Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-06-11 / 29. szám
1922. janius 11. 3. oldal. a protestáns Erdély különválását. A Habsburg-dinasztia iránti hűsége sokak előtt ellenszenvessé tették személyét, bár e korban senki jobban, lelkesebben védelmére nem kelt a magyar alkotmánynak, mint épen ő. Kora nem tudta eléggé értékelni nagyságát, az utókor azonban annál szebb elégtételt szolgáltatott, amikor Pázmány Péter és Bethlen Gábor mellé állítja, mint egyeáiili férfiút, aki az egységes Magyarország legkiválóbb harcosa. Ha párhuzamot vonunk hazánk jelenlegi helyzete és Esterházy Miklós nádor kora között, ha azt keressük, hogy a múlt és a jelen között egy összekötő kapocs, egy nagy férfiú kiváló neve ékesíti a főgimnázium homlokzatát, méltóbbra nem gondolhatott és nem is találhatott a tanári testület, mint Esterházy Miklós nádorra. Örömmel tölt el bennünket a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendelkezése, mert ebből úgy látjuk, hogy az a Damokles-kard, amely eddig a dombóvári intézet fennállását fenyegette, ezzel a ténynyel elhárult. Amint értesülünk, a minisztériumban megvan az elhatározott szándék, hogy őszre az iskola építését megkezdjék, sőt azt sincs okunk hinni, hog/ az a hathatós támogatás, amelyet dr. báró Petriche- vich Horváth Emil népjóléti államtitkár a legutóbbi községi díszközgyűlésen megígért, eredmény nélkülj maradna. A jelek úgy mutatják, hogy ez a régóta elintézetlen kérdés végre is megoldást nyer. Puff neki ! Ez aztán meg volt mondva. Vagyis: éljen a nyilvános szavazás. * Valahogyan hasonlatos a következő eset is, bár fordítottja az előbbinek. Jön egy negyven év körüli magas, erős, barna ember és peckesen megáll az elnöki asztal előtt. Mikor arra kerül a sor, hogy kire szavaz, szinte büszke csodálkozással vágja ki, mint a világ legtermészetesebb dolgát: — A báróra ! Az elnök feledékenysége pompásan működik. Nem nézi hirtelen a gótai almanachot, hogy melyik báróról is van szó. A szavazatot tehát elfogadja. Püff neki! Ez is meg volt mondva. Vagyis : esakazértis éljen a nyilvános szavazás! + Egy másik öreggel esett meg az a furcsa história, hogy nem tudta megmondani, hogy kire akar szavazni. Fura egy história volt, az szentigaz. Dehát igy van az. Általános szavazójogot kell adni mindenkinek, ezt ki lehet mondani, törvénybe is lehet beleszerkeszteni, azt azonban már nem lehet abba a törvénybe beleszerkeszteni, hogy élni is tudjon vele mindenki. Mert az még nem teszi az embert szavazópolgárrá, í mellett valósággal büntetés .az, ha vala- j kinek törvényszéki, árvaszéki tárgyalásra kell utaznia. A közelekedési utak ily kialakulása a j földrajzi viszonyokból következik. Elég egy i pillantást vetni Tolnamegye térképére s j azonnal megállapítható, hogy a megye bárom természetes részre tagozódik, amelyeket a fordított alakban folyó Kapos, illetőleg az egy darabon párhuzamosan ha* ladó Sió—Sárvíz csatorna választ el egymástól. Így kapunk három, csaknem teljesen elkülönült földterületet. A nyugati terület a Dombóvári és Tamási járás, a középső a Völgységi és Simontornyai, a keleti pedig a Központi és Dunaföldvári járás. E három terület közül a két szélső termékeny lapály, a középső ellenben dombos vidék. A lakosság hasonlóképpen megoszlik : a dombokkal borított Völgység fel majdnem Simontor- nyáig szorgalmas német ajkú népével elválasztja egymástól a keleti és nyugati járá- j sok magyar lakosságát. Ez a természetes hármas tagozódás magyarázza a központ hiányát és a közlekedési utak irányát, amely két dolog tér mészetszerüleg összefügg. A megye fő-utvo- nala a Budáról Dunaföldvárou, Szekszárdon és Bátaszéken át Eszékre vezető állami ul, a mely már ősidőktől fogva használt és for galmas lehetett. Legalább a római korból az az ut határozottan bizonyítható. Aquincum és Mursa (Eszék) között erre történt a közlekedés. Ennek emlékeire később még visszatérek. A másik főnt Simontornyától nem egészen egységesen húzódik délfelé Dombó várnak s szintén a rómaiak kora óta szolgálhatott köilekedési vonal gyanánt a Kapos völgyében Pécs (Sopianae) felé. Mi srm természetesebb, hogy ezt a völgyet hasz nálták ki a Budapest —Fiume vasúti vonal építésénél is, aminthogy a Sió—Sárvíz völgyében épült a Sárbogárd—Szeks^árd—Bá taszék vonal. A harmadik természetes ut a jutási vonal, mely irányban Veszprémet kötötte össze ut már a római korban Péccsel. Ezek a természetes útvonalak a két szélső tagozatban nagyjából észak—déli irányt követnek s csak a megye legdélebbi részét síeli rövid darabokon a Dombóvár— Bátaszék közti vonal. A dombos vidék sem vasutat, sem jó és forgalmas utakat nem kapott. Hozzájárult még most ehhez a la kósság különbözősége. Egészen érthető igy az összetartás hiánya a megye három tagozata között. A mai technikailag fejlett korban ezek a