobb sárba. Meg aztán ott van az út mentén a kihordott trágya, abba kell belemászni, de attól csak még rondább lesz az ember. Nagyon megköszön­nénk mi vasutasok a Szerkesztő urnák, ha a mi kedvünkért is szóvá tenné a lapjában ezt a dolgot, talán elolvasná az is, akire rátartozik. Talán a főnökségek, vagy közsé­gek, vagy nem tudom én micsoda hatóságok. Tisztelettel: Egy vonatkísérő. * * * Nagyságos Lapszerkesztő ür! Olvastam múltkori b. lapjukban a Dombóvár világítása miatti panaszt. Bizony jogos is ez, mert nem mindig volt ez így. Valamikor a jó békeidőben, mikor még más volt a helyzet, majd minden utcasarkon égett egy hatalmas fényű ívlámpa. Magam emlékszem, hogy volt egy a Bezerédy utca sarkán, a Rothermel-féle házak között, az Esterházy-utcában a Takarék, akkori Keres­kedelmi Casinó táján, a Templom-téren, a Kakas-dombon, az Andrássy-utca sarkán, a községházánál, meg nem tudom már, hogy hol mindenhol, de bizonyos, hogy nem volt ilyen förtelmesen nagy sötétség, mint máma. Nagyobb is volt a közbiztonság. Nem félt úgy az ember az utcán, ha elballagott vala­merre, hogy a sötét utcán csak megtámad­ják. Azonban ezek a régi idők már elmúltak és talán soha vissza nem jönnek. Elvitte az új emberek gonoszsága. Maholnap már mi is kikopunk e világból, akkor taián lesz vi­lágosság. Örök világosság. A nagyságos Lapszerkesztő urnák tisz­telő hive : Egy régi dombóvári lakos­* * * Kedves Szerkesztő Uram! Tavaly történt, hogy egyszerre a Hunyadi-téren fekete salak-hegyeket hal­moztak fel. Idők folyamán ezek a salak­hegyek kissé megapadtak ; láttam, hogy az egyes háztulajdonosok istállójuk és udvaruk feltöltésére, de itt-ott átjárók készítésére is felhasználták. Most, hogy a sár megint jár­hatatlanná teszi a teret, eszembe jutott, amit írni akarok. Hogy t. i. ne n lehetne-e ezeket a hegyeket átjárók készítésére fel­használni? Kié hát tulajdonképpen e fekete hegyek országa ? Egyes embereké, vagy a közé, vagy a mienk, Hunyadi-téri lakosságé? Mert azt viszont tudom, hogy egy kis jó­akarattal rá lehetne venni az összes ház- tulajdonosokat, hogy a község segítségére mennének — és amint azt némelyek meg is cselekedték már — javítanák ezzel az át­járókat. Kedves Szerkesztő uram alázatos szolgája : Egy Hunyadi-téri háztulajdonos. * * * Lapunk zártakor értesülünk, hogy a Dvorzsák-ház, Túri divätiwelet között levő át­járót féltöltötték. Szeretnök hinni, hogy ez az első fecske több üdvös intézkedést is fog maga után vonni. Kézrekerlilt két fiatal tolvaj, akik 21000 koronát loptak. Két megtévedt fiatalember terve. — Äz egyik falazott, a másik végrehajtotta a lopást. — Ä detektívek ügyessége. — Hiány nélkül meglett a 21.000 korona. Szenzációs pénzlopást fedezett fel a helybeli rendőrség. F. hó 10-én Horváth Antal dombóvári lakos panaszt tett rendőr­ségen, bogy előző este az Erzsébet-utcai Kovács-féle vendéglőben picit boros állapot­ban a nála levő nagyobb pénzösszeget a vele együtt mulató társainak mutogatta. A pénzmutogatás felkeltette a szomszéd asztal­nál mulatgató Csendes Ferenc és Hartung István érdeklődését, akik azonnal össze­néztek és tervet eszeltek