Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-29 / 22. szám

, 2. oldal. Dombóvár község képviselőtestülete *t92eu határozatával kettős kötelességet tel­jesített. Először is beállott egy országos mozgalom szereplői közé s a nemzeti ün­neppé alakult 28-át maga is megüli. Ünne­peli Apponyit, a nemcsak mindenkor tiszta politikai szerepléséért, hanem a régi és mai politikai hitvallásáért is. Különösen fontos ez a mostan táborokra szakadni látszó Cson- kamagyarországban. Elmondhatjuk, hogy az egész Csonkamagyarország díszpolgárává avatta, s ezzel megadja neki a legnagyobb megtiszteltetést, amit egy polgár a hazától csak kaphat. Tudjuk, hogy a sok meghur­coltatás és vádaskodás után jólesik az ünne- peltnek magának is. De őszinte s eredmé­nyes csak akkor lenne a nemzet ünneplése, ha minden tekintetben követné agg politikai vezérét Magyarország megújhodása utján. Apponyi dombóvári diszpolgárságával a képviselőtestület engesztelő ténykedést is végzett. Mindenki szégyenkezve emlékezik Dombóvár történetének talán legsötétebb napjára, mikor a világhírű államférfiut nem sokkal amerikai diadalntja ulán a dombó­váriak itthon lehurrogták. Ami szégyent ak­kor ránk hozott az elvakultság, tegye jóvá most a megbecsülés. 2. A piac-tér. Dombóvár közönsége e kérdésben két pártra oszlik. A Szt. László tér és Hunyadi tér piacpártjára. A képvi­selőtestület is megoszlott. Tudvalevő, hogy az Ipartestület és más egyesület is kérte a képviselőtestületet, hogy a piacot helyezze át a mostani városszéli helyéről a Hunyadi­térre. Ezen kérelem tárgyalását is szerdára vették programúiba. Nóhányan ellenkérvényt adtak be, mely szerint osztassék meg a piac s az egyik része a Szt. László-, a másik ré­sze a Hunyadi-téren legyen. Először ezen utóbbi kérelem sorsát döntötték *el. Vita után 11 szavazatot adtak ezen kérelem mel­lett és 11 szavazatot ellene. Elnöklő Farkas Ferenc községi bíró a kérelem elutasításá­val döntött. Ezután tárgyalták a Hunyadi- térre való áthelyezést. A kérelem mellett 11 szavazatot edtak le, a többi jelenvoltak tartózkodtak a szavazástól. így tehát a kép­viselőtestület határozata szerint a piac a Hunyadi-térre kerül, hacsak a nemszavazók részéről bejelentett felebbecési eljárás so­rán a felsőbb fóíum meg nem változtatja, vagy meg nem semmisiti a határozatot. DOMBÓVÁRI HÍRLAP MEGRENDELÉSEINÉL KERESSE FÖL BIZA­LOMMAL, Ä SZOLID­SÁGÁRÓL MEGYE- SZER TE KÖZISMERT DOMBÓVÁRI NYOMDA ÉS PAPIBKERESKEDÉS RÉSZVÉ N YT ÁRSASÁGqt, AHOL A LÉTEZŐ ÉS NYOMDAI UTÓN ELŐ­ÁLLÍTHATÓ MUNKÁ­KAT KÉSZÍTIK, ÍZLÉ­SES, CSINOS KIVITEL­BEN, GYORSAN ÉS A LEGOLCSÓBB ÁRON! DOMBÓVÁR, ESTERHÁZY-ÜTCA 17. Dombóuári fotográfiák. i. Séta a Döry-féle konzervgyárban. Az ujdombóvári vasúti állomáshoz ve­zető ut baloldali részén csinos kastély áll, övezve zöldlombu fákkal, bokrokkal, ropo- gós-kavicsu, kanyargós utakkal ; hátrább nagy épülettömegek terpeszkednek, nagy gyárkémény áll egyenesen, égfelé bámulva, mint valami nagy-nagy fölkiáltójel. Talán az is. Talán fölhívás a magyar arisztokráciá­hoz, hogy : »dolgozni nem szégyen, sőt ne­mesitő, komoly életszükséglet«. Lehet. A magyar arisztokrácia sokszor emlegetett nemzetföntartó hivatását sehol más téren nem tudná szemléltetőbben és hatásosabban kifejezésre juttatni, mint a munka terén. A Dőry-féle konzervgyár ezt minden szó­noklatnál hatásosabban, szemléltetően ér­zékelteti. Amint belépek a fekete salakkal meg­hintett ropogós utón az irodába, szives elő­zékenységgel fogadnak. Itt megtudom, hogy a gyár első kövét 1912. május 1-én tették le s az első szállítmány egy év múlva ment ki a gyár kapuján. A gyár jelenleg nincs üzemben. Ennek oka részben a cukorhiány 1921. mája9 29. részben pedig nagyobbszabásu, folyamatban levő átalakítási munkák. Aztán megindulunk a gyártelep meg­szemlélésére. Springer gyárvezető az első­rangú, nagyképzettségü szakember mindenre kiterjedő magyarázatai mellett kalauzol te- remről-teremre. Legelőször is a régi főzőhelyiségbe lépünk. Itt most mindent leszerelnek, mert ide kerül a cukorkagyártási és gyümölc3- kandirozó-osztály. Egyelőre azonban csat kandirozott gyümölcsöt fognak készíteni, raig a cukorkagyártás későbbi időben veszi kezdetét. Ebben a teremben egy csomó vörösréz-üst van, amelyek egymásraerősi- tett kettős edények, billenő szerkezettel; az alsóba tulhevitett gőzt bocsátanak, míg a fölsőbe a gyümölcs