Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-25 / 13. szám
ATBÍ M¥tv-:.r DOMBÓVÁRI HÍRLAP 1917. március 25. HÍREK. Fekete uasárnap. Eddig csak egy volt. Ez a mostani. Bánatos, könnyes, olyan hangulatú, mint mikor ravataltól búcsúzunk s szivünket fekete, komor ezüstségű drapériák gyásza takarja. A világ legnagyobb tragédiájának színpadára vezetett minket ez a vasárnap. Már minden készen állt a gyászhoz és síráshoz. Fekete vagy sötétlila takarók kereszten, reneszánsz oltárképeken. A templomi homály, a keresztény fájdalom, az igazta- lanság előérzetö lecsüggesztette fejünket ezen csendes vasárnapon. Már mellünket vertük, mint néma vezeklők s előizét éreztük a golgotái szenvedésnek. Már sirtunk, mintha ama nagy temetés árnyéka rá rajzolódott volna lelkünkre. Egy vasárnap, amikor feketébe öltöztünk szelíd gyászolókként s tavaszi mosolygásunkat könnyek fátyolába burkoltuk. Feketének hittuk. A fehér, színes, ártatlan vasárnapok között ez az egyetlen volt sötét, könnytől terhes s közös emberi szenvedések fájdalmától borús. Három év óta ettől a gyász vasárnaptól is megfosztották lelkünket. Elvesztette régi mélységes értelmét a sok-sok komor vasárnap között. Fekete napok után hiába vártunk ünnepeket. Nem is várhattunk. Kedves derűs vasárnapokat, intim vasárnap délutánokat, amelyek úgy ékelődtek életünk gcnd- jai közé, mint fiatal viruló leányarcok puha paszteirajzai. Három ev óla csak fekete vasárnapunk van. A fekete szót sokszor le kellene Írni egymásután, hogy hangsúlyozni tudnók mondanivalónkat. Itt a feketeség nem s«inváltozatot, külső dekorációt jelent. A feketeség itt lényeg, benső érték, lelki gyötrelmek, lassú lelki felörlödés jelzője. Elborult világunkra, koldus napjaink futásának szegénységére, véres valóságára, nem -emberi voltára »utat. Ez a feketeség szörnyűbb minden szénfekete éjszakánál. Uj ■szót kellene kitalálni rá. Rémes, kegyetlen, velőtrázó, csontig ható keserű magyar szót, amelynek zengésében, akusztikájában benne háborogna a mai sötét idők szenvedésének teljessége. Vaj.jon kitalálják-e ezt az uj magyar szót? (czi. Z.) — Főigazgatói látogatás. Kárpáti Kelemen a székesfehéríári tankerület kir. főigazgatója f. hó. 22-én községünkbe érkezett, hogy a kir. kát. főgimnáziumba évenként szokásos látogatását megtegye. A főigazgató egy napot töltött községünkben, mely idő alatt meglátogatta az összes osztályokat, megvizsgálta az összes írásbeli munkákat, szertárat, bútorzatot s így szerzett tapasztalatait a tanári testülettel közölte. — Adakozás. Döry Józsefné a „Korona szállodába“ lévő sebesültek részére Bölöny Ödönné utján 100 k-t. adományozott mely összeget ezúton nyugtázza köszönettel Bölöny Ödönné. — Özv. Spitzer Sándorné az Evang. Nőegyletnek 20-K.t adományozott, mely adományért ezúton is hálás köszönetét nyilvánítja az Elnökség. ^<5^ süsüí«* Közgyűlés. Az Országos Vörös Kereszt Egylet dombóvári fiókja f. hó. 18-án tartotta évi rendes közgyűlését. Schreiet Károly korelnök vezetésével a közgyűlés a választmányt választotta meg, melynek tagjai a tisztikaron kívül: Boróczy Béláné, Bölöny Ödönné, Gsery Kálmánná, özv. Döry Jenőné, Döry Hu- góné, Üvorzsák Rezsőné, Fodor Ottokárné, Goldschmied Dér.esné, Halmos Henrikné, Herceg Gfusztávné, dr. Jakab Lajosné, özv. Neumann Jónásné, Nessl Alajosné, Pribay FerencnéjPaunz Samuné, Szévald Oszkárné özv.Spitzer Sándorné, Veszelei Zsigmondné. Bedő Simon, Bölöny Ödön, Fodor Ottokár, Nessl Alajos, Of fen mül Le r Zsigmond, Száváid Oszkár, A választmány a; tisztikar megválasztására kért át. Offenmüller Zsigmond sz. széki tanácsos, plébános leköszönt tisztikarnak érdemeit ismerteti, nekik a közgyűlés köszönetét tolmácsolja s a tisztikar uj meg választását javasolja. A választmány egy hangulag elfogadja a felszólaló javaslatát s a tisztikar, a fiókegyleti tagok megnővekedett számára való tekintettel az alelnŐk és alelnöknő uj tisztségek betöltésével, a következőkép alakult ki; Elnök: Paál József A 1 e 1 n ö k : Schréter Károly '■ E 1 n ö k n ő ; Paál Józsefné Alelnöknő ’.Szállás Jánosné Orvosok: dr. Kertész Lipót, dr. Bárány Lipót és dr. Piesz József Pénztáros: Pribay Ferenc Titkár: Horváth János A közgyűlés lelkesen megéljenezte a 30 év óta az elnöki tisztet betöltő Paál Józsefet, mikor a megválasztást megköszönte. Elnök beszámol a fiókegylet vagyonáról, melynek 6469 K. 09 f. készpénze van s a felépítendő Erzsébet kórház vagyona összesen 132.246 K. 77 f. A fiókegylet múlt évi fontosabb ügyeinek megemlítése, a számadások és a múlt közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök a közgyűlést bezárta.