Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-30 / 53. szám
1. ÉVFOLYAM. Előfizetési ár: Égés7. évre . • likőr. Fái évre • • 6 , Negyed évre . 3 „ Egyes szám ára 20 RJl. 53. szám. Dombóvár, 1917. december 30 Szerkesztőség: Danlévár, Sz. Mszlé-tér 1*. Ktedotrivaíaí: Hanyadi-tó* $4. s*° Btöfieeíéei d.ij*k «8 bírd«- téark * kiadóhivuttlha, l lep «aaUwmi isisét, iUeWS R #**cke»at.éségb© kálAaudík. TARSfíDftapi HETIÜAP mejjjeJen xsai iratáéra. -^rí^múi.s?jstrtx»p. tiiiBaag»aiian» w ff í nmBBBemmsKBygaBMii .>■ x^H^w-aiwiMa «®biiwi*uwmu.ui«iiíiiiii wmbiíwt 5ZILVE5ZTCR. Ü117. ér Szilvesztere busán kajtja álomra fáradt szemeit. Elér- nyedt, elgyengült agg ember 5, aki a háborús hányattatások egész tőm- kslegét látta teljes valóságában fel - viharzani. A háború jegyében lefolyt évből itt hagyja örökségbe egy hatalmas rnünek még csupáncsak körvonalait, de asuelyből a várva várt béke monumentális épülete fejlődik ki és megszilárdul annyira, hogy többé ne hosszú négy évre, de még annyi órára se távozzék az emberiség köréből. Az év utolsó napjai egyik leghatalmasabb ellenségünktől. Kelet rettegett hatalmától meghozták azt az olajágat, amely a biztos haladás boldog fejlődés nyugodt, csendes berkébe fog bennünket vezeini. Nincs titkolni valója a béketárgyalásokat vezető hatalmaknak, nyii- tan adják tudtul ennek a világnak azokat a feltételeket, amelyek mellett hajlandók a békét újra felépíteni és visszaadni a megtépett népeknek. Eltemetjük az 1917. évet, hiszen nyilvánvalóvá vált ennek folyamán, hogy ellenségeink hiába tesznek kísérletet, hiába mcsterkedFÖLTÁMADÁS. fiái paßasz é» fájó mentegetödzéa leez ez a levelim, A*»zonyon». Bál, mert talán nincs szomorúbb és «söBd**ebb halottja ennek a bús és hideg bóiapiak, wißt én vagyok, akinek most minién eate »étét, mécsnélküli halottak estéje. Mert, amikor a csönd, a szomorúság, a feledßiakarai,— Maga akarta igy Assxo- ■yew,—száraz csontkezűkkel feketével vonták be szobám falait, akkor én is a lelkemre veatam a magam bás szemfödöjét, (A városvég! régi fogadóban óbort mért ki a vén sírásóknak a sánta csapiáros, s a temető melett heverő kóbor lovagok kockája miniig vakot matatott.) Is akker tiszait szobámból az élet és sötét volt Asszonyom, mint ezen a szörnyű éjszakái, és jól bezártam az ablakokat. ívem láttam már, igazán mondom, nem láttam már, amint megigértette velem Asz- szenyom, a Maga fehérségét. nek, célt egyáltalában nem »érnek j semmiféle ádáz törekvésükkel. Az j 1917. év folyamán is egyik győze- lem a másik után jutott a mi és j szövetségeseink oldalára, visszavet- • tűk Galíciának és Bukovinának j orosz járom alatt álló területeit, i azoníelül az olaszt kikergettük azok« j ról a területekről, amelyekbe áruló j szándékkal betolakodott; messze i jutottak csapataink Itália földjébe, nyugaton pedig az ellenség célt egyáltalán nem ért el. És a kedvező harctéri helyzet mellett következett most az utolsó hónap, a december. Szép tél virradt a népre és a természet fenséges téli képéhez járul hozzá most egy még szebb lelki kép: szétszakadtak a bilincsek és ez óév végén fteljes reményünk Van. hogy a béke elé semmi akadály sem fog többé gördülni. Adja Isten, hogy áldásos napjai mielőbb íelvirradjanak. Dr. P. S. Lapunk munkatársai" mák, olvasóinak