természetes válaszfalak mindinkább veszítenek jelentőségükből. A vasúti hálózat .a béke időben nagyon szépen fejlődött. Közvetlenül a háború kitörése előtt nyílt meg a bajai összekötőhid és készült el a pécsi ha csak annyit tud kimondani, mint a mi őre günk tette ominózus kijelentését, hogy „arra szavazok, akire a gtn^ám". Mennyire igaza volt szegény gróf Tisza Istvánnak, mikor a választójog kiterjesztésének dolgában oly el szántan nyakaskodott ! . . . * Volt azért a választásnak sok megható jelenete is a sok-sok szégyenletes és az emberi méltóságot mélyen le- és megalázó jelenet dacára is. Láttam ott egész napon át egy számottevő társadalmi réteget küzdeni, dolgozni férfias és magyaros, kerrekt, úri eszközökkel mérkőzni. Kitartásuk, egyet- ériésük és együttérzésük, amely mindenkor irigyelt volt, most még inkább kikristályosodott és megnemesedett. Az ügy igaz voltát felismerték, sokkal előbb és sokkal jobban, mint mások. Pedig éppen ennek a társadalmi rétegnek eléggé keserves emlékei vannak a közelmúltból. És mégis a sok megaláztatás és keserű hántás után elhozták fegyverüket, hogy felajánlják : — Lássátok, mi tudunk felejteni és megbocsátani. E sorok írója pedig, mikor leteszi a tollat, nem kis megilletődéssel fűzi tovább — befejezésül — a megkezdett mondatot : — Lássátok, mi is tudunk felejteni és megbocsátani ! . . . —.bök. vonal. Ha Gsonka-magyarország nem volna oly rossz pénzügyi és gazdasági viszonyok között, bizonyára a megvalósulás stádiumába jutottak volna már, ha csak részben is, azok a szép tervek, amelyek ma még csak papíron vannak meg. Bonybádot Szekszárd- dal és Hőgyésszel, Szekszárdot Tolnán kérésztől Pakssal, Dombóvári és Hőgyészt közvetlen Szekszárddal összekötni ezek azok a tervek, amelyekkel már érdekelt körök sokat foglalkoztak a boldog béke idejéu, azonban a tárgyalásoknál tovább, sajnos még nem jutottak. Pedig ezáltal volna megkönnyítve a személyes érintkezés a vármegye szellemi ▼ezetőköreivel, igy alakulhatna ki Szekszárd- ban az igazi vezetés tudata, felébredne a kultúrintézmények felkarolásának szükségessége és lenne talán még — Uram bocsáM — kultúrpalota is, megyei napilap is, mert azok még aznap széjjel futnának a megyében. Nem úgy, mint ma, midőn a szombaton megjelenő szekszárdi lap csak kedden estére, akárhányszor azonban csak szerdán ér ki az alig pár kilóméternyire fekvő Dőrypatlanba, vagy Kétyre. Mindez azonban csak álmainkban él, ott, ahol a kétkrajoáros zsemlye és a nyolcforintos csizma terem, az álmok Nagyma- gyarországában. Völgységi. *A0*0*0*0*mAAA0*0*0*AA0**0**m*m0m Cukrászda-megnyitás! Értesítem Dombóvár n. é. közönségét, hogy a Petöfi-utcában levő OTTHON- kávéház helyiségében f. hó 15-én (űrnapján) cuhrásidámat megnyitom. Cukrászdámban elsőrendű sütemények, reggeli- és ozsona-kávék, csokoládé, jegeskává, fagylalt, parfat stb. állandóan kaphatók. Megrendeléseket mindenkor szívesen vállalok. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel : Czéh Erzsébet. O L e S O B B készítményt sokat kínálnak a vevöközönségnek egyes Üzletekben, de jobbat és hatásában biztosabbat senki sem nyújthat, mint a valódi DIANASÓSBORSZESZ, mely változatlan minőségben mindenütt kapható ! 1 kla üveg ára 44 — korana l kdiáp „ „ iao— „ » .. >. *40 Gyártja: a Diana Kereskedelwi R.-T. Budapest, V. téddor-utca SO. Hangszerek. Zongorák. Gramofonok. Minden hangszerünkért jótállást vállalunk ! Királyi udvari hangszergyár Sternberg Budapesten, Rákóezi-ut számú saját palotájában. c írja meg azonnal, hogy milyen hangszerre van szüksége és mi arról díjtalanul küldünk árajánlatot, ha ezen újságra hivatkozik. Javítandó hangszerét küldje postán gyárunkba, Jutáuyosan újjáalakítjuk. GratnofontulaJ- donosoknak legújabb hanglemezekről ingyen és bérraent.ve küldjük müsorjegyzókünket. A tolnai föld kultúrájáról. ii. Az első vád, amely bennünket ért és érni szokott, ha kulturtörekvésekről van szó, rendesen a megyei kulturközpont hiánya. Nincs igazi székhelye, nincs kulturgőcpon'ja a tolnai földnek, ahonnét minden kezdeményezés kiindulhatna és minden szál ösz- azefntna. Ezt a vádat visszautasítanunk nem lehet. Ez valóság, amelynek azonban a megye földrajzi tagoltságában rejtik az oka. Nincs meg a megye székhelyének az a központi fekvése, amely például oly centrummá tenné Szekszárdot kulturális, gazdasági stb. szempontból, mint ahogyan központja Baranyának Pécs, vagy Somogynak Kaposvár, Fejérmegyének Székesfehérvár. A megye legnagyobb részéről valóságos elszántság kell ahhoz, hogy az ember Szekszárdra utazzon s Dombóvárról, Tamásiból egy nap alatt az utat megjárni lehetetlen, nem is szólván oly félreeső községekről, melyek még a vasúti vonaltól is távolabb feküsznek. Hamaiabb lehet jutni Budapestre, mint a megye székhelyére. El lehet gondolni, hogy a mai viszonyok
