Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-06-11 / 29. szám
2. oldal. 1922. junius 11. DOMBÓVÁRI HÍRLAP Dombóvár közönségét, hogy olyan embei1 küld a nemzetgyűlésbe, mint Pallavieini, akit nem lehet megvesztegetni, nem lehet elhallgattatni, aki eddig is megmutatta, hogy tetőtől talpig ember ! A szűnni nem akaró éljenzés után Farkas Imre, a «Dombóvári Takarékpénztár Részvénytársaság* vezérigazgatója tolmácsolta a dombóvári kerület szeretetét és ragaszkodását képviselője iránt., mire ismét őrgróf Pallavieini emelkedett szólásra: — A kormány — mondotta — egységes pártot hangoztatott é3 mégis legerősebben azok ellen küzdött, akik a régi Magyar- országot, a magyar királyságot vissza akarták állitani. Be hagyta jönni a nemzetgyűlésbe a szociáldemokratákat és Károlyi Mihály csatlósait, de a hatalom minden sú lyával ránk nehezedett. A dombóvári kerület választása egyike volt a legnehezebbeknek. Hálásan gondolok mindazokra, akik férfiasán megállották helyüket ebben a küzdelemben. Ezektől megtanulhatja mindenki, hogy ahol gerinc, ahol bátorság van, ott semmiféle terror nem érvényesülhet. Csak azt éri baj, aki gyáva, aki fél. Én kijelentem most, hogy senki szegény embernek, akinek a családja talán nyomorúságban van és kényszeritve volt, hogy ellenem szavazzon, ezt soha rossz néven venni nem fogom, mert tudom, hogy kényszerhelyzetben cselekedett. Tudom azt is, hogy Dombóvár közönségének sokkal nagyobb része van mellettem, mint az számokban a választáson kifejezve van. Mert érzem azt, hogy ez alatt a két év alatt semmikép sem szerezhettem ellenségeket, ha barátokat nem szereztem volna is. Talán nem tehettem mindenkinek egyformán eleget, de soha nem vétettem senki ellen. De meg fogom jegyezni azokat, akik a becsületes magyar közönségnek utolsó kincsét: a lelkiismeretét akarták a maguk igájába hajtani Ezeket megjegyeztem magamnak és meg fogom jegyezni a jövőben is, mert azt akarom, hogy ha van is nyomorúság e csonka hazában, de legyen függetlenség és szabad akarat. Azt akarjuk, hogy itthon a magyar összetartson, hogy szociális reformok legyenek, hogy a magyar nép jobb sorban legyen, mint az idegen járom alatt élők, akkor így — és nem háborúval — vissza fogjuk szerezni a régi Magyarországot, Szent István koronájának régi birodalmát, koronás királlyal az élén ! Újra, meg újra felujufó éljenzés követte a képviselő nagyhatású beszédét, mely után Offenmüller Zsigmond szentszéki tanácsos, róm. kát. plébános kérte a szeretett képviselő támogatását Dombóvár lakossága ré- •zére, vallásfelekezeti különbség nélkül. A beszédet követő éljenzés közben az ünneplő tömeg dr. Nagy Dezső ügyvédet kívánta hallani, a barcsi kerület volt képviselőjelöltjét, aki nagyatádi Szabóval vette fel a küzdelmet. Dr. Nagy általános tetszés és lelkesedés mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény ellenzék az ország legkiválóbb politikusait sikerrel mandátumhoz juttatta, mig aa egységes párt sok szürke tagjával áll ezekkel szemben. Végül Homonnay Tivadar nemzetgyűlési képviselő beszélt Pallavieini győzelmének jelentőségéről és a vasutassághoz intézett lelkesítő szavakat. Csak nagy nehezen ült el az éljenzés, midőn Pallavieini őrgróf kíséretével 11 óra tájban eltávozott, a küzdelmes nap fáradalA Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetsége a múlt tanévben