Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-08-14 / 33. szám

1921. augusztus 14.

3. oldal:

Kaposparti élet.

(Tyü ez a meleg! — Gyerünk a Kapósba! Zsófika rosszalkodik. — One-stepp a vízben — Rozmár a Kapósban• — Destruktiv nap- fürdőzés. -- Treszkácska úszni tanul. — Bumsztirári.)

Ej de kutya meleg van. Saját szememmel láttam, mikor a Kramer előtt, felfordult egy gyengébb szervezetű kutya. Kár volt szegényért. Agár volt. De hát nem csoda ilyen pokoli melegben. Ez igazán tűrhetetlen. Nem is lehet már kibírni. Kell ellene valamit tenni. Jó lenne a képviselőtestületnek ellene tenni lépéseket az aiispánságnál, ha az sem tud intézkedni, úgy a minisztériumhoz kell folyamodni. Most már mindegy ! j Teljék bele akár egy félesztendő, de ennek | meg kell szűnni. Meg kell szűnni!

Óh azonban az még messze van. Ugyan mit csinál az a jámbor dombóvári alyaíi, ki valamiképpen mégis védekezni akar a meleg ellen. Mit? Hát egyszerűen felfedezi, hogy itt van egy kellemes kis folyócska, a Kapos és megfogja fürdőlebernyegét, aztán iebal- lag fürdeni.

Jelen sorok ifjú írója sen« tett másképpen, midőn mar lihegett a nyelve ettől a pokoli kpségiöl. Felkaptam bizony a cók- mókom és elindultam a »kisszigeti* strandfürdő felé,

Már sűrű rajok vonultak le. Nagy tömegekben ballagtak lefele egész famíliák pe- ,! reputtyostól,némelyik jó családapa még a ' kiskutyát sem feledte otthon. Verítéket tő- 1 rölgettek szaporán az arcokról. Irtózatos, irtózatos. Nahát mea kell fűlni. .Jaj én meghalok.

ilyen és más, hasonló megjegyzések rebbentek el az ajkakról. Szinte újjáéledni látszott az a társaság, amelyik meglátta a Kapos vizét először. Óh áldott viz.

Megkezdődött, nagy körültekintéssel, vi- j gyázattal a .olközés. Hamarosan túl is esett ! rajta mindenki. Most már nem volt. lusta j még a legkövérebb kisasszonyka sem. Hogy is ne ? Éppen ilyenkor. Talán utoljára menjen a vízbe. Nem. Nem. Bele is ugrottak valamennyien, az öreg mamák meg illedelmesen belekapaszkodnak abba a korlátba, amit valami jószivu emberbarát csináltatott r.3a lépcsöve! egyetemben és komolykodva lépdelnek a vízbe

Mikor egészen leértek, heienyujtják lábukat. Először csak a jobbláb két első ujját.

— Jó a viz — koantatálják nagy komolyan.

És vigyázva belelépnek a vizbe. Ott már vig élet uralkodott. Hogyisne ? Talán a fiatalok majd szomorkodnak ? Ki az ördcg látott vízben szomorkodó embert. Oda még meghalni is vígan mennek 'az emberek. Különösen a mi kedves kis Kapcsunkba, vagy ahogy egy öreg hitsorsos ejihi: Khapho- sunkba. Ez egész különleges. Jobb mint a többi. Gyógyvíznek is lehet használni. Esetleg meggyógyul tőle, aki nem nagyon beteg. í

Nem voltak betegek azok a lánykák sem, nem egy cseppet sem, akiket én figyeltem. Úgy ugrándoztak, bugrándoztak a vizben, mint • valami kisebb es ,-zoiidabb vízilók, vagy ha jobban tetszik, vízilovak. Különösen Zsófi kisasszonynak tetszett valami nagyon a viz. Föl is abajgatott:

— Mily fölséges, mily istepi. . .

A józan családapák, a még józanabb családanyák ugyan oktatgatták a fürge lánykákat,

— Lassabban lányok, lassabban, hi- sze. .aeg kell szöknünk.

A jó szó nem használt. Folytatták tovább. Sőt sokkal vigabban mint azelőtt. Egyik-másik még azzal is megviccelte kedves anyukáját, hogy lespricceite.

— No de Helén, de ilyent; ki az ördög látta ? No megállj 1

A nemes leányzó azonban korántsem állott meg. Sőt éppen ellenkezőleg. A vízben vígan járta a vansteppet és egyéb des- i truktiv táncokat. Nem tudom ugyan az volt-e. Csák sejtem, mint macska az esőt.

Szép volt nézni ezt a mulatozó, für- dőző társaságot. Es érdekes is. De még érdekesebb voit, mikor a pécsi híd felől egy egész csapat, fiatalember úszkált fölfelé a lányok, asszonyok felé. Nincs ugyan ebben j semmi különös, de hát mi Dombóváron va- j gyünk, így hát egészen más szemmel kell te- i kinteni a dolgokat, mint más rendes embernek. Most is rikácsolni kezdett a temérdek sok fehércseléd

— Jé, jé, jaj, jaj!

És azt hitték, hogy az a legerkölcsösebb, ki legjobban ordikál. Pedig nem is

kicsit tévedtek.

Ez alatt azonban odaérkezett a sereg fiatalember és gyerkőc. Legnagyobbrészt diákok voltak, ügy látszik nem nagyon zse| Canitá urak j

| /ínyeimébe/

1 . Az idei t&nkönyvrendelések sürgős beküldését kérjük, mert a nagy torlódás miatt csak igy tudjuk idejére rendeltetési helyére juttatni úgy a tankönyveket, mint az Író- f

(

szereket és a fölvétetif előmeneteli. és mulasztási I naplókat.

