Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-29 / 22. szám

1921. május 29.

3. oldal,

kitűnő nemcsak ivásra, hanem a gyár gőz szükségletének ellátására is.

A gyár jelenleg mintegy 50 munkást foglalkoztat, mikor azonban teljes üzemben van, akkor 100 — 120 a munkások száma.

Nyersanyaggal a gyár hosszú időre el van látva, bár a szükséglete is nagy. Tavaly körülbelül 79 vagon almát használtak föl, a többi gyümölcsből összesen ugyanennyit, mindamellett azonban Springer gyárvezető, a féligkész gyártmányokra támaszkodva, nem fél az esetleges rossz gyümölcsterméstől.

A szeretetreméltó tulajdonosnőt nem találom az irodában, ahogy szemlémet befejezve egy kis pihenésre betérek. A budapesti keleti vásáron időzik éppen s a gyár minden gondja most Springer gyárvezető vállaira nehezedik. Mint már említettem, Springer kiváló szakember, tapasztalatait Francia- és Olaszországban szerezte s most mindezeket itt értékesiti Dombóváron. A gyár jobb, ügyesebb és tanultabb embert igazán nem találhatott volna nálánál.

Amint kilépek a, gyárkapun a forró napsütésben a poros ujdombóvári útra, meggyőződésemmé válik, hogy a Dőry-féle konzervgyár az ország egyik legelőkelőbb és legnagyobb gyári vállalata lesz a legrövidebb idő alatt.

Horváth István.

Széljegyzetek.

A belügyminiszter igen helyesen, betiltotta az »Est« és a »Világ« cimii, dest ruktiv lapoknak utcai árusítását és a keres kedeleiaügyi miniszter ezt a tilalmat azzal toldotta meg, hogy nem engedélyezi ezeket a lapokat a pályaudvarokon árusítani. Végre egy erélyes és minden igaz, becsületes ember szemében örvendetes esemény. Csak azt mondjuk, hogy: »Debuisset iám pridem«, már előbb kellett volna ezt a két lapot megfékezni, mert ezek jártak elől a forradalom előkészítésében, a hadsereg lezül- lesztésében és akit nem tudott legyőzni a fegyverek semminemű hatalma, azokat a destruktiv sajtó tette tönkre. Melegágya volt a destruktiv sajtó a Fényes Lászlóknak és Kéri Páloknak, akiknek nevét nem szívesen veszi magára igaz keresztény és magyar.

De a destruktiv sajtó a maga felfuval- kodottságában nem haligat, hanem további merész lépésekre szánja magát. A trafikokba csőditi a könnyen hivő közönséget és házhoz szállítást igér azoknak, akik a lapra előfizetnek. A »Pesti Napió« keddi számában valóságos kárörömmel szól a keresztény felfogásról, holott nem szabad elfelejteni, hogy a destruktiv sajtó leánya, a kommunizmus eltörölt a föld színéről minden lapot, a cigaretta- és pakolópapiroson megjelenő és hazugságokkal telt »Népszava« és »Vörös Újság« cimü lapokon kívül. És a »Pesti Napló« hirdeti, hogy aki a »Pesti Napló«-ra, »Magyarországára és »Est«-re előfizet, negyedévenkint csak 200, mondd kettőszáz koronát fizet és ajándéknak hirdeti ezt a kedvezményt. Van egy latin közmondás : »Timeo Danaos et dona ferentes«, ami magyarul annyit tesz, hogy „Félek a danaoktól, még akkor is, ha ajándékot hoznak“. Keresztény embernek, magyar embernek destrukiiv, bomlasztó egyénektől nem kell. Tiltja ezt a józanságunk. Lökjünk vissza minden kisértést, álljunk soiompóba, bélyegezzük meg azokat, akik iiyen lapokat

DOMBÓVÁRI HÍRLAP

Cigaretta-j

j

í

i

;

I

papírokból és hü veíyékből a legjobb és legismertebb márkákat tartjuk raktáron és azokat mélyen leszállított áron árusítjuk, amíg a készlet tart.

j Üzlethelyiségünk

1€sterházy~utca |

17. sz. alatt van. \

Dombóvári Nyomda és f Papírkor eskedés R.- T. j

olvasnak és szakítsunk meg velük minden összeköttetést. A destruktiv iapok olvasói ezt megérdemlik.

& * *

A kelenföldi villamos megállónál vártam a legközelebbi kocsit. A délutáni vonat érkezése után volt. Nagyban kiállja a rikkancs a „Világ“ és „Est“ méltó társait, a „Magyarország“ ot, amelyekre hasonló sors várna és a keresztény Magyarországban, ilyen forgalmas gócpontban, keresztény lapot nem kapsz, jámbor keresztény. Odaszólok az illető rikkancshoz: „Hát keresztény lapot nem tud árulni ?“ Valaki a háttérben morog valamit és szeretne kérdőre vonni, hogy miért bélyegzem meg a destruktiv sajtót? ügy látszik, hogy ez az ur, aki éveit számítva, úgy ötven felé gázol, még nem ébredt álmaiból. Sajnos^ Magyarországon Ripp van Winklékre nincs szükségünk, itt öntudatra ébredt, gerinces keresztényekre van szükség, de gyorsan kell cselekednünk, mert csak így érhetünk célt.

