Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-07-30 / 36. szám
2. o dal. 1922. jalias 30. Éozáró ünnepély az iparos tanonciskolában. A helybeli iparos- és kereskedő tanonciskola évzáró ünnepélye f. hó 20-án d. u. 6 órakor lett megtartva. A megnyitó beszédet Ujváry József, a felügyelőbizottság elnöke tartotta. Eiután Lenkei Géza igazgató a következő beszédet mondotta : Kedves tanítványaim ! A mai nappal i mét egy tanévet lezárunk. Isten neveben kezdtük, az Ő szent i.evével fejezzük be, kérvén Őt, hogy azon eszmék, melyeket itt belétek plántáltunk, maradandó gyökereket bocsássanak ifjú leíketekbe, úgy, hogy azt a világ különböző bünferlője és romboló áradata onnan ki ne tépje. Közületek többen kilépnek az élet forgatagába. Fájó szívvel bocsátlak el benneteket ezen titáni küzdelembe, mert féltem sorsotokat. Életetek ezen szaka lesz a legveszedelmecebb, mert eleinte minden erkölc-ú és szellemi tanácsadót nélkülözve kell majd megküzdenetek a lelki élethalálharcban. Minden vándort ut ravalóval látja el hozzátartozója. Mi is adunk néktek utravalót. Ezen utravaló nem más, mint ama minden kinccsel felérő eszmék, melyeknek helyességét iparkodtunk veletek megértetni, ilyenek az istenfélelem, az erkölcs, a hazaszeretet és a szorgalom. Ne feledjétek soha, hogy az ember két életet él egyszerre : állati és lelki életet. A vallásosság, az ebből eredő erkölcsösség és a helyes gondolkozás képezi a lelki életet, az emeli ki a testi életet az állatiasságbó! és ez teszi az embert a te remtés koronájává mindaddig, amig a két élet egymással egyensúlyban van. Ápoljátok a lelki életeteket a vallásosság és erkölcsök által, nehogy ez az egyensúly megbomoljon, mert ha ez egyszer megbomlik, akkor az ember az állatoknál alsóbbrendűvé válik. Kedves tanítványaim, immár magyar ifjak, ti, akik magatokat a magyar haza gyermekeinek valljálok, tekintsetek ezen édes anyátokra, amely szült, ringatott, táplál és majdan eltakar benneteket. Ezer sebből vér zik, ne hagyjátok elveszni. Kedves ifjak, ti tetterős uj nemzedék, a szenvedő és siró anya, édes hazátok hiv, hogy mentsétek meg. Átkozott az a gyermek, aki anyját nehéz bajában nem segíti. Föl tehát a munkára, mert nemcsak magatok fentartása a cél, hanem a haza felépítése is. Vigyetek munkátokba egy kis önzetlenséget is, tanuljatok őseinktől, jelenleg pedig a németországi iparosoktól, akik naponta egy órai munkát díjtalanul áldoznak a haza javára. Tömörüljetek a nemes és hazafias egyesületekbe, közös erővel ha. marább érünk cílt. E két jelszóval bocsátunk útnak : »Isten és haza !« E két szó lebegjen mindig szemetek előtt, segítsen benneteket a Mindenható ! _ DOPIBIMRI-HIRLAP A szorgalmas tanulás, kifogástalan magaviselet és rajzbeli igyekezet jutalmazására a következő adományok érkeztek : A nm. vkm. úrtól 200 kor., a helybeli polg. önsegélyző egyesülettől még a múlt évről 100 kor , a dombóvári ipartestülettöl 600 kor.v Enczel István ipartestületi ahlnöktől 500 kor. és Ujváry József, az ipt. isk- felügyelőbizot- sági elnökétől 100 kor , összesen 1700 kor. Ezen dijakat a következő tanoncok kapták : tOO—100 koronát Ujváry Jenő, Kram- mer Jakab, Marosi János, Fodor Pál, Takács Józszef, Bernáth István és Gyarmathy János ; 50—50 koronát kaptak : Ruppert János, Rólh Janos, Hetesy István, Kiemle Nándor, Nagy István, Vrblyancsevics Ferenc, Hajas Lajos, Verhás Ferenc, Takács Utván, Brücker Jinos, Lehr György, Nagy Lajos, Molnár Ferenc, Szálai Jenő és Esküdt