kerül, amelyből pár perc alatt az úgynevezett vegyes-íz készül. | Ebben a teremben áll egy hatalmas, gömb- alaku vörösréz-tartány, az úgynevezett: vacuum-Ü3t, amely légmentes elzárókészü­lékkel. rendkívül elmés szerkezeténél fogva állítja elő a vágható, közkedvelt, vegyes gyümölcs-ízt. Ez az üst napi 21 métermá­zsát termei, egyszeri feltöltése 700—800 li­ter nyersanyagot igényel. Tovább menve, a gépházba érünk, a hol két hatalmas, beépített gőzkazán fek­szik. Ez a két kazán a gyár lelke, mert itt mindent a gőz hevít, fűt, olvaszt és továb­bit egyik helyiségből a másikba. A gépház­ból a jelenleg szerelés alatt álló uj főző­helyiségekbe megyünk. Itt már az újabb technikai fogásokat és praktikákat is figye­lembe veszik. Uj üstök, szinte végtelen és korlátlan fesz-képességgel, számtalan há­mozó-, tisztító- és paszirozó-géppel, cukor- finomitó, szivattyúk, motorok stb. A kész, folyékony gyümölc3-ízt eddigelé nagy kana­lakkal hordták egyik helyiségből a másikba, amely módot nem találván megfelelőnek, olyan szerkezetet és csőhálózatot szerelnek föl éppen most, amelynek segítségével a kész gyümölcs-ízt ezentúl különféle emelő­szerkezetek fogják a megfelelő osztályozó és mintázó-helyíségekbe szállítani, úgy, hogy ezentúl a kézi erő szükségessége a mini­mumra redukálódik s csupán csak a gépek, kiszolgálására és felügyeletére fog szorít­kozni az emberi munka. A házi gépműhelyt és asztalosműhelyfc megszemlélve és megcsudálva a rengeteg drága és finom szerszámot, innét a borsó- konzerválo-osztályba mentünk, ahol az újon­nan berendezett osztály pompás gépeiben valósággal gyönyörködtünk. Egy másik he­lyiségben a borsófejtő és osztályozó-gépeket szemléltük meg, azután a 117 hőfokú borsó steril-készülékeket, majd a cink-dobozokat lezáró, elmés szerkezetű gép-monstrumokat. Továbbmentén az emeleti helyiségek­ben, a kész és csomagolásra szánt árukat szemléltük meg, majd a nagy piramisokban álló dobozokat, ládákat és más egyebeket. Aztán leszálltunk a pompás szuterénekbe és pincékbe, ahol a gyár legtöbbet érő kincsei állanak katonás sorrendben : a félig kész gyártmányok. — Több, mint 20,000 üveg (5—50 liter űrtartalommal) minden elkép­zelhető gyümölcs várja itt a napfényrekerü- lést, meg a — cakrat. Ezután megnéztük a különféle helyiségeket : csomagoló, üveg­raktár, dobozraktár, címke- és nyomtatvány- raktár stb. Utoljára fölmásztunk még a víz­toronyba is. A gyárnak saját fart kútja vanr mivel minden helyiségben a tűzbiztonságra nagy gondot fektetnek. A víztoronyban ál­landóan 14 napra elégséges viz áll. A viz szetörnek egy kevésbé plasztikus férfijellem előtt. Ácsot vonzza a te különc egyénisé­ged. A makulátlan hired. No meg a szép­séged is. És mégis féltelek Ács Ervintől. Dóra hallgatott. A szavak leikébe ütőd- tek. Feje csüggedten előrebillent. — Már késő, Margit. Már a szivem­ben van. Az asszony megdöbbent. Átfogta a leány fejét. Dóra fölugrott. — Ne sajnálj, Margit. Elvégre gyer­mek nem vagyok. Azt hiszed, nem küzkö- döm? Azt hiszed, csak úgy megadom ma­gam? Én?! De ha erősebb, mint én? Mit csináljak? Órákhosszat ülök itt a szobám­ban és rágondolok. Tehetek róla ? Ez már szerelem. Tarné elgondolkozott. — Te ezután mindég velem jössz. Mindenhova. Soha, egy percig se maradj egyedül. A magányban kigyullad a fantázia. Dóra legyintett. — Nekem mondod, mi a magány ? Eleinte titokzatos szoba. Azután kert, mely­ből csodálatos virágok nőnek. Azután élet. Azután unalom. Azután kényszer. Azután tragikum. Igen, ezután mindig veletek tar­tok. Nem birom a csöndet. Beszéd kell, zaj, változat, muzsika. Tarné megrázta fejét. — Néked fiam nem kell egyéb, csak egyetlen férfiarc. Hát ha így van, okos légy. Vidám legyél ma este és szép. Majd bejö­vünk érted. Sietned kell. Alig van félóra időnk az estélyig. Dóra kikisérte Tarnét. Ideges borzon­gás futott át rajta. Becsukta ajtaját. Az író­asztalát rendbe szedte.* Kéziratait a fiók mé­lyére hányta. Azután a ruhaszekrényéhez ment. Vá­logatott. Könnyű, bájos fehér ruhát vett elő. A tükör előtt megállt, fésülködni kez­dett. Fekete haja bekigyózta vállát. Arcán elszánt tündöklői ragyogott. Az ajka vörös rubinként csillogott. Sugár, ifjú alakját va­kítva vette körül a villany pazar fény«. A huszas esztendők diadalmas szépsége vilá­gított a kis szoba mélyén. Folyt, köv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents