Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-08-20 / 39. szám
2. oldal. QWMRLAP 1922. augusztus 20. majd rokonságát, végül a hívőket részesítette az aranymisés áldásában. Ki kell emelnünk a szent mise folyamán Polgár József kántortanitó igen szép énekét. Különösen nagy hatású volt az offertórium alatt elénekelt betétje, melyben az aranymise jelentőségét interpretálta. Mise után ünnepelt lakásán a különböző küldöttségeket fogadta. Először is a kerületi papságot vezette elébe Kováts Antal esperes plébános. Megköszönté az arany- misés papnak kartársai iránt mindenkor tanúsított őszinte szeretetét és jóindulatát. Kíván kartársai örömére még hosszú életet és boldogságot. Hogy azonban ez a ritka jubileami ünnepség ne maradjon nyom nélkül, a kerületi papság Frühwirth Géza emlékére 10000 koronás ösztöndíj alapítványt tett, hogy annak kamataiból éveukint a dombóvári kir. kát. főgimnázium egy arra érdemes, hazafias, példás magaviseletü és kiváló előmenetelő rom. kát. vallásu, lehetőleg a dombóvári esperesi kerületben illetőséggel biró tagja jutalmaztassák. Mint értesülünk ehhez az alapítványhoz 10000 koronával járult hozzá dr. Frühwirth Jenő az ünnepelt testvér öccse, tamásii ügyvéd é3 20000 koronával őrgróf Pallaviciní György nemzetgyűlési képviselő, úgy, hogy az alapítvány 40000 koronára egészült ki. Frühwirth Géza c. kanonok, plébános gyönyörű beszédben válaszolt az üdvözlésre és boldognak érezte magát, hogy paptársai, akik jóban és rosszban egyaránt mindenkor lelkesen támogatták, ezúton is majdnem teljes számban megjelentek ünnepeitetésére. A nyugodt lelkiismeret tudatával köszöni azt az alapitványt, amelyet munkásságának emlékére állítottak kartársai. Kéri őket, hogy ezt a szeretetet továbbra is tartsák meg számára, amelyre mindenkor büszke lesz. A dombóvári kir. kát. főgimnázium jókivánatait dr. Piukovich Sándor tanár tolmácsolta. Különös örömének ad kifejezést, hogy annak az intézetnek tanulója javára tesz le a kerületi papság ösztöndíjat, amelynek az ünnepelt éveken át püspöki biztosa ©8 igy hitéletének irányitója volt. Ezen működésében jóindulatával, atyai gondoskodásával csupán szeretetet váltott ki. Midőn a köztiszteletben és szeretőiben álló jubilánsnak ezen támogatásáért köszönetét mond, most, midőn ezen alapitváuy létezésével még szorosabbb lesz közte és az intézet között a kapocs, kéri őt, hogy jóindulatát az iskolától ne vonja meg ezután sem. Hő óhaja, hogy még mennél hosszabb időn keresztül szemlélhesse ezen intézet működését és ha a püspöki biztosi tisztség állói korára való tekintettel felmentetik is, kérte, mint jóaka- tu támogatója továbbra is örömmel gondoljon az intézetre, amelyben a legtisztább, legnemesebb emléket hagyta maga után. liyen érzelmekkel veszi át az intézet nevében az alapítványról szóló betétkönyvet és az alapítólevelet. Az ünnepelt válaszában megköszönte az intézet jókívánságait és örömének ad kifejezést, hogy az intézet a bensőségteljes ünnepségen kiküldöttel képviseltette magát. A kapocs közte és az intézet között nem szakad meg és örvend, hogy a tanári testületben mindig jóakaratu, nemes, hivatásukat teljesítő tanerőkkel találkozott. Majd örgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő köszöntötte meleg szavakban az aranymisés papot, aki válaszában különösen megköszönte képviselőnk abbeli szívességét, hogy elfoglaltsága mellett is időt tudott magának szakítani arra, hogy az ünnepsége« személyesen megjelenjen. Gyulaj képviselőtestületének küldöttségét