Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-08-20 / 39. szám

2. oldal. QWMRLAP 1922. augusztus 20. majd rokonságát, végül a hívőket részesí­tette az aranymisés áldásában. Ki kell emelnünk a szent mise folya­mán Polgár József kántortanitó igen szép énekét. Különösen nagy hatású volt az offertórium alatt elénekelt betétje, melyben az aranymise jelentőségét interpretálta. Mise után ünnepelt lakásán a külön­böző küldöttségeket fogadta. Először is a kerületi papságot vezette elébe Kováts An­tal esperes plébános. Megköszönté az arany- misés papnak kartársai iránt mindenkor ta­núsított őszinte szeretetét és jóindulatát. Kíván kartársai örömére még hosszú életet és boldogságot. Hogy azonban ez a ritka jubileami ün­nepség ne maradjon nyom nélkül, a kerü­leti papság Frühwirth Géza emlékére 10000 koronás ösztöndíj alapítványt tett, hogy an­nak kamataiból éveukint a dombóvári kir. kát. főgimnázium egy arra érdemes, haza­fias, példás magaviseletü és kiváló előmene­telő rom. kát. vallásu, lehetőleg a dombó­vári esperesi kerületben illetőséggel biró tagja jutalmaztassák. Mint értesülünk ehhez az alapítványhoz 10000 koronával járult hozzá dr. Frühwirth Jenő az ünnepelt test­vér öccse, tamásii ügyvéd é3 20000 koro­nával őrgróf Pallaviciní György nemzetgyű­lési képviselő, úgy, hogy az alapítvány 40000 koronára egészült ki. Frühwirth Géza c. kanonok, plébános gyönyörű beszédben válaszolt az üdvözlésre és boldognak érezte magát, hogy paptársai, akik jóban és rosszban egyaránt mindenkor lelkesen támogatták, ezúton is majdnem tel­jes számban megjelentek ünnepeitetésére. A nyugodt lelkiismeret tudatával köszöni azt az alapitványt, amelyet munkásságának em­lékére állítottak kartársai. Kéri őket, hogy ezt a szeretetet továbbra is tartsák meg számára, amelyre mindenkor büszke lesz. A dombóvári kir. kát. főgimnázium jókivánatait dr. Piukovich Sándor tanár tol­mácsolta. Különös örömének ad kifejezést, hogy annak az intézetnek tanulója javára tesz le a kerületi papság ösztöndíjat, amely­nek az ünnepelt éveken át püspöki biztosa ©8 igy hitéletének irányitója volt. Ezen mű­ködésében jóindulatával, atyai gondoskodá­sával csupán szeretetet váltott ki. Midőn a köztiszteletben és szeretőiben álló jubiláns­nak ezen támogatásáért köszönetét mond, most, midőn ezen alapitváuy létezésével még szorosabbb lesz közte és az intézet között a kapocs, kéri őt, hogy jóindulatát az isko­lától ne vonja meg ezután sem. Hő óhaja, hogy még mennél hosszabb időn keresztül szemlélhesse ezen intézet működését és ha a püspöki biztosi tisztség állói korára való tekintettel felmentetik is, kérte, mint jóaka- tu támogatója továbbra is örömmel gondol­jon az intézetre, amelyben a legtisztább, leg­nemesebb emléket hagyta maga után. liyen érzelmekkel veszi át az intézet nevében az alapítványról szóló betétkönyvet és az alapítólevelet. Az ünnepelt válaszában megköszönte az intézet jókívánságait és örömének ad ki­fejezést, hogy az intézet a bensőségteljes ünnepségen kiküldöttel képviseltette magát. A kapocs közte és az intézet között nem szakad meg és örvend, hogy a tanári tes­tületben mindig jóakaratu, nemes, hivatásu­kat teljesítő tanerőkkel találkozott. Majd örgróf Pallavicini György nem­zetgyűlési képviselő köszöntötte meleg sza­vakban az aranymisés papot, aki válaszá­ban különösen megköszönte képviselőnk abbeli szívességét, hogy elfoglaltsága mellett is időt tudott magának szakítani arra, hogy az ünnepsége« személyesen megjelenjen. Gyulaj képviselőtestületének küldöttsé­gét Baumann Béla