Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-14 / 33. szám
2. oldal. Pécsi krónika. 1921. auguszíus 11. Gosset angol ezredes kedden, folyó hó ;$-én Pécsre utazott a kiürítés előkészítésére. A kiürítés napja még bizonytalan, tény azonban, hogy még ebben a hónapban fog megtörténni három részletben. Egyes hírek szerint Bares, Szigetvár, Szentlőrinc, Bátaszék és Baja kiüritése: augusztus 23-án és a többi részek kiüritése pedig 27-én történik meg. E dátumok valószínűleg módosítást fognak szenvedni, de legfeljebb csak néhány ■■api - T két napi — eltolódásról van szó. uüritést Gosset ezredes készíti elő, .elszabadult részeket közvetve fogja átau-u a magyar hatóságoknak. A kiürítést előkészítő munkában részt fog venni dr. Kiszeiy Gyula, az összes felszabadult részek főkormánybiztosa., továbbá Pataesi Dénes, Meskó Zoltán és Koszó István nemzetgyűlési képviselők, miniszteri kormánybiztosok. Ezek száraz tények, amelyek határtalan örömmel és lelkesedéssel kell, hogy el- , töltsenek mindenkit, aki magyarnak érzi magát, aki minden rögöt, ami C onka -Magyar- országhoz vissza esik-, a megszentelt föld hódoló imádatával tekint, hogy a megszállt területen maradt magyarnak a rájuk mért csapásokat elviselni annál nehezebb volt, mert az idegen uralom tombolásában, a vezetés élén, a gonoszságok előkészítésén és végrehajtásán ott látták saját vérüket, saját fájtukat, az egy anyaföld szülötteit, akik szereplési vágyukban megtébolyodva, a legaljasabb és legkomiszabb rabszolgáivá lettek a gyűlölt ellenségnek. Ezeknek tudatában a felszabadulás pillanata el fogja nyomni az eddig érzett torró részvétet és őszinte sajnálkozást azok iránt, akik eddig szenvedtek, elmúlik a keserű gyötrelem emléke, ha Bácska, Baranya, Pécs, Baja meggyalázott területe egyesül a megcsonkított Magyarországgal, hogy egyesült erővel kezdődjön meg | az integritásért való küzdel m és az öröm kétszeres, hogy azok is résztvesznek a harcban, küzdelemben, akik annyi keserűségen mentek keresztül és akik legjobban tudják, hogy mit jelent a szabadság és mit jelent a nyűg, járom. A kiürítés munkája megkezdődött, a lavina megindult és magával fogja rántani azokat, akik a szerbek hű csatlósaiként föláldozták az c tani magyarság lelkét saját önző egyéni érdekeik és céljaik eléréséért. Nézzük most már a kiürítés jeleit. Bajára, Pécsre és Baranyába nem engedik meg a Jugoszláviának ítélt területekről a beutazást. Az utazási igazolványokra feltűnő módon van rávezetve, hogy a fölsorolt területekre nem érvényesek. Pasics miniszter- elnök kijelentette a nála kilincselő Linder Bélának, hogy Baranya további megszállásának érdekében megtett mindent, de eredmény nélkül, mert a nagykövetek tanácsa ragaszkodik a terület átadásához. A »Hir«, a »Munkás«, a »Baranyai Magyar Újság«, mely lapok eddig a feltétlen megszállásnak voltak hangos szószólói, nyiitau bevallják híveiknek az evakuálást és — ami igen jellemző — a lapokból eltűntek a magyarságot, a magyar uralmat gyalázó hóhér, betörő, csirkefogó, gyilkos és Orgyilkos kifeje- zések és egyszerűen, szürkén magyar katonákról beszélnek. Habár a látszat azt mutatja, hogy alkalmazkodni kívánnak a bekövetkezendő eseményekhez és csendesen ellenzékké szeretnének átvedleni, akkor erejüknek végső megfeszítésével utolsó kísérletként saját személyük megmentése érdekében a munkásságot tolják megint előtérbe, főszereplőkként beállítva. Gyűléseket, szervezeteket szólaltatnak meg és hoznak határozatokat az összesség nevében, amelyekben kérik a további megszállást, a párt- egység helyreállítását, — egyúttal azonban mindenre gondolva — egy intézőbizottság megalakítását, amely a párt magatartását a kiürítés által keletkezett uj helyzetben irányítsa. A vas- és fémmunkások tiltakoznak és »felháborodással« utasítják vissza, a magyar irredentisták azon törekvését, hogy összefüggést keressenek a baranyai szocialista párttal és kijelentik, hogy úgy, mint eddig, a jövőben is a belgrádi kormányhatalommal együtt akarnak működni, amit a I jugoszláv tényezőknek azonnal tudomásul kell adni. Tudjuk, hogy a munkásoknak az ily határozatok meghozatalához semmi közük nincsen és tudjuk, hogy kiknek ál! érdekükben az eseményeknek ilyetén való beállítása. A munkásságot harcra, fegyverbe szólítják, hogy az uj Fiúmét, a második Felső- Sziléziát csinálják meg. Ha sem a nagy — Egy fene nagy rák úgy az ujjomba vágta az ollóját, hogy majdnem elharapta. Oszt nem akarja elereszteni. — Hászen montam. hogy ne menj puszta kézzel rákot fogni. De tik nem hallgattok az okos