ki, hogy Horváthtól hogyan tudnák a pénzt ellopni. A két fiatal ember, mielőtt Horváth elhagyta volna a vendéglő helyiségét, távo­zott s egyenesen Horváth udvarába meulek s ott az udvaron elbújtak. Közben Horváth is hazaért s az istállóban lámpát gyújtva, lefeküdt. Most kezdődött Csendes és Hartung feladata. Csendes, malatt Hartung lelkiisme­retesen falazott, vagyis felügyelt, az istálló ablakán át figyelte, vajon Horváth hova teszi azokat a ropogós uj ezereseket. Nem is sokáig kellett leselkedniük. Horváth a bor­tól csakhamar elaludt s kezdődhetett a munka. A két tolvaj halkan besurrant az istállóba, ami annál könnyebb volt, mert nem volt bezárva. A két vitéz megosztotta itt is a munkakört. Hartung újra falazott, Csendes pedig, akinek nem ez az első mun­kája, hozzálátott a pénzkereséshez. Horváth feje alatt könnyen megtalálta a pénzössze­get, ami csekély - 21.000 koronát tett ki. De még nagyobb volt az öröme, mikor egy papírba gyöngyölt köteget is talált, amelyről az első pillanatban azt hitte, hogy össze, csomagolt ezresekből áli. Ezt a köteget át is adta Csendes Hartungnak, jutalomképpen a nagyszerű falazásért. A jó munka után mindketten boldogan loholtak haza a dÚ3 zsákmánnyal. Nagy volt azonban Hartung megdöbbenése otthon, amikor a Csendestől kapott 1000 koronások könyvvé változtak a kezében. De persze, a világért se szólt volna senkinek a csúfos kudarcról. Amikor Horváth másnap felébredt, rögtön kereste a pénzét, de annak csak hült helyét találta. Szaladt a rendőrségre, hol ismeretlen tolvaj ellen panaszt emelt. A rendőrség bevezette a nyomozást s az eltűnt összeg felkutatására Del Medico József és Vas Géza detektiveket küldték ki. A nyomozás hamarosan eredményre veze­tett s a tettesek személyében a fent meg­nevezettek lettek előállítva, akik egy kis habozás után töredelmes vallomást tettek. Sőt a detektiveket is kalauzolták a rejtek­helyekhez, ahová időközben eldugták a lo­pott pénzösszeget. 16.000 koronát a Schmidt- féle vendéglő kocsi*félszerében, 3000 koro­nát ugyancsak a Scbmidt-féle vendéglő egyik kályhájának hamutartójába, 1200 koronát pedig Csendes lakásán, az ágyban találtak meg, hiány nélkül. A pénz megtalálása után az ügyes nyomozás be is fejeződött. A tolvajokat a járásbíróság vette pártfogásába. Az ügyes és eredményes nyomozással Vas Géza és Del Medico József detektivek- nek, aicik csak nemrégiben kerültek a dom­bóvári kapitánysághoz, alkalmuk volt be­bizonyítani tehetségüket. — Gratulálunk ügyes munkájukhoz. Holler Gyula, cipész Dombóváron, Baross-u. 8. sz. alatt (Schmieder-féle ház) üzletét megnyitotta. I SAJÁT KITERMELÉSŰ I TERMÉSKŐ építkezésekhez, valamint utahra — zúzott hő kapható : a „Dombóvár és Vidéke Üzemi és Termelő Szövetkezeténél. DOMBÓVÁR, ERZSÉBET-UTCA. Hangszerek. Zongorák. Gramofonok. Minden hangszerünkért jótállást vállalunk ! Királyi udvari w hangszergyár Sternberg Budapesten, Rákóczi ut számú saját palotájában. lU\ß G írja meg azonnal, hogy milyen hangszerre van szüksége és mi arról díjtalanul küldünk árajánlatot, ha ezen újságra hivatkozik. Ja­vítandó hangszerét küldje postán