Csevegés,

amelynek csak a fele tréfa,

\

ügy hírlik, a tisztviselők lakáskérdését nagyszerű megoldás éri, amely a lakáshivatal kizárásával egy csapással elintézi az évek óta vajúdó ügyet. Ugyanis a wolhyniai harctéri „fedezékek“ mintájára igen praktikusnak látszó földvárak építését vették tervbe. A földbe mélyített veremlakásokn'ak az az előnyük is megvan, hogy nyáron hűvösek, télen pedig kevés fűtőanyagot igényelnek. A terv komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a Hunyadi-téren a futó árkok ásását már meg is kezdték.

*

Úgy hírlik, egy élelmes külföldi nagy- vállalat közbejöttével Dombóvár kulturális tekintetben hatalmas lépést tesz előre. Feltűnt ugyanis, hogy a dombóvári elsőrangú por-anyag kiaknázatlanul hever, amely pedig az iszap-fürdők mintájára bér ndezendő por-fürdő létesítésére módfelett alkalmas volna, A fürdőtelep építési munkálatai küszöbön állnak. A galambok már is fürdenek a porban.

Úgy hírlik, akárhány pöitön gyereket a tulajdon apja itat a korcsmában, sőt felháborodik a figyelmeztető szó miatt, Így aztán tényleg el fogja a „szerető“ apa érni a célt: Nem esik messze az alma a fájától.

I^OOÄLiOJW

• j

Várdai Béla:

RathoHcízmns és Irodalom,

; (Riadta a Szt- Jsb. Társ. ]fpest. — jfre: 40 X)

A Lexikon így emlékezik meg a szer- ! zöről : «esztétikus főgimn tanár, szül. Német- j szenímihályori 1879. Főműve: Mikszáth I Kálmán.» De mióta értékes életrajza meg- j jelent a Küllő': és írók sorozatban, kerek tiz év teit el s a nagy idő alatt nemcsak világrengető perben marasztaltattunk el, hanem a nagy idők a leikékben új ivet Írattak le s például a szerzőt a kai, bellet- risztika vizsgálásá felé hajlították.

Eleinte láttuk, amint tájékozódva né- j zeit körül, hogy nem köztünk nőtt föl.

I Barátság, mi hozta át? Első nagy megtepe- j tést a Katii. Szemlében leadott körülményes Tarczai György kritikája adta. «Részletes, de száraz; valami savanyu tanár irta», — hallatszott innen-onnan. Ám valaki, mert nem kerülte ki a figyelmet i Azután a Magyar Kultúrában közölt hosszú birálatoí, amelyek ellenmondást, majd pártolást is váltottak ki, edzették be nevét a lelkekbe. Majd jött a hir, hogy tagnak jelölték a Szt. István Akadémiában, megöröbödött az érdem honorálása a Székfoglalóval, amely b mi kedves témánk — a kai. irodalom.

Mi, akik a Balatonszerelmünkbén is a katholikummal nőttünk föl, mindig tudtuk, kik és mióta jelentettek gyarapodást a mi szépirodalmunkra.

Vardainak szeles szemhatára esztétikai érzékéből csak ez az otthoniasság hiányzott.

Várdai helyesen állapítja meg vezető, a címtől kapott fejezetében, hogy kát, belletrisztika nem jelenthet itt színvonal alattiságot Állítását, hogy az irodalom sorsa nem a témákon, hanem ezek felfogásán fordul meg, Vogüéből, Apponyihél, Mihályié ból vett idézetekkel támogatja s a keresztény erkölcstant tartja mindenekfölött irányadónak s nem elégszik meg Szabó Dezső katolicitásával, aki «előbb tobzódik» a förtelemben s aztán a végén a katolicizmusnak & protestantizmussal szemben való fölényéről tart fejtegetéseket; sőt elítéli, mint Móricz Zsigmondot, Aki a legvadabb paraszt-erotikába megbotránkozásul néhány mogorva hangnemű mondatot sző bele. De ! tiltakozik a mostani irodalom-politika ellen !-is, hogy azzai megelégedjünk, hogy a mű | csak éppen ne lámadja a kereszténységet. Bemutatja a nívós kát. regényíró mintájául Renée Bazint s fájdalmasan kell hozzáfűznünk. hogy Benedek Marcel Világirodalom, c. művében Bourget, Bourdeaux-t és Bazint feltünteti, mini k*t. írókat s a hazaiakról {Andor, Domonkos, Tarczai) nem akar tudni. — «Minden korszaknak elsősorban a rendelkezésére álló erőivel keli megoldani?, problémáit» kijelentése igazolására felsorolja a jelen érdemes és kiváló szépirókat — sajnos többet az elmenőben j levők közül. — Mikor így előkészíti a talajt | témájának, kifejti, hogy a kát. etika alapján mit tehet a műbirálat az irodalomért s az etikát nagyon helyesen a megbocsátás alapjára építi fel s itt lesz ellentétes, még Gyulaival is, akit pedig mesteréül szeret. —• III. fejezetében — talán a legérdekesebb —

| az irói tehetség kiépülhetésének feltételeivel

foglalkozik. Nem nézi kenyérkeresetnek, de nem is veti meg a honoráriumot. A művész «akkor is ajándékoz, hajói megfizetik», «A géniusz alkotásai megfizethetetlenek». De ne mondjon le a «királyi méltóságáról