Ferenc ; >-5 — 25 koionát kaptak: Gerhát István, Kovács Mihály, Bedegi István, Széles József, Pleizer István, Pleizer Sándor, Kla- diva Gottfried, Rein Lajos és Göbl Ferenc. Igazgató úgy a tanulók, mint a tanító I testület nevében köszönetét mondott a szi- ! vés adakozóknak. Ezután Enczel István ipartestületi al- elnök buzdító szavakat intézett a tanoncok- hoz, s egyben há'ás köszönetét fejezte ki a tanítóknak fáradságos munkájukért. A lejáró mezőgazdasági kis haszonbér- letek kivételes meghosszabbítása. A következő gazdasági év végéig meghosszabbodik az 1923. év március 31 ik© előtt különben lejáró minden mezőgazdasági haszonbérlet, amennyiben területe a 20 kát. holdat meg nem haladja s a haszonbérlő hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva vagy oly földmives, aki az 1920. évi XXXVI. t. c. szerint is földhöz juttatható. De ha az oly haszonbéreket a haszonbérlő használatában levő egyéb mezőgazdasági ingatlannal együtt a 20 kát. holdat meghaladja, a haszonbérlet csak azokra a területekre hosszabbodik meg, amellyel az egyéb ingatlanok területe a 20 kát. holdat eléri. Nem hosszabbodik meg a haszonbérlet ! ott, ahol a földbirtokreform kapcsán már megtörtént a földhöz juttatás, továbbá, ha a haszonbérlő a haszonbérbeadóval annak a községi elöljáróság utján intézett felhívására az elöljáróság által kitűzendő 15 napi határidő alatt nem közli, hogy a haszon- bérletet megtartani kívánja. A haszonbérbeadó méltánylást érdemlő okok alapján a meghosszabbítás mellőzését kérheti augusz- tes 15 ig a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságánál és a gazdasági albizottság ki is mondhatja a meghosszabbítás mellőzését, ha a haszonbérlő a haszonbérletet a haszonbérbeadónak rendelkezésére vissza- bocsátani nem is kívánja. tőséggel bírnak az egyes társadalmi rétegek által létesített társaskörök. Ezekből indul ki az illető társadalmi réteg érdekeit szolgáló minden mozgalom, legyen az akár védő, akár ujitó, akár gazdasági, akár pedig kulturális természetű. Dombóváron is meg van a bizonyos rétegek számára, de ahol legs ükségesebb lenne, ott nincs meg. Az iparosságnak kellene ezt a maga számára megteremtenie és mégsem teszi. Dombóvár régi iparosai, kik egykor a vezetést kezükben tartották, las- sankint kihaltak. Az utánuk nőtt generáció semmiféle tekintetben sem marad mögöttük ős mégis igen csodálatos, hogy ebben a kérdésben semmi pozitív eredményt elérni nem tudtak. Pedig éppen a mai időkben, amikor minden téren az építést hangoztatják, nagy szükség volna arra, hogy az iparosság egyöntetűen, egységesen fellépve, vegye ki részét a ráeső nemzetmentő munkából. Erre soha olyan nagy szükség nem is voit, mint ma, amikor mindenből kifosztottan, kirablot tan állunk. Az iparosság társasköre nagyban elősegítené a vélemények egyöntetűvé való formálását. Nagy hasznát látná ennek Dombóvár is, mert a város fejlődésében ismét a régi irányitó szerepet venné át az iparosság ; ez annyit jelent, hogy Dombóvár fokozott gyorsan haladna a szebb jövő felé. Reméljük, hogy soraink megértésre fognak találni az illetékeseknél. Ezután fo- kozotabb erővel igyekeznek az ipartársaskör megalakulását elősegíteni. Mert biztosan tudjuk, hogy ezzel legnagyobb jót önmaguknak cselekednek, önmaguk látják áldásos hasznát. Diáhoh figyelmébe! Főgimnáziumi, polgári leány- és elemi iskolai tankönyvek egy része már megérkezett! Kaphatók, mig a készlet tart a Nyomda R.