szóra. A vízben cuppogó ember méltatlankodott — Ne prédikáljon nekem kend, hanem gyüjjc -;.ja meg a kezemet, oszt segicsesen íyy U^mi. A pipák ember fölkelt, fogott egy nagy botot. Azt íenyujíotta a patakba. Ott megfogta a rákos ember és egy nagy lendülettel a parton termett. Még akkor is az ujján lógott a fene nagy rák. Szép nagy jószág volt, az szentigaz. Hanem a keze vérzett valahogyan ! A pipás ember aztán fogta a nagy rákot és egy nagy rántással eltávolította, hanem a rák ollója igencsak ottmaradt, azt úgy kellett onnét bicskával lefaragni. A rákos ember egy kicsikét táncolt a harmatossá vált zöld füvön, mert bizony a rákütötte seb veszekedettül kezdett fájni. A vérzés pedig sehogy sem akart elállni. A pipás ember a fájdalom csillapítására, meg a vérzés elállítására is tudott orvosságot. Valami fű.egyveleg volt az, de a hatása azért nagyszerű volt. A patak partján a harmadik ember még mindig mozdulatlanul üldögélt, nézte a festői színekkel pompázó naplementét. A sötét vizre hosszú csikót húzott először vérvörösen, a csík mellett szivárványos szin- szuiagok halványodtak, mig a szélén opálts kékségbe vesztek el. Néha egy-egy hal felvetette magát a mozdulatlan viz hátára, mitől az keskeny, vékony, gyűrűző hullámzásba kezdett. Aztán az is elenyészett. Ott üldögélt, észre sem véve a körülötte motoszkáló, topogó másik két embert. Két tenyerére hajtotta barnára napsütötte fejét és még csak föl serű nézett. Csak akkor rezzent össze kissé, mikor valami köny- nyü füstszag szállt hozzája. Fáradtan, érdektelenül fölnézett, hogy honnét jön a füst.. Nem messze tőle egy kis összetákolt halásztrunyhó állott. A sok fü között egy kis letaposott tisztás, volt. a tisztáson két ágas fa volt leverve a puha agyagba, a két ágason keresztülfektetve egy hosszú, vízszintes bot volt betéve s a bot közepén 1921. augusztus 14. ántánt, sem a kis ántánt nem lesz segítségükre — hirdetik — akkor résen lesz a munkásság, hogy fegyverrel küzdjenek a bevonulok ellen. Nem akarnak knrzusbeli katonát látni. A magyarnak szinét sem akarják látni mindaddig, mig rendszerváltozás nem lesz Magyarországon. De ezek már csak jaj kiáltások, végső akkordjai egy vergődőt uralomnak és szerényen, félénken emlegetik a felelősségrevonást. Ettől félnek. Lelki szemeik előtt Szász Zoltán és Perzsián letartóztatása lebeg, akik — mintahogy maguk is bevallják —■ kevesebb akciót fejtettek ki a magyar uralom ellen, mint ők, mi lesz velük — siránkoznak, — ha a törvényes felelősségre vonás útvesztőjébe jutnak ? Hisz semmit sem tettek, csak a magyarságot és Magyarországot akarták eladni. Ez oly csekélység! Aztán boldogan terjedt szét a hír, hogy Pasics miniszterelnök teljes menedékjogot ad az emigránsoknak Jugoszlávia területén, amiért is vagy 5000 ember határozta már e! eddig, hogy a vendégszeretetet igénybe fogják venni. Hogy milyen lesz ez a vendégszeretet, azt rövidesen tapasztalni fogják. • Ha még megemlítjük azt, hogy a Belg- rádból hazatért Linder a kiürítésre vonatkozólag. szemfény vesztésből oly féleképp nyilatkozott, hogy a kiürítés időpontjára vonatkozó minden közlemény nem egyéb találgatásoknál és hogy az evakuálás befejezése legalább hat hónapot fog még igénybe venni, úgy krónikánkban a rnult hét eseményeit nagyjából kimerítettük. Ä Dombóvári Villamossági rí. irodai teendőkben, jártas Kereskedelmi iskolát végzett nők is pályázhatnak. Ajánlatok írásban vagy személye- j sen a részvénytársaság irodájában nyújthatók be. Az állás azonnal elfoglalható. egy jókora vaskondér lóbálózott. Alatta vígan ropogott a tűz. A két embernek voit gondja arra, hogy újabb és újabb táplálékot kapjon a vígan ropogó tűz. A vaskon- dérban már forrt a viz. A hallgatag ember most egészen arra fordult ülő helyéből és nézte, hogy a két ember mit csinál. Azok pedig ugyancsak elfoglalták magukat, A rákos ember fölvette a földről az előbb ledobott vászonzacskót, amely majdnem tele volt rákkal. Szépen j eloldotta a zacskó száját, jó magasra fölemelte és tartalmát beleöntötte a forróvizzel teli vaskondérba. Csoda mulatság támadt erre. A szokatlan fürdőben a rákok lázadozni kezdtek. Zörögtek, ugráltak, locsolták a vizet a kondér alatt pirosló parázsra. De : ez a mulatságuk alig tartott csak egy kis j ideig. Aztán elhallgattak. A pipás ember nagy szakértelemmel rakosgatott a rákokkal majdnem tele vaskondérba különféle furfangos füveket, sót, petrezselyem zöldjét, aztán ezt a titokzatos egyveleget egy darabig ka- i vargatta egy csatázó eszköznek látszó hatalmas fakanállal. (Folyt, köv.)