azon kérelemmel fordult a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, hogy a középiskoláknak nemzeti nagyjainkról való elnevezését engedje meg. Mivel ezen kérelem megvalósítása nemzeti héroszaink kultuszát mélyíti, továbbá bizonyos benső kapcsolatot teremt a mai kor serdülő nemzedéke és a dicső múlt nagyjai között s mivel végül egyik módja annak, hogy nagyjaink iránt soha el nem évülhető hálánknak kifejezést is adjunk, a^Kozépiskolai tanárok Nemzeti Szövetségének fenti kérelmét a közoktatás- ügyi minisztérium készségesen teljesítette, azonban elvül kitűzte, hogy a legutóbbi 25 éven belül elhunyt nagyjaink nevei nem választhatók. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium, úgy tudjuk, hogy a főgimnázium tanári karának javaslata alapján elrendelte, hogy a helybeli főgimnázium az 1922/23 iskolai tanévtől kezdve : Dombóvári kir. kát. Esterházy Miklós nádor főgimnázium néven neveztessék el. Teljesen osztjuk s azt hisszük szélesebb körökben is osztatlan elismerésben részesül főgimnáziumunk tanári testületének hazafias felfogása, hogy az intézet homlokzatán az Esterházy hercegi család dicső ősének s a magyar államférfiak egyik leg- kiválóbbjának neve díszelegjen. Mindenki tudja, hogy a dombóvári kir. kát. főgimnázium létrejövéséhez, valamint egy uj főgimnáziumi épület felépítésében jelentékeny szerep jut az Esterházy családnak. Néhai Paál József az Esterházy-uradalmak dombóvári kirendeltségének egyik lelkes tisztviselője, mindenesetre a herceg Estermaitól elcsigázva. Az ünneplő tömeg azonban, amely a Müller-féle vendéglőt teljesen megtöltött«, hajnalig maradt együtt a rövid utón felfüggesztett zárórától nem korlátozott igazi, lelkes jó hangulatban. A tömeg tisztességére és becsületes józanságára jellemző, hogy a vendéglő kerthelyiségében a zsúfolt tömeg semmi kárt nem tett. Reggelre egyetlen cserép virág nem volt eltörve és egyetlen rózsaszál nem volt leszakítva, ügy vigyázott ki-ki a természet apró díszeire, mint a maga kincseire. Büszkén, megelégedettséggel sorozzuk ezt az apróságot is a gyönyörű szép nap országos jelentőségű eseményei mellé. Gyengédség és erő együtt . *. házy család hathatós támogatása mellett teszi meg a kezdeményező lépést, hogy Dombóváron főgimnázium létesüljön. Nemsokára a m. kir. kormány jóakaratu hozzájárulásával, a jelenleg Vili osztályú főgimnázium ideiglenesen az ál), elemi iskolában nyert elhelyezést és csupán a közbejött világháború idézte elő, hogy a herceg Eszter- házy család által adományozott 4 holdnyi területen jelenleg még nem áll a főgimnázium uj épülete. Már e tények, a hercegi családnak szeretete a magyar kultúra iránt, I anyagi hozzájárulás a telek adományozása által elismerésre találtak nemcsak a m. kir. kormánynál, hanem úgy Dombóvár, valamint vidékének lakóit egy oly közkincshez juttatták, amelynek áldásos hatása már most is, de a közeljövőben még inkább fog mutatkozni. — Bár még nem áll az uj főgimnázium épülete, de amikor homlokzatán ott fog ékeskedni a kultuszminiszter által most már elrendelt uj elnevezés: )ombóvári kir. kát. Esterházy Miklós nádor fő gimnázium'1 a mindenkori tanulóifjúság, valamint a vidék lakói az egységes Magyarország eszméjének legbuzgóbb harcosát látják ezen elnevezésben megörökítve. — Mert a török hódítás által három részre szakadt Magyarország egyesítésének