főjegyző vezette az ün­nepelt elé, aki szép szavakban köszönte meg a község iránt mindenkor tanúsított atyai gondoskodását. Az ünnepelt válaszában kü­lönösen megköszönte a község lelkes jóki- ▼ánatait. Jól esik neki, hogy a község negy­venhárom év alatt mindenkor Bzivesen tá­mogatta. Ez a támogatás eredményezte azt, hogy bár más, talán nagyobb javadalmazásu állással is felkínálták, nem hagyta el Gyu­laj községet, amelynek előrehaladása órde. kében mindenkor készségesen munkálkodott közre. Még az elemi iskolai tanítótestület és a tisztviselők küldöttsége tolmácsolta a leg­őszintébb jókivánatot, amelyek lefolyása után az ünnepelt vendégül látta a papságot, rokonságát és a kiküldötteket. Az ünnepi ebéd folyamán számos lel­kes felköszöntő hangzott el. Meleg nnnepel- tetésben volt része nemzetgyűlési képvise­lőnknek, őrgróf Pallavicini Györgynek is, akit mindenütt a legnagyobb szeretettel vesz körül a választó közönség. Álljanak végül az aranymisés pap éle téré vonatkozólag a kivetkező adatok : Frühwirth Géza 1849. augusztus 1-én Dombóváron született, ahol atyja a herceg Esterházy uradalomnak volt tiszttartója. Gondos nevelésben részesült és 1872 ben Fonyód, 1922. julius 29. Biztató, de sajnos csalókony széllel indultunk el a „Vilma“ vitorláscsónakon a badaosonyi csonkakupos hegy felé. így az­tán a kiránduló társaságunk akarva-nem- akarva neki látott az evezésnek a Balaton­part szépségeiben. Nem célom útleírást adni, — ezt el­végezték már sokan mások, sokkal jobban — csak néhány impressziót akarok meg- rögziteni, amely némi közérdekkel is bir. Éppen ezért elhagyok mindent, amit utazó irók szépnek, művészinek tartanak s elő­térbe fog nyomulni a riport. Amint a csónakban ülve lessük a sze­let, megszólal Zsoldos bácsi, a csónakos és egyben vitorlarnesler : — Ott zöldéi a szél már ! — és ujjú­val mutat egy bizonyos irányba, ahol a szél tényleg zölddé fokozza a Balaton piszkos­szürke vizét. — Zöldéi a szél ... — morfondíroz szerkesztőm a csónak orrában, micsoda nagyszerű meglátás. Ezt felhasználom. Ez lesz a balatoni novellám kezdete : Zöldéi a szél ... , Nem szólok rá semmit, mert nem aka­rok ellenkezni, de magamban, azt gondo­lom, hogy nem lesz abból a novellából semmi. Nem azért, mintha a Balaton nem érdemelné meg, hanem mert a szerkesztés és a tülekedő élet robotja nem enged ter­vet az alkotás múzsájának. Ezért hallgatok szivemben az ellent­mondás érzésével. De felfigyelek. Az egyik utitárs meséli : — Bizony, azt hittük ittmaradunk. Csúnyán meglepett bennünket a vihar. Mon­dottam is : Zsoldos bácsi most itt maga pa­rancsol. Csak szóljon, mit csináljunk és mi engedelmeskedünk. Ránézek Zsoldos bácsira. Kissé meg­elégedett, kissé büszke, öntudatos, önbiza­lommal telt mosoly ül a bajusza alatt: — Régi balatoni ember vagyok. Itt nevelkedtem. 24 óve járom a vizet Fonyód és Badacsony között, még soha nem ért baj, Istennek hála . . . Egyre szebben bontakozik ki a túlsó part panorámája. A badacsonyi kikötő ma­gas jegenye-nyárfái adják az útirányt. Egy órás evezés után kikötünk. Itt vagyunk a hires'Badac.sony lábánál. Délután megmásszuk a hegyet. Kisfa­ludy Sándornak, a ,,Himfy szerelmei“ hal­hatatlan költőjének áll itt százados prés­háza, «aellette Szegedy Róza nyaralója. Ez a turistautnak első célja. Mellettünk csörgedezik már a patak, az u. n. Kisfaludy-forrás vize. Vájjon erről énekelt a költő ? ft Ott, ahol ón nevelkedtem, Egy dombról egy patak folyt: Hányszor ott nőm estvéledtem! Éltem akkor boldog volt. A nagy caeppekben megeredő eső gyors