Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-03 / 23. szám
23. szám. i. tmirm Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Fél évri . . 6 . Negged évre 3 „ Egyes szárn ára 20 fill. Dombóvár, 1917. junlur 3. Szerkesztőség : UjdombfiT&r, RMexl-nt t. síit Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. az. Előfizetési dijak és hirde- cések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséibe küldendők. T ARS AD AüJWI HETIüflP mejíjelen minden vasárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ALAJOS. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PAAL JÓZSBF Nehéz megpróbáltatások előtt áll az egész magyar nemzet. Nem azért írunk róluk, mintha valami uj, eddig soha át nem élt életmódozat köszöntene ránk, mert az ezer év hullámzó viszonyaiban szédítő magaslatról már többször került a magyar a tántogó örvények mélyére. De mert a megpróbáltatások bátor leküzdése az és közösség nagyságának a mértéke, lássuk im összeszedve a jelen és közeljövő nyomasztó tényeit. S ha gyengék leszünk a küzdelemro, akkor a sirt, hol nemzet sülyed el, népek veszik körül s milliók szemében gyászkönny ül,- de ha az ezeréves küzdelmek acélos ereje még szét nem íorgácsolódott, akkor diadalmas mérkőzés után újabb, boldogabb, magyarabb ezredév hajnala virrad ránk. Titáni harcok az ég minden tája leié. A megbukott emberiesség tetemén vad világrészek lejtik borzalmas táncukat s közben a régen felejtett báli-éjek szives verejtéke helyett piros vér gyöngyöz, patakzik mindenütt. Fúriák járják be elleneink sorait s mintha vérözönnel akarnák a halvány könnyek és sötét gyász súlyát fokozni. Lesz-e már vége a könnynek, a gyásznak, a vérhullásnak ? A minimumra szállitotta le a köz igényeit. Nincs uj ruha, nincs uj cipő, nincs nyári pihenés. Mindezt szónélkül viseltük, Minden ajkról sóhaj, panasz száll mindenütt. *Valamp átkos letargia settenkedik már a gyengébbek körül. Éppen most, mikor ügy várja mindenki egy erős kéz biztató intését, mikor vezetés nélkül csak tévelyegni tudunk, most kell felelős vezetők né'lkük állni az országnak. E válságos időben jön a leg- viharossabb határról az üzenet, mely feledtetni akar minden bajt és keservet, mely rövid, de határozott szavaival megismétli az igét: a haza minden előtt. Azt izenik, hogy 12 milliárdot jegyezzünk, Sokan ta- j Ián leverőnek ismerik ez izenetet, I pedig vigasz van benne. Olyan vigasz, mely minden bajt meggyógyit. ! Jegyezzünk hadikölcsönt s minden jóra fordul. Akkor hamarabb elül a har- 1 ci zaj, előbb járhatunk tisztességes öltözetben, előbb kerül kalács is terítékre, a miniszterválság is köny- nyebben oldódik s a romokról mielőbb uj élet támad. Nélkülözésünkben önként adni nehéz. De nefeledje senki, kinek i pénze van, hogy most helyeztetünk | a mérlegre s ha a magyar nemzet • megméretve könnyűnek találtatik... | akkor a történelem kitörli az élők sorábóí-talán örökre. A megpróbáltatás az erő mértéke !— 1. ! $3322 333333 3aaaaaa3i3aa»a®$aöaa A Dombóvári internátusi bizottság. Dombóvár község közönségének áldozatkészsége folytán 10 olyan szegény sorsú vidéki tanulónak, akinek atyja, a háború következtében hősi halált halt, vagy rokkanttá vált, abban az esetben ha az 1917Í1Ő18 tanévre a dombóvári kir. ; kát. főgimnázium V-ik osztályába : való felvételre jelentkeznek, ezen j tanévben internátusszerü elhelyc- ; zést biztosit őket vagyoni viszonyaikhoz mérten segélyben részesíti és állandó tanári felügyeletről gondoskodik. Kitűnő bizonyitványu tanulók előnyben részesülnek. Ezen segélyre ralláskülömbség nélkül elsősorban tolnavármegyei szülők gyermekei tarthatnak igényt és csak ilyenek nem jelentkezése | esetén a más vármegyebeliek. A segélyek megadása egyelőre ! csak^ az 1917j 1918 tanévre biztosit- j tátik, de kilátás van arra, hogy a segélyezendők a főgimnázium Viliik osztályának elvégzéséig is megkaphatják, amiért azonban a bizottság most még nem szavatol, Az intézetből való eltávozás esetén a segélyre való igény is megszűnik. A bizottság készséggel segédkezik abban is, hogy vidéki szülők segélyt nem élvező — gyermekei szintén megfelelő elhelyezésben és tanári felügyeletben részesüljenek. A segélyek iránti kérvények és egyébb megkeresések legkésőbb f. évi julius hó 10-ig az internátusi bizottság elnökéhez küldendők Paál József bizottsági elnök. Gyertya. Besorozzák a gyertyát is, olvassuk megdöbbenve a legfrisebb rendeleiek között. Jegyet kap, illetőleg mi kapjuk jegyre. Hát tauglicht lett szegény. Pedig ugyancsak: vékonyan, sápadtan ténfergett köztünk az esti sötétben. Békeidőben, abban a boldog messzi korszakban megállapították volna róla az orvosok : menthetetlen, tüdőbajos. Most még ezzel a vékonyan csörgedező élettel, véznasággal, ezzel a kevés, pislogó fényességgel is a háborús élet fegyver hordozója lesz. Furcsán hangzik az egész. Mi mégis inkább csak a gyertyát sajnáljuk. Ezt a mostanit, mely olyan bitangul, szegényesen ég Íróasztalunkon, éjjeliszekrényünkön, ásító folyosók homályán. Hányszor megállapítottuk: végzetesen megsiuylette a mai idők zordonságát. Nem bírta ki a háborút. Elfogyott a tüze, kiapadt a fényforrása. Világossága csak pöt- tön szentjáiiosbogárka a srapnelek csóvája mellett. Koldus lett a gyertya is. Csak fantáziánkban ól már boldog elődje, a fehér karvastagságu, cukorszinü, vigan égő, nagyfényt adó. Oh boldog kor, sóhajtozzuk s idézzük az aranyos karos gyertyatartókat. Most ürean állanak. A mi gyertyánk megfér egy törött pohárban is. Olyan mint a béna. Nem kívánkozik magas trónusra, talán szó- gyealené is magát dicső, jómódú, vigan égő elődjei örökében. Mi azt hisszük, emiatt is nem ég a régi ragyogással. Nem alkatrészek hiánya és rosszasága a kevés fényforrásnak az oka, hanem a szégyen. Nem nézték még gyertyájukat, mikor gyéren eléjük világított a hosszú téli estéken? Könnyezett szegény. Jobb szeretett volna sötétben maradni. Mi~
