Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-08-20 / 39. szám

VI. évfolyam. Dombóvár, 1922. auguiitus 20. 39. szám. Előfizetési árak: egész évre 160*— K, félévre 80’— K, negyedévre 40-— K. Egyes szám ára : 4 korona; pályaudvaron 4 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Magyarok tündöklő csillaga. Ajkunkon újra felhangzik a százados ének, az első királyról, a magyarok tündöklő csillagáról. Az idők nagy-nagy messzeségeiből sír fel hozzánk ez az ének, úgy hang­zik, mintha századok titkolt szen­vedéseit, epedéseit akarná szívünk­ben megszólaltatni. Ez az ének sira­lom ének a hajdani virágos-kertről, a szép, erős Magyarországról, vá­gyakozás egy erős, mentő kéz után, ki tudja, hány nemzedék lájdalma, keserűsége,elhagy atottsága sír belőle. Ez az ének soh’sem volt talán annyira szomorú, hangja annyira letompított, mint a mostani István- napon. A mull évben ezen a napon öröm, boldogság remegtette meg szívünket. Ezren és ezren szabadul­tak fel lelki rabságból, idegen szol­gaságból, zokogva borúltak testvéri szívünkre, kezet kézben tartva fo- gadkoztunk, hogy egymást meg­becsülő, hazánkért élő magyarok fogunk lenni. Beismertük egymás­nak : minden bajnak az volt az oka, hogy nagyon eltávolodtunk eleink magyarságától, hitétől. Javulást Ígér­tünk, minden máskép lesz, boldog lesz mindenki e magyar földön. De mit ért ez a fogadkozás, lett-e valami a tegnap ígéretéből? Jobbak, boldogabbak vagyunk-e ma, mint tegnap? Azt kell mondanom: soha­sem ért bennünket annyi csalódás, szenvedés, megaláztatás, sohasem kísért bennünket annyi kin, gond, könny, mint az elmúlt tizenkét hó­napban. — Szent István koronáját gyász-fátyol borítja, fénye, 'ragyo­gása nem övez királyi homlokot, árván, megtépve, önmagunkban is csalódva kiáltozunk segítség után. Vámosok, farizeusok, kufár lelkek, bazaárulók vesznek körül bennün­ket, kik még megmaradt vérünket is áruba bocsátják. Mivé lettünk, hol a mi régi dicsőségünk? Ah, hol vagy, magyarok tün­döklő csillaga, hol vagy István ki­rály, téged magyar kíván, gyászos öltözetben te előtted sírván. íme mint egy szegény és néma jobbágy járul ma eléd nagy István király a te néped az ő nagy szenvedésével és íürkészi a te nyugodt szemedet. Szent királyunk, neked fájt, kínzóan fájni kellett ama fölnégyeit pogány Koppánynak a végzete. Bennünket is ez a sors ért. Négy oldalról sza­kítottak le koronánkról egy-egy drága gyöngyöt, vérzik testünk min­den tagjában. Adj nekünk bizodal­mát, erőt, hatalmat, ha külső ellen­séggel viaskodunk, szeretetet, meg­értést, bölcseséget s ha kell szigo­rúságot, ha belső ügyekről van szó. A te szellemeddel, a te hiteddel munkáljuk jövőnk nagyságát, a te szemeddel vegyük észre a fenye­gető veszedelmeket, a te magyar sziveddel szeretjük a mi árya, meg­csonkított, de még egyszer feltá­madó ezeréves hazánkat. Ez a mi énekünk, ez a mi imádságunk Szent István napján, ezerkilencszázhuszonkettőben . . . És az első magyar király szent jobbja szeretettel, biztatóan simo­gatja a mi verejtékes, vérző hom­lokunkat. dl. A megszállás alóli felszabadulás emlékünnepe Pécsett. A megszállás alóli felszabadulás emlé­kére Pécs szab. kir. városban elhelyezett honvédségi csapatok a következő katonai ünnepélyt fogják rendezni: Folyó hó 19 én délután a katonazene­kar térzenét fog adni a helybeli legnagyobb gyárak udvarán a hazafias és jóérzésü mun­kásság tiszteletére. Azután a zene bejárván a Budai külváros utcáit, esti szerenádot ad a helybeli egyházi é3 polgári nagyméllósá- gok lakása elölt. 20-án reggel 6—8 ig katonazene járja be a belvárost és a külvárosokat. 