menekülésre serkent bennünket. De már előttünk is áll a szerény épület: a Kisfaludy-ház. Bemegyünk. Az első szoba ▼olt a költő kedves tanyája. Itt folyt le ama szentelték pappá. Első miseáldozatát ugyan­azon évben, Nagyboldogasszony napján mu­tatta be a Mindenhatónak Dombóváron. Se- gédlelkészi minőségben Mohácson, Sióagár- don és Tolnán működött és 1878-ban fog­lalta el a gynlaji plébániát. Ugyanitt 1888-bau kerületi esperes lett 1912 ben tiszteletbeli kanonok, 1913-ban pedig a dombóvári kö­zépiskolák püspöki biztosa lett. A kerületi esperesi és püspöki biztosi teendők végzése alól buzgó szolgálatainak elismerése mellett a múlt év őszén mentette fel a megyéspüspök. Adja a Mindenható, hogy az arany­misés ősz lelkipásztor, aki lélekemelő ün­neplésben részesült, még igen sokáig erő­ben és egészségben végezhesse áldásos tevékenységét. hires szüret, mikor Rózájával megismerke­dett. Talán e szobában készültök a sorok Ed«s, kínos emlékezet, Óh Badacsony szürete ! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam, hogy ki légyen ő, S mi légyen a szerelem ! Amor nyila miként sebzi, S mi az édes gyötrelem. (Kesergő szerelem.) A szobát a Balatoni Szövetség meg­szerezte a tulajdonos Esterházy Miklóstól s berendezte KÍ3fa!udy-smléktárgyakkal, ké­pekkel. S hogy az ott lakó vincellér Czup~ pon uram is mennyire át van hatva a ke- gye’e es érzéstől, azt mi sem dokumentálja „fényesebben“, mint, hogy a régi tulipán- fos fehér bútorok mellett ott tündököl Cznp- pon uram ragyogóra subickott ünneplő csiz­mája. Szép pár csizma ! Jó anyag. Testvé­rek között is megér vagy 3000 pengőt, avagy mire e sorok nyomdafestéket látnak, tán még többet. Ilyesmi a történelmi neve­zetességű szoba „értékét“ bizonyára csak növeli. Odakünn szépen esik, igy elég időnk van körüllekingetni, sőt még a vendégköny­veket is átböngészni. Sok nagy név mellett, országoshirű tudósok, irók, művészek sora közt még — ismerősökre is akaduuk. Szemetelő esőben indulunk tovább a kékesfekete bazallsziklák országába. Nagyon rokonszenvesek ezek az acél­szürke kövek. Természetalkotta kőlépcső* kön haladunk felfelé. Gyönyörű a kilátás, lenn lábunk alatt a haragosan sötét Bala­ton, de oldalt már mosolyog felénk Tomaj felől az ég kékje. Csend van, amelyet csak a Badacsonyi Bazaltbánya zuzótelepónek egyforma zakatolása és egy turistatársaság távoli nótázása zavar. Nagy bazaltrózsa, az úgynevezett zsakő mellett kapaszkodunk tovább. A nagy kőtömb sima felületén hány szerelmes kis­lány gondolhatott kedvesére, hogy még ab­ban az évben hozzámehessen férjhez, a nép hite szerint ? ! Jókedvű versengésben érünk a nagy kőkereszthez, melyet Ranolder, volt vesz­prémi püspök emeltetett óriási sziklaszaka­dék fölé. Feketén vésett betűk hirdetik: GLORIA IN EXGELSÍS CHRISTO DEO REDEMPTORI 1857. Méltóbb helyen valóban nem hirdet­hetné az Isten dicsőségét! Megnézzük még a turista menedék­házat, amelynek tetejéről tiszta időben állí­tólag egész a Mecsekig lelátni, s azután visszafelé vesszük utunkat a fenségesen nagyszerű, de valahogyan nem borzalmas, nem félelemgerjesztő kongó bazaltsziklák honában. Este volt, mire ismét vitorlásunkra szálltunk. Örömet szerzett a Balaton: ked­vező szelet küldött. Zsoldos bácsi kifeszitette a vitorlát, kezébe vette az irányító kötelet és a kor­mányt megragadva, 6 lett sorsunk ura. fl bazaltszihláh honából. Vitorláson Badacsonyba. — Amikor Zsoldos bácsi parancsol. — A Kisfaludy» házban. — Czuppon uram csizmái és a kegyelet. — A Ranolder-keresztnél. — Hazafelé.

Next

/
Thumbnails
Contents