és barátainak boldog n| éne! Milánunk. r ifinTiiiminiii'iiniimiiiiimiiiwi'iiiMinnii A uitákoK. Néni uj dolog — a ennek fölismerése egész uj alapokra fektette világnézetünket — hogy a világ összes dolgaiban valamelyes fejlődési tendencia van. Feltételezik ezt a fejlődést ott, ahol as értékelhetőségen kivtil eső kérdésekkel állunk szemböB, mint alapigazságot fogadják el olt, ahol tények igazolják az elmélet helyességét. — Az ember okoskodásának központja mindenkor a szó* siális kérdés voll, mellyel as ajabb korban elválaszthatatlanul együtt jár a gazdasági kérdés, A gazdasági helyzet uj alakulása szabta meg a nő állását, helyét is a társadalomban, vagy helyesebben fogja megszabni. Hisz a nőkérdésnek gazdasági szempontból alig néhány évtizedes múltja van, —• a»i- óta t. i. a nők gazdasági tényezőkké lettek, — régebben nem a nők önmaguk, hanem a férfiak határozták meg kelyüket. így került a nő hol & hárembe — akár a római patríciusnál ke^esrük bolyét, akár a jámbar mohamedánnál —, hol a férfi emelte oltárra : a középkorban. Helyzet© esetlege« volt, azt a divat szabta meg. Amióta azonban a létért való kfi*de- levn mindinkább sorompóba szólítja as egyest s e küzdelem folyoaaányakép a nő is elvesztette régebbi lealáző, jobb esetben függő, de kényelmes helyzetét, mindinkább előtólult a kérdés, hol, mikép találja meg a nő uj állását ? Mint általában minden uj aiaktslásnál, itt is két szélsőség áll egymással szemb®n. Az egyik tábor a régi álláspont mellett kardoskodik a másik az uj eszmékért hévül. De,— és most legyünk őszinték mindketten, — tehetek-e én arról, ha ebben a meghalt csöndben is, amikor már a sirgödör kongó döbörgsét vártam, folyton csak a Maga regen látott fehér kezének kopogását halottam az ablakon ? (Üde és mindig jövő illatos levelei.) Ha a lábaimnál térdeplő komor barátok zsoltárai helyett csak ezeket a sorokat hallottam, s ha sivó reuiemek helyett, leveleinek egy-egy sorára-; hangosan csattogó, ujjongó allelnják zugiak ki az összekulcsolt kezembe zárt bibliából? Ha ezek az illatos sorok gyűrték, gázolták, fojtogatták a tömjén és koporsóvirágok illatát? tehetek-e én arról Asszonyom, ha a bezárt ablakon át is, a bezárt szemembe lesett és a halotti mécse*: lett a Maga őzömének kék csillogása? Es mondja csak Asszonyom, tehet-e arról az a szegény, csöndes halott, ha még haldokló korában a testamentum kusza és zavart sorai között i; a Maga arcát látja, g ha reszkető njjai alól újra ie újra csak & Maga neve kerül ki? , Ha a halott csak elevenholt, s a szem* födő alatt is verni kezd az élet vére, ha búa halotti álmok, csöndes sirbolti meditációk, üldöző, üdítő refrénje mindig csak ez; hát letöröm én az a gyönge, harmatos fehér virágot, ha csak az illatától akarok eíbó- duini?, s homályosabb lesz a nap, ha aranyos sugaraiban én is megfürdöm ? Bús, pánasz és fájó mentegetődzés ez a levelem, Mert egyszer azt mondotta, hogy eljött az, akit vártam, mert Maga megért. Kern, Asszonyom! A halálomat nem értette meg. Meri azt akartam, hogy meghaljak. Ez nem fájt, do a meg nem értése fejt, Fájt, do talán igaza volt, Igaza volt, mikor azt gondolta, hogy a halotti maszkon nem nyilik már, esak hervad a rózsa, de fájt, mert amikor befelé Bayard lovag voltam, kifelé Don Jaánna