Baumann Béla főjegyző vezette az ünnepelt elé, aki szép szavakban köszönte meg a község iránt mindenkor tanúsított atyai gondoskodását. Az ünnepelt válaszában különösen megköszönte a község lelkes jóki- ▼ánatait. Jól esik neki, hogy a község negyvenhárom év alatt mindenkor Bzivesen támogatta. Ez a támogatás eredményezte azt, hogy bár más, talán nagyobb javadalmazásu állással is felkínálták, nem hagyta el Gyulaj községet, amelynek előrehaladása órde. kében mindenkor készségesen munkálkodott közre. Még az elemi iskolai tanítótestület és a tisztviselők küldöttsége tolmácsolta a legőszintébb jókivánatot, amelyek lefolyása után az ünnepelt vendégül látta a papságot, rokonságát és a kiküldötteket. Az ünnepi ebéd folyamán számos lelkes felköszöntő hangzott el. Meleg nnnepel- tetésben volt része nemzetgyűlési képviselőnknek, őrgróf Pallavicini Györgynek is, akit mindenütt a legnagyobb szeretettel vesz körül a választó közönség. Álljanak végül az aranymisés pap éle téré vonatkozólag a kivetkező adatok : Frühwirth Géza 1849. augusztus 1-én Dombóváron született, ahol atyja a herceg Esterházy uradalomnak volt tiszttartója. Gondos nevelésben részesült és 1872 ben Fonyód, 1922. julius 29. Biztató, de sajnos csalókony széllel indultunk el a „Vilma“ vitorláscsónakon a badaosonyi csonkakupos hegy felé. így aztán a kiránduló társaságunk akarva-nem- akarva neki látott az evezésnek a Balatonpart szépségeiben. Nem célom útleírást adni, — ezt elvégezték már sokan mások, sokkal jobban — csak néhány impressziót akarok meg- rögziteni, amely némi közérdekkel is bir. Éppen ezért elhagyok mindent, amit utazó irók szépnek, művészinek tartanak s előtérbe fog nyomulni a riport. Amint a csónakban ülve lessük a szelet, megszólal Zsoldos bácsi, a csónakos és egyben vitorlarnesler : — Ott zöldéi a szél már ! — és ujjúval mutat egy bizonyos irányba, ahol a szél tényleg zölddé fokozza a Balaton piszkosszürke vizét. — Zöldéi a szél ... — morfondíroz szerkesztőm a csónak orrában, micsoda nagyszerű meglátás. Ezt felhasználom. Ez lesz a balatoni novellám kezdete : Zöldéi a szél ... , Nem szólok rá semmit, mert nem akarok ellenkezni, de magamban, azt gondolom, hogy nem lesz abból a novellából semmi. Nem azért, mintha a Balaton nem érdemelné meg, hanem mert a szerkesztés és a tülekedő élet robotja nem enged tervet az alkotás múzsájának. Ezért hallgatok szivemben az ellentmondás érzésével. De felfigyelek. Az egyik utitárs meséli : — Bizony, azt hittük ittmaradunk. Csúnyán meglepett bennünket a vihar. Mondottam is : Zsoldos bácsi most itt maga parancsol. Csak szóljon, mit csináljunk és mi engedelmeskedünk. Ránézek Zsoldos bácsira. Kissé megelégedett, kissé büszke, öntudatos, önbizalommal telt mosoly ül a bajusza alatt: — Régi balatoni ember vagyok. Itt nevelkedtem. 24 óve járom a vizet Fonyód és Badacsony között, még soha nem ért baj, Istennek hála . . . Egyre szebben bontakozik ki a túlsó part panorámája. A badacsonyi kikötő magas jegenye-nyárfái adják az útirányt. Egy órás evezés után kikötünk. Itt vagyunk a hires'Badac.sony lábánál. Délután megmásszuk a hegyet. Kisfaludy Sándornak, a ,,Himfy szerelmei“ halhatatlan költőjének áll itt százados présháza, «aellette Szegedy Róza nyaralója. Ez a turistautnak első célja. Mellettünk csörgedezik már a patak, az u. n. Kisfaludy-forrás vize. Vájjon erről énekelt a költő ? ft Ott, ahol ón nevelkedtem, Egy dombról egy patak folyt: Hányszor ott nőm estvéledtem! Éltem akkor boldog volt. A nagy caeppekben megeredő