9 órakor az összes helybeli egyházakban ünnepélyes istentisztelet tar tátik a püspök idevágó ren­delkezése szerint, mely alkalomkor megfe­lelő rövid, hazafias szent beszéd keretében a felszabadulás fontossága feiemlittelik. Ezen istentiszteleteken a helyőrség tisztikarának és legénységének küldöttségei is szintén részt fognak venni. Fenti istentiszteletek után 10 óra 30 perckor a Széchenyi téren az egész helyőr­ség kivonulása mellett tábori istentisztelet tartatik, melyre a honv. állomásparancsnok­ság az összes polgári és egyházi hatóságo­kat, csendőr és vámőrparancsnokságokat, hazafias egyesületeket, intézeteket, gyári, kereskedelmi és ipari vállalatokat, valamint Pécs város és az egész most egy éve fel­szabadult terület egész polgárságát hazafias tisztelettel nemcsak, hogy rneghivja, de a megjelenésre fel is szólítja. Az ünnepély hazafias jellegének eme­lése céljából a körletparancsnokság felkérte Pécs város közönségét, hogy házaikat, ab­lakaikat már 19 étől kezdve díszítsék és lobogózzák fel. A körletparancsnokság tisztelettel fel­kéri a közönséget arra is, hogy a tábori istentiszteleten ünneplő, lehetőleg magyar díszruhában jelenjenek meg. Pécs szab. kir. város és a felszabadí­tott terület lakossága csak önmagát fogja megtisztelni azzal, ha a balkáni járom alól való felszabadulása első évfordulóját vallá­sossággal, hazafias módon ünnepli meg. Istentisztelet után a helyőrség diszme- netben vonul el a jelenlevő notabilitások előtt. Szeifert s. k. köri. par. Aranymise Gyulajon. Frühwirth Gézajc. kationok ünneplése. Impozáns s egyben megható ünnepség folyt le Nagyboldogasszony ünnepén a szom­szédos Gyulaj községben. A dombóvári es­peres kerületnek négy évtizeden át volt es­perese, Frühwirth Géza c. kanonok, plébá­nos, ezen a napon ünnepetle meg pappá szenteltetésének ötvenedik évfordulóját. Az őszinte szeretet és ragaszkodás, amely a ke­rületet az ünnepelthez vonzotta, különösen eklatáns módon nyilvánult meg. Jelen volt az ünnepségen Gyulaj község apraja-nagyja és szivbőJ, őszintén ünnepelt azokkal a nagy­számú tisztelőkkel, akik a ritka lélekemelő ünnepségen a környékből is megjelentek. Jelen volt az ünnepségen őrgróf Palla- vicini György nemzetgyűlési képviselőnk, a kerület minden községének lelkipásztora, névszerint Kováts Antal szakályi esperes­plébános, Vitkovits Ferenc szentszéki ülnök, szakcsi plébános, Offenmüller Z-igmond szentszéki tanácsos, dombóvári plébános, Varga Kálmán érd. esperes, döbröközi plé­bános, Szeitz József esperesi kerületi jegyző, kurdi plébános, Polgár János kocsolai plé­bános, Fodor József n_aki plébános és Bende József szakcsi segédlelkész, a helybeli kir. kát főgimnáziumot dr. Piukovich Sándor rendes tanár képviselte, mint a szabadsá­gon levő igazgató helyettese. Jelen volt az ünnepelt régi paptársa Magyar Zsigmond érd. esperes, nyugalomba vonult kopány- szánlói plébános. Jelen volt Gyulaj község elöljárósága és képviselőtestülete Baumann Béla községi főjegyző vezetésével. Az ünnepség lefolyásáról kiküldött tu­dósítónk a következő híradást adja : Ragyogó nyári időben, délelőtt 10 óra­kor kezdődött meg az ünnepség a plébánia hivatalban. Mielőtt a körmenet megindult volna, Vitkovits Ferenc szentszéki ülnök, szakcsi plébános intézett néhitBy bensőséges ! szót az ünnepelthez. Boldognak érzi magát, i hogy ezen ritka ünnepségen szólhat az ün- í nepelthez, akinek egész élete fehér lap. ! Arany szive, mintaszerű papi élete, jóságos lelke tisztelőinek számát napról-napra fo­kozza. Mikor átadja paptársainak és a hí­vőknek legjobb kívánságát, egyszersmind átnyújtja a virágokkal feldiszitett »öregség botját«, a »baeulum senectutis«-t. Legyen ez támasza az életben és kéri a Minden­hatót, hogy még hosszú életet tölthessen paptársainak, a társadalomnak és hívőinek őszinte örömére. A hívők nagy számától kisérve indult meg a körmenet az ezen alkalomra helyre­állított templomban, ahol szivet-lelket meg­indító aranymiséjét mutatta be fényes papi segédlettel az ünnepelt, kinek Vitkovits Fe­renc szakcsi plébános volt az manuductora. A szent mise Te Deum-mal vette kezdetét, hálaadás volt ez a Mindenhatónak, hogy az aranymisés papot ehhez a ritka ünnep­séghez juttatta. Evangélium után lépett misére Kováts Antal esperes plébános és ragyogó szónok­latban ismertette az arany mise jelentőségét és méltatta Frühwirth Géza közhasznú tár­sadalmi működését, a hitélet fejlesztése te­rén kifejtett lelkes, buzgó fáradozását, tü­körtiszta papi életét. Könnyekig megható, remek példákkal ékesített beszéde a hívőkre nagy hatással volt. Mise végén az ünnepelt paptársait,

Next

/
Thumbnails
Contents