Tisztelettel: ]

| D&MBÓVÁRj NYOMDA ÉS j PAP1RKERESKEDÉS R.-T. ’ j

r

_ DMÖVÁHIRUP nirozták magukat, mert rövidesen fesztelen eszmecserébe bocsátkoztak a hölgyekkel, kik már egészen türhetőnek találták a nagy ricsaj ozás után a társaságot.

—: Mondja csak Stefi, jön estére tánciskolába ?

— Nem — felelte az ifjú ur. — Nem érdemes. És megvetése jeléül lebukott a viz alá.

Összeszokott szépen a társaság. Egyikmásik hölgy mar úszni is akart tanulni, amit a fiatalemberek készségesen elősegítettek.

De aztán megkezdődik a hadd e lhadd. Kibújt az urnákból az ősviziember. Úszkálni kezdtek veszettül vizsláit, vizfelett, Egyszer itt, máskor ott kiáltott fel egy-egy hölgyike : Jé, kígyó vagy béka!

De nem kígyó, még kevésbé béka vaia, hanena egyik derék fiatalember, ki a cápák foglalkozását bitorolta.

Hiába, hiába ilyen csekély ez a Kapos, azért van benne néhány ember, aki valóságos rozmár. Például itt is van egy, ki túltesz bármilyen fiatalabb fóiráD. Többéi vau viz alatt, mint felette. Nem is kellemes neki a viz feletti élet.

Tiszta játék, hancúrozás, fürdés egész késő estig. Különösen a fogócskái játsza a fiatalság nagy örömmel. Olyan élvezettel iiti kupán egyik a másikat és nagy vigyorogva fölkiált:

— Megvagy !

Szegény másiknak meg majd betörik a koponyája.

Ha pedig a vízi szórakozást megelégelték, agy szépen kifeküdnek a partra. A parton aztán folyik tovább a fürdőzés — a napfürdőzés. Nagyon kellemes ez most, so~ hasincsen felhő. Nem egyszer túlságosa» kellemes is. Legtöbb emberfia ilyenkor falatozik is valami jó hazai uzsonnát, utánna aztán méltóságteljesen szivarra gyújtanak az öregek, könnyű cigarettára az ifjak és előveszik a lapot. Újságot értek kérem ezalatt, nem pedig valami másfajta lapot. Igen, igen, nagyban divat itt az olvasás. A Mátyás Diáktól, Kakas Mártontól (szegény megboldogulttól) kezdve, egészen a Nyugat ő- fenségéig olvasnak itt. Sok a destruktiv lap. Ezt azonban csak néhány kiváncsi számára rovom ide, ki mindenütt bolhássza a fele^- kezeti arányszámot.

Mikor aztán a nap már kifárad, színe, ereje megvánnyad és szégyenkezve kuporodik az a Halai dombok alá, akkor a papák és a mamák fölveszik ismét a komor és komoly jelmezt!

— Most már elég. Azonnal haza.

Igyekeznek kérlelni eleget a jámbor

nebulók :

Csak még egy kicsit, csak még egy

picurkát.

— Nem lehet taknyos kölyke, azon. nal ki.

Megkezdődik az öltözködés. A friss embertestek gyorsan ugranak be a yuhába. De egyik sem feledi el megjegyezni : de kényelmetlen.

Nemsokára megkezdődik a vándorlás is hazafelé. Olyan a városba vezető nt ilyenkor, mintha bucsúsok járnának rajta. Tar- kálük, hullámzik a tömeg.

Ezután jön még a java. Amint a nyárs- polgár közönség hazatakarodik, előbujnak a konyhák és cselédszobák bűvös tündérei. Faképnél hagyják a mosogatóedényt meg a törlőrongyot. Lejönnek ők is tisztálkodni, fürdeni, nyaralni. Nemkülönben cselekszenek I az istállók nemes lovagjai, napszámosgye- J rekel:, sőt egynéhány közlegény is erre- I fele téved.

Megkezdődik a fürdő másodvirágzás*.

| Intimebb, csendesebb, mint a nappali, de i úgy látszik barátságosabb is.

Vidáman hancuroznak a Katik, Marik, sőt mi több, Treszka még úszni is tanul.

Két legény fogja a lábát, kettő a kezét. Képzelhetik, milyen kiválóan tud már úszni. Van nagy riadalom, mikor csupa vé- letlenséghől mind a négy úszómester szórakozott és kissé visaiá bukdácsol a Treszkácska. És az úszómester urak igen gyakran szórakozottak.

Ilyenkor már koromsötétség fekszik az | egész Kapos környékére, csupán néhány vil- í lány sápad errefelé, mi ott világit a fütőház felett. Meg természetesen a csillagok, ezek a jó, csöndes, hallgató, nem árulkodó csillagok mosolyodnak bele a víztükörbe, mely lágyan, imboly.ogva sodródik tovább, finoman, hr ngtalanul; mégcsak ott s ün csobban, hol füzfakorona bókol alá a vizbe ; csendesen, halkan, szeretőn kikerüli azt is. Örül a gyönyörű tájnak és hagulatnnk de azt bezzeg rósz néven veszi, mikor a hazakészü- lődő Jancsik meg. Treszkák elkezdik kórusban kojrnyikálni:

Árok partján szól a haris,

Bumsztirári, ratitam, trirarum.

Riperten