eső gyors menekülésre serkent bennünket. De már előttünk is áll a szerény épület: a Kisfaludy-ház. Bemegyünk. Az első szoba ▼olt a költő kedves tanyája. Itt folyt le ama szentelték pappá. Első miseáldozatát ugyanazon évben, Nagyboldogasszony napján mutatta be a Mindenhatónak Dombóváron. Se- gédlelkészi minőségben Mohácson, Sióagár- don és Tolnán működött és 1878-ban foglalta el a gynlaji plébániát. Ugyanitt 1888-bau kerületi esperes lett 1912 ben tiszteletbeli kanonok, 1913-ban pedig a dombóvári középiskolák püspöki biztosa lett. A kerületi esperesi és püspöki biztosi teendők végzése alól buzgó szolgálatainak elismerése mellett a múlt év őszén mentette fel a megyéspüspök. Adja a Mindenható, hogy az aranymisés ősz lelkipásztor, aki lélekemelő ünneplésben részesült, még igen sokáig erőben és egészségben végezhesse áldásos tevékenységét. hires szüret, mikor Rózájával megismerkedett. Talán e szobában készültök a sorok Ed«s, kínos emlékezet, Óh Badacsony szürete ! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam, hogy ki légyen ő, S mi légyen a szerelem ! Amor nyila miként sebzi, S mi az édes gyötrelem. (Kesergő szerelem.) A szobát a Balatoni Szövetség megszerezte a tulajdonos Esterházy Miklóstól s berendezte KÍ3fa!udy-smléktárgyakkal, képekkel. S hogy az ott lakó vincellér Czup~ pon uram is mennyire át van hatva a ke- gye’e es érzéstől, azt mi sem dokumentálja „fényesebben“, mint, hogy a régi tulipán- fos fehér bútorok mellett ott tündököl Cznp- pon uram ragyogóra subickott ünneplő csizmája. Szép pár csizma ! Jó anyag. Testvérek között is megér vagy 3000 pengőt, avagy mire e sorok nyomdafestéket látnak, tán még többet. Ilyesmi a történelmi nevezetességű szoba „értékét“ bizonyára csak növeli. Odakünn szépen esik, igy elég időnk van körüllekingetni, sőt még a vendégkönyveket is átböngészni. Sok nagy név mellett, országoshirű tudósok, irók, művészek sora közt még — ismerősökre is akaduuk. Szemetelő esőben indulunk tovább a kékesfekete bazallsziklák országába. Nagyon rokonszenvesek ezek az acélszürke kövek. Természetalkotta kőlépcső* kön haladunk felfelé. Gyönyörű a kilátás, lenn lábunk alatt a haragosan sötét Balaton, de oldalt már mosolyog felénk Tomaj felől az ég kékje. Csend van, amelyet csak a Badacsonyi Bazaltbánya zuzótelepónek egyforma zakatolása és egy turistatársaság távoli nótázása zavar. Nagy bazaltrózsa, az úgynevezett zsakő mellett kapaszkodunk tovább. A nagy kőtömb sima felületén hány szerelmes kislány gondolhatott kedvesére, hogy még abban az évben hozzámehessen férjhez, a nép hite szerint ? ! Jókedvű versengésben érünk a nagy kőkereszthez, melyet Ranolder, volt veszprémi püspök emeltetett óriási sziklaszakadék fölé. Feketén vésett betűk hirdetik: GLORIA IN EXGELSÍS CHRISTO DEO REDEMPTORI 1857. Méltóbb helyen valóban nem hirdethetné az Isten dicsőségét! Megnézzük még a turista menedékházat, amelynek tetejéről tiszta időben állítólag egész a Mecsekig lelátni, s azután visszafelé vesszük utunkat a fenségesen nagyszerű, de valahogyan nem borzalmas, nem félelemgerjesztő kongó bazaltsziklák honában. Este volt, mire ismét vitorlásunkra szálltunk. Örömet szerzett a Balaton: kedvező szelet küldött. Zsoldos bácsi kifeszitette a vitorlát, kezébe vette az irányító kötelet és a kormányt megragadva, 6 lett sorsunk ura. fl bazaltszihláh honából. Vitorláson Badacsonyba. — Amikor Zsoldos bácsi parancsol. — A Kisfaludy» házban. — Czuppon uram csizmái és a kegyelet. — A Ranolder-keresztnél. — Hazafelé.