— — Lelkészek megjutalmazása. A Tolnavármegye és Közérdek Írja : A Vall. és Közokt. miniszter a hadbavonuit tanitók 1 helyettesítésére válalkozó lelkészeket tiszte- letdijban fogja részesíteni, de csak az 1916) 17 tanévtől kezdődőleg. Az előző tanévre vonatkozó ily kérvények nem fognak figyelembe vétetni. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számába a hét órai kapuzárásról ssóló hir téves értesülés folytán került. T. olvasóinknak miheztartás végett megírjuk, — hogy a hét órai kapuzárást nem rendelte el semmiféle hatóság. — Madarak és fák napja Értényben Március idusán tartották meg az érté- nyi r. kát. iskolában a madarak és fák ünnepét. Az ünnepélyt a f. tanévben azért tartották ily korán, mivel a IV.VI. osztályosok évzáró vizsgálatai már április havában meglesznek. A lélekemelő ünnepélyt Fetter Gyula plébános nyitotta meg s megható szép beszéde a jelenlevő szülők szemeiből könnyeket csalt ki A szépen sikerűit ünnepély a Himnusz eléneklésével ért véget. Ella (hirtelen közbeszól): Hát akkor miért nem maradsz még^náiunk ? Miért sietsz? Miért épen holnap? Ezt nem értem. Bocsás meg Magdám, de nem értem, csak sejtem, igen — halványan sejtem, mintha valaki nekem azt súgná itt benn, hogy te ▼alakit már jobban szeretsz, forróban szeretsz, rajongóbban szeretsz, mint engem. Hogy te már meguntad az én szeretetemet; az én fehér leányos lelkem nagy-nagy szeretetek Ne vedd zokon, ez igy van, érzem csak azt nem tudom megmagyarázni, miért van igy? Miért szeretsz te mást akkor, amikor én szeretlek téged legforróbban, tegő- szintébben. Magda (mintha nagy lelki konokság tompítaná hangját s ingadozó elszántság dulakodna lelkében. Leri arcáról, hogy Ella nyitjára talált megváltozott lelki érzéseinek. Szeretne ellentállni, de nincs akkora ereje. Palástolni szeretné elutazásának okát, de előtör belőle az a megmásíthatatlan, leküzdhetetlen érzés, a szerelem, amely egymaga féken tartja az összes szenvedélyeket) : —■ Ellám!... Ellám!... Csák nem tudsz megnyugodni? Hát jól van. Érzem már előre, fáj, amit neked elmesélek, szivedbe vág minden könnyes szara, de elmondom. Most már el kell mondanom... Tehát holnap elutazom és pedig örökre, édes kis szamom — Ellám... örökre itt hánylak. El kell mennem, mert vár valaki. Ezt most nem érted meg, de nemsokára : tán egy év, tán egy hónap, tán egy nap múlva szépen megérted és te is azt cselekszed, amit én. Elmégy máshová. . . messze... ahol vár valaki rád...-és nem szo- morkodoi és nem zokogsz, mint most, hanem örülsz, vig és pajkos leszel és mindig... mindig csak ő utána vágyói, éjjel-nappal nevét suttogod és mindenkinél jobban, izzóbban őt szereted... Egyedül őt... Ella (halkan, érzelgöen, bánatosan) : Aztán ki az a leány, akit úgy megszerettél Magdám ? Magda (suttogva): Nem leány az Ella, nem... Ella (akinek leányos mtiv lelkét egészen megzavarta ez a godolat, hogy a leányok mást is szeretnek, csodálkozással, hangosan) : Hát nem leány?... Hat rni lányok mást is szerethetünk? Mást is?... Magda (nyíltan, megnyugtatókig, kissé ábrándosán): Szerethetünk, EHám... Sőt az igazi szent érzelem, mikor mást szerethetünk mikor ne*n egy gyenge, félénk lányt szeretünk, hanem egy bátor, erős,' nyílt tekintetű férfit... Férfit, édes Ellám, aki a mi oltalmazunk, — a mi *e£itaéjjűnk és a mi kor- mányosank lesz túl a kék hegyeken a boldog, kedves meleg révig. Ella (úgy bámul maga elé, mint aki csalóka tündér álom karjaiból ébredett fel. Hallgat, de lelke mélyen uj érzések forron- gariak, szive csodálatos titkokról sugdos neki amely titkok eddig ott szunnyadtak szive legelrejtettebb redőiben. Csak néz... néz... és túl messzi kék hegyeken, egy akácgömbös utcában, a kis Templom-utcá'ban, egy földszintes, zsalus ablakban megjelenik az a bizonyos kamasz diák szomorú, barna szemeivel, amelyek öt oly sokáig, akkoriban olyan keményen nézték... Most, most már érzi, abban a szúrós tekintetben is a melegséget,. az üdeeséget, a nagy...nagy szerelem tüzes perzselő sugarait... És önfeledtem, puhán sokszor elsuttogja a hallgató alkonyat csendjében a most már kedves szavakat): Férfi... férfi... Magda (utána leheli vágyakszón, só- hajtásszerüep) : Igen... a férfi... Ella (Magda vállára borul s forrón homlokon csókolja): Tehát holnap utazol, édes?.. Magda nera válaszol. A két leány boU dogságos, üde tekintete összevillan. Mintha ettől a tekintettől picit összerezzennének s valami ismeretlen jóleső érzés lópozna ábrándos, tri 1 lás swvükbe. Mindketten érzik : hurok szakadtak le hárfalolkükről, de uj hanjszert is kaptak, melynek andalgó áriájától muzsikás most szivük.