-T. üzletében. *398 *AAfiAfi0*0*******0¥V*¥***A**V*V*» — Keresztény újságok: »Nemzeti Újság«, »Uj Nemzedék«, »Magyarság«, »A Nép«, »Somogyi Újság«, »Dombóvári Hírlap«. Folyóiratok: »Képes Krónika«, »Magyar Kultúra« és a »Magyar Nép* kaphatók, nyomban a megjelenés után, lapunk kiadóhivatalában. Leveszem a kalapomat. Aranv János előtt állok. Hát megtalálta. Megtalálta azt, amit hosszu-hosszu életutján hiába keresett; őszbecsavarodott, elaggott testtel megtalálta : a ,,független nyugalmat“, amint ő maga mondotta. És azt kívánta, hogy majdan, ha már lágy ölére fonta a drága, imádott magyar föld, tölgy legyen a fejfája. Ez a kívánsága is teljesült. Mind a két kívánsága teljesült. A ,,független nyugalom“ is, meg a tölgy fej fa is. Független nyugalmát nem zavarja senki sem, legföljebb kedvenc ,,őszikéje“, az ősszel élő tücsök szerű rovar; tölgy-fejfája pedig olyan, talán senkinek sincs, mint neki, száz élő tölgyfa díszeleg szobra mögött, árnyas, zöld lomb-sátort vonva emlékműve fölé. Csönd van itt most, nem jár erre senki sem, legföljebb néhány pesti érzéketlen, élet-komédiás szellemessége zavarja a természet birodalmának nyári pompázását. A tölgy-óriások ünnepies csöndben, komor méltósággal állanak, őrködnek a nagy magyar kihűlt szive fölött s talán ők is azon gondolkoznak, ami fölött én, hogy vájjon hol van most jelen Arany János szelleme : a Kerepesi-temetőben, vagy itt a Margitszigeten, a József főherceg által emeltetett emlékosz'opnál ? Ezt nehéz volna megmondani. Én azért, azt hiszem, hogy itt van az ő nagy lelke most a Margit szigeten. Soha nagyobb költője jnem volt a magyarnak, mint Arany János és soha sem lesz — még megközelítőleg sem — akkora költője, mint ő volt. A mai hangos költők értéke hova redukálódik a régiek, a nagyok lassú, csöndes meditációja mögött ? Mekkora az ellentét a mai fiata1* handabandázó, terméketlen és dekadens ifjoncok és a kimeríthetetlen és kifogyhatatlan szellemi forrásokkal bitó, nagyszivű, nagylelkű öregek munkabírása, munkakedve és tehetsége között? Azt csak a jó Isten tudná megmondani. Szinte oda képzelem — becsukott szememen keresztül — Riedl professzort, mintha ott állana könyökére támasztott nemes, szép fejével az emlékműhöz nehézkedve, hogy hosszan-hosszan elmerengjen a legnagyobb magyar költő életén és munkáin. De hát ez már csak fantázia . . . Riedl Frigyes nincs többé, amint hogy Arany János sincs többé. Aminthogy nincs többé: sem Petőfi, sem Jókai, sem Eötvös József; nincs, nincs senki többé. Csak élet van, munka van, küzdelem van. Meghalt minden, eltemettek velük mindent s nekünk nem maradt egyéb, mint a keserűség és a szomorúság csordultig megtelt pohara. ... A pazarul berendezett kertészetben mindjárt a bejáratnál, a büszke pálmák korcs szülöttei fogadnak. Nem tudnak nálunk nagyra megnőni A csöndes, jólelkü kertészek — a kertészek mind melegszivüek — kitették őket a júliusi napfény melengetésé- nek. Ott állanak sorban, mellettük a rengeteg melegégövi kaktuszok, babérok, fügék, aloék és a jó Isten tudná mind elsorolni, hogy mik vannak oda kitéve. Ropog a finom kavics a lábam alatt, a szemem szeretné mind fölinni a sok gyönyörűséget, amit a természet pillanatról pillanatra nyújt. De hát az emberi szem és az emberi értelem befogadóképessége igen korlátolt és meg kell elégednie azzal, amit a pillanatok rövid ideje alatt meg tud fogni, át tud érezni. Ballagok a ropogós, finomszemü kavicson, a kanyargós Margit-szigeti utón ; hova* merre, magam sem tudom. h. /.
