Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-09-18 / 38. szám
V, évffolya Oambéfár, 1921. szeptember 18 88. * üBMBBESBfi A® Előfizetési árak: egész évre róna ; félévre 26’— korona ; 13‘— korona. Egyes szám ára : 52-'— koPOLITIKAI ÉS TÁRSADALMI j »egyedévre HÍETILAP. 2 korona.-s jJwmw—** Megjelenik minden vasárnap. •Ti ^—a.;. Szerkesztőség: Szent-László-tir 18. sz. Kiadóhivatal és ngomda: Esterházy utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Búcsúzó. Hosszú öt esztendő nehé'z munkája után búcsúzom a „Dombóvári Hírlapu kedves olvasóitól. A írnia érzése tölti el lelkemet a lap alapításához és fenntartásához ajándékozott pártfogásuk miatt. Távozásomkor kérem, hogy támogassa Dombóvár és környéke e kis lapot mindaddig, míg iránya megmarad. Köszönetemet küldöm minden munkatársnak, kikkel szívesen végeztük a kultúráért ingyen munkánkat és kérem, hogy mindenesetre hivatottabb utódomat is segítsék hasonló szeretettel. Végül kérem, hogy emlékezzenek reám oly szeretettel, mint én a „Dombóvári Hírlap“-ra és kedves olvasóira. Búcsúzó köszöntéssel: TADICS BENŐ. Kőzfiszfösági séta Ujdornbóvártól — Dombóvárig. Látogatás a Jókai-úti szémétgyüjtő telepen. — Panaszkodik a szemétdomb szomszédsága. — Életveszélyes gyalogjáró. — .4 kedélyes »firma*. Boldog halandó, Te, aki a nyarat a Balaton partján, portól mentesen, gond nélkül töltötted, kiválasztott fürdőd pompás esti sétányán el sem tudod képzelni, mit jelent egy egész életet Dombóváron lepergetni, fogalmad sincs arról, micsoda gyönyörűség es élvezet az, ha a nappali hőség után fölkerekedő hüs esteli szellő legyezé&e mellett indulsz sétára a Jókai utón. Lám, pedig itt mináliink mindenki tudja ám, hogy «nnél csak a Hamulyák- kert szépséges padjain elüldögélni nevezhető nagyobb földi boldogságnak. ílyenféíe gondolatokkal agyamban ballagtam nagy egykedvűen az ujdombóvári vasútállomásról befelé, szabályos lassúsággal, lógatván fejemet s csak itá ott tekingetvén előre, nehogy valamely boldogtalan embertársamnak nekilóduljak. Tűnődő botorkálásom közben csak a szemembe villan egyszerre valami fénylő tárgy, — kissé mintha dombon volna — a melyet a lenyugodni készülő nap utolsó sugarai ragyogóra világítottak. — Ezt már csak megtekintem közelebbről ! Mi lehet ? Odamegyek. A hires ujdombóvári szemétdombon találom magamat. A Paál-féie ház alatt. — ügy, hát ez az a hires szeméttelep? Hiszen erről már sokat hallottam! Bizonyos komoly lépésekről is szólt a krónika. Nézzük, micsoda kincsek rejtőznek erre ? Van itt minden. Ama bizonyos fénylő tárgy nem egyék, mint egy kék zománcedény, amely a halom legtetején hirdeti a világ dicsőségének múlandó voltát. Sic transit gloria mundi . . . Alkalmasint kilynkadl. Használhatatlan. Mellette egy kiszolgált női télcipő, odébb egy kifakult, esőveKe .paplan — valamikor rózsaszínű lehetett, — törött tányér, üvegféle, drót, skatulyafödelek, toliseprő, cipőkefe, marha-csülök, mindennemű papiroshülladék, egy megboldogult macska földi maradványa, nyal láb, csizmatalp mind szép barátságos összetartozásban. Na: yszerü látvány. Valóban művészi hatású. És hozzá -a rothadó anyagok mennyei illata. Brr 1 . . . — ügy kel! neked I — gondolom magamban, — ide 'kellett jönnöd, gyönyörködj benne. Teljes undornál igyekszem az útra. Hangos jóestét köszönt rám valaki a kerítés mögül. Egy derék dombóvári iparosmester szorgaimatoskodik. Eteti a kis jószágáliomáeyt. — Jó estét I Mit foglalatoskodik, mester ? Hogy vannak? — És így tovább. Szó szót követ. Ráterelem a beszédet a Kellemes szomszédságra. Lemondóan int. — Nem lehet, ezen segíteni. Még a gödör meg nem telik, .folyvást hordják ide a szemetet, trágyát. Pedig még csak a fele van teli. Nem lesz uram ennek egyhamar ! vége. Most még csak istenes, de néha förtelmesen büdös. Aztán ez nem is egészséges. ügy eső előtt alig lehet kibírni. Érzem, hogy mennyire igaza van . . . Egészségtelen. Valóságos tanyája a baktériumoknak. Azután csúnya. Így mutatkozik be Dombóvár az idegennek, aki először teszi be lábát a sokat mérő városkába. Magam is úgy hiszem, hogy itt még a jőszándék sínes -meg. Vagy nincs hatóság, amely az ilyen lehetetlen állapotot megszüntetné ? ! Nem is történik semmi komoly intézkedés a sok sürgetésre, vagy úgy gondolják, hogy csak kiabáljon, akin«k nem tetszik, mi nem érezzük a szagát ? ! Mert azt mégsem merem feltételezni, hogy hatósági védelem alatt történjék ez az egészségi*-« oly veszedelmes szemétfuvarozás, csak azért, mert a gödröt be akarják temetni ? sfc * * Sokáig eldiskuráltam a derék mesterrel a kerítés mögül, már jól besötétedett, mire odébb álltam. Nekem is jó lesz már hazREnenuem. Közben meg azon járt az eszem, hogy az ilyen szeméttelepből is csinált pénzt az üzleti szellem: a Gséri koksz-telep Pest mellett ugyanaz. Egyszer majd csak aranybányát nyit a Paál-ház mellett is valami élelmes zsidó . . . így jutok el a viilanytelep mellett egy egészen világítás nélkül maradt részre, hol kese/ü, káromkodó szavak árja jut el dobhártyámig. üram-atyám ! Előttem tápészkodik ki az árokból egy szálas férfi; ékes, kacs- karingós mondatokban áldja a kitalálóját is ennek a járdának. Hát persze! Nem tudta a jó ember, hogy foghijjas a gyalogjáró, ügy látszik, hogy nem szokott nappal erre járni. Node sebaj ! Nem törött ki semmije, csak éppen belevágta a térdét vagy a bokáját egy elszabadult téglába. Én mag egészen a fal mellé kerülve, óvatosan folytattam utamat. Milyen jó, hogy nem ón voltam az a másik! Azért nem kell ám félni, ha a nyakad törőd barátom, nincs ugyan segiiség, de ha csak a lábad, vagy karod, — két orvos is lakik a közelben. * * * — Jó lesz hazasietned, Pali, szólok: ; magamban, mert még te is megjárod valahol. Azazhogy — ebben a pillanatban valaki barátságosan leveri a kalapomat. Sok mindent hallottam a Hunyadi-tér közbiztonságáról, éjjeli segitségkiáltásról, I bicskázásról és verekedésről, csak nem én j vagyok ma az áldozat? ! Rémülten húzódom j az egyedül pislogó sarki villanylámpa alá, — nincs senki . . . Ekkor jutok észbe : kedélyesen integet a sarki boltos firmája, hirdetvén, hogy itt : játék-kártya kapható. Ez volt a merénylő. Be rámijesztett! Lám, lám, már nagyra nőni sem szabad. Ma még csak a kalapomat, holnap már a fejemet ütik majd le. Te jó Isten I Ha nem sietek, még több baj is ér, — nyakamba szedtem lábamat, nekb’rarnodtam, meg sem álltam hazáig. Otthon aztán meg- ! fogadtam erős fogadással, hogy többé sé- i tálni sem megyek napnyugta után. —- Nem íebetem ki testi épségemet veszedelemnek! * * * Mindezek után szerény alázattal kérdem: van-e egy csöpp jóakarat ezeken a bajokon segíteni ? Van-e hatóság, amely az ilyen ügyekbe beleszólhat s ha van, hajlandó e komolyan, erélyesen beleavatkozni? Dombóvári Pál. Hél éoes hadi-fogság uíán itthon . . . Hétesztendős orosz hadifogoly élet után szept. 2-án érkezett haza Bildmann Gyula a forradalmak birodalmából, Ez alkalommal felkerestük Esterházy-utcai fodrásztermében, hogy mondjon el egyet mást viszontagságos éveinek keserű emlékeiből. Gondoltuk, hatalmas és keserű tapasztalatok, hétesztendős szenyedések sorozatából néhányat lerögzítünk olvasóinknak. Feltevésünkben nem csalódtunk. A dolgokat és különösen a forradalmi orosz időket oly hűen visszacsalta emlékezete, hogy sokszor megállt jegyzetelő ceruzánk s csak hallgattuk és bámultuk az intelligens, legapróbb részletekre kiterjedő előadást. Minden szavát — úgy éreztük — kiszínezte a szabadság határtalan boldogsága s még a fájdalmas emlékek sebeinek tépe- getését is mintha beburkolta volna a verőfényes magyar szeptember ragyogása. Mostanában kevés magyarral beszéltünk, s ez maga is igazi mély szenzáció volt, aki eny- nyi szeretetet és önbizalmat megtudott volna őrizni lelkében és gondolkodásában nem a száműzetés idegen levegőjében, de itthon, magyar ég alatt, a magyar rög édes közelségében. Most pedig átadom a beszédet magának Bildmann Gyulának, hogy a kis márványasztalon sebtiben leirt sorokon át ki- érezzék a hétesztendős hadifogolynak felszabadult minden örömét, magyar boldogságát a honi földön. — Hét esztendőről részletesen beszélni, ez aligha sikerül. Annyi minden összezsúfolódott lelkemben, annyi bajon és szenvedésen keresztül zuhantam hadifogságom alatt hogy igy elmondani a naplóm nélkül nagyon nehéz lesz. Megpróbálom azért vázlatosan előadni hétéves fogságom szomorú korszakát vagy legalább is azon részleteket, melyek a nyilvánosságot jobban érdeklik.