gyárunk­ba. Jutányosán újjáalakítjuk. GramoíontulaJ- donosoknak legújabb hanglemezekről ingyen és bérmentve küldjük műsorjegyzékünket. Széljegyzetek. LAKÁSÜGY. Akiket az Isten szeret, háziúrrá teszi, ügy látszik, hogy erről a szeretetről a háziurak meg is vannak győ­ződve. Innen van az, hogy napról-napra jobban megfeszítik erejüket, hogy az újabb kor páriáit, a lakókat kiirtsák a föld színé­ről. Hiszen jobb világ is volna, ha empa háziurak laknák ez világi téreket. Mindig akad egy-egy dicső felebarátunk, aki meg­mutatja az utat, amelyen haladva, a szente­sített eszközökkel könnyen elérhetik a célt. Egyik dicső cselekedet pl. az, hogy a lakók körül lebontják a falat, leszedik a tetőt s egy szép napon csak a csillagos ég takarja a hajlék nélkül maradt nyomorult halandókat. Dicső dolog mindenesetre, ha szerterombol­juk a házat s helyébe a tavasszal pompás mulató kertet létesítünk. Az sem utolsó, ha a szerterombolt ház helyébe szeparékat va­rázsolunk. Mindig hallom, hogy az államot támogatnunk keli a konszolidáció útján. Dicső barátaink, a háziurak (tisztelet a ke­vés kivételnek) úgy gondolják, hogy ők rombolnak, az állam pedig építsen. A la­kók . . . ? Várjanak ! Hiszen a télen úgy is kevés a dolguk, ráérnek. Mit . . . ? Hogy megfagynak . . . ? Ki törődik azzal, ha egy lakó megfagy . . . ? A háziurak . . . ? Nem. Ma minden háziúrnak öt szoba dukál : az elsőben alszik, a másodikban eszi*, a har­madikban pipázik, a negyedikben számolja kincseit, az ötödikben . . . gondolkozik azon, miként lehetne a lakók rut fajzatát e sár­tekéről kiirtani . . . ? * MUDÁN. Sokféle szót keil a ma em­berének megtanulni. Versailles... Sevres... Trianon . . . Mudán . . . stb. stb. Mindegyik­hez egy egy nemzet sorsa fűződik. Némelyik kálvária, temetés, másik feltámadás. Sajnos a mi Trianonunknak még ninc.s meg a ,,Mu- dánja.<£ Égünk, üszkösodünk s nem tudjuk, hogy az üszőkből föltámad e phőnix. Mara­kodunk, nyúzzuk egymást, mintha kővé vált volna minden magyar szív. Testvér a test­vért nem érti meg és az önzés okozta el- vakultságunkban nem látjuk a lejtőt, a szakadékot, amely féltett ősi virtusunk bús temetője, ezer év minden dicsőségének hamvvedre. Nem látjuk a török testvért, amint kardot rántva, szertenégyeli a békerongyot, amint a nyugati művelt nemzetek sietnek a sajtóhibát korrigálni, Írván Sevres helyett Mudánt. Versailles is nyög a német semmi­bevevés miatt, csak a francia kakas ijedt kukorékolása tartja össze a békeszerzöket. Trianon . . . ? Még szilárd. Még kisért a jóvátétel . . . Még harciasak vitéz szomszé­daink, sőt a székelység ura eldobja Vitéz Mihály koronáját s tetszősebb aranykoroná­val igyekszik az uj alattvalók szivét meg­nyerni. S mi . . . ? Mint a jó, engedelmes gyermek, hűségesen térdelünk a kukoricán s kisebb gondunk is nagyobb annál, mint­hogy nemzetünk jövendőjén töprengünk. Nem látjuk a vészterhes felhőket nyomo­rult hazánkon. Hanem a zseb . . . korcsa... dollár . . . sokol . . . Ezek izgatóbb dolgok. Álmodozunk a múlt dicsőségén s nem látjuk a szomorú, a rettentően szomorú jelent. . . Hát mikor ébredünk 1 ?

Next

/
Thumbnails
Contents