eszméjét a XVII. sz. első felének nagy férfiai közül senki hivebben nem szolgálta, mint Esterházy Miklós nádor. Hivatalos állásánál fogva mint az ország első embere mindent elkövetett, hogy a különálló Erdély és a magyarországi részek egyesitett erejével a törököt kiverjék és az ország területi épsége újra vissz&állittassék. E magasztos cél megvalósitása érdekében intette türelemre az egymás között viszálykodó keresztény felekezeteket és bár buzgó katolikus, ellenzi Pázmány Péter vallási politikáját, valamint A dombóvári kir. kát. Esterházy Miklós nádor főgimnázium. A helybeli főgimnázium új elnevezése. MEDITÁCIÓ. V. Davida Mária festménye alá. Megpihen a lankás szelíd kis dombon, Öreg testének az ut már nehéz Még puha a pázsit a "nagy erdőszélen, S a sápadt lomb közt a napsugár benéz. Szeme elréved a halkuló őszbe, Lelke tán messzi tavaszon mereng : Titkok ébredésén, orgonák nyílásán, Hégi tavaszestén a holdfény dereng . . . Messze van már minden, iljuság, tavasz. Az idő elvitte üde, szép mezét, Messze van a küzdés — éjszakába hajlik... őszi hervadás zsong halotti zenét. őszi alkony ölén megpihent vándor, Tört szemed mélán, ó, hova tapad ? Vén fák hulldogáló sárga lombját nézed ? Ugye érzed : olyan, mint fáradt bús magad. Tar Etelka. Választási tüköpdaraboh. Hát hiszen nem is annyira tükördarabok, mint inkább ócska, szomorú cserepek, amiket az ember ha lát megcsillanni a földön a nyári napfényben, szánalommal goD- dol a cserepek múltjára. Néhány ilyen csereepet összeszedegettem és itt alább mint furcsa mozaikot láthatja az olvasó. ügy történt az egész, hogy ott ültem hivatalos elfoglaltsággal a választásnál, az egyik szavazóhelyiségben. 11 aztán sok mindent láttam és még tölfbet hallottam. Egyszer bejön egy házaspár, a férj leadja a szavazatát. Hogy kire ? Hiszen tudja mindenki, hogy kétféleképpen szavaztak az emberek : szívből és kényszerből. Hát — mondom — a férj is leszavazott, bizony, nem szívből. A felesége is leszavazott, Szőkefejü kis fiacskáját a kezénél fogta, az ajkát ösz- szeharapta és pont háromszor kellett kérdezni, amire ki tudta mondani annak a jelöltnek a nevét, akire az ura már leszavazott. Aztán lehajtotta a fejét és meg9iooo- gatta a kis fia szőke fejecskéjét. Ezt láttam és nem fogom elfelejteni soha. Mert él az Isten! * A másik kép is fölötte tanulságos és épületes. Tessék csak jól idefigyelni. Jön egy öreg bácsi és rögtön lámpalázas lesz, mihelyt meglátja a sok embert a szavazóhelyiségben. Az elnök majdnemhogy nyersen kérdi: — A nevét kérem. — Már mint az enyemét ? — ütődik meg az öreg. — Igen, igen. Mondja meg a nevét. Az öregnek kissé zokon esik a szó, hiszen minden gyerek ismeri, esakhát éppen az emberek, a felnőttek nem ismernék ? Nem sokáig van ideje töprengeni, mert az elnök egy fokkal magasabb hangnemben njra nyájaskodik feléje. — Mondja meg a nevét! — Iszen rajta van a papiroson — ku- rucoskodik az öreg. — Magának kell azt megmondani. Az öreg beadja a derekát és megmondja. No, hál’ Istennek — lélekzik föl mindenki. — Kire szavaz ? — Karakaszalovics Zakariásra. Az elnök pulykavörös lesz, most már a hangja közel jár a magas cé-hez. — Ilyen jelöltet nem ismerek. Itt csak egy Kerekeszelevits Zakariás van jelölve. Nem fogadom el, visszautasítom a szavazatát. Máskor jobban jegyezze meg a jelöltje ne« vét. Elmehet!
