Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-30 / 53. szám
2. oldal. Egyesek jogosulatlannak minő'sí lek a nő törekvését, hogy a férfiével egyenrangú társadalmi helyzetet biztosítson magának mások tényékül beállítva hipotézisekkel akar ják igazolni, hogy a nő önállóan, önmagában ott állhat, ahol a férfi. Azután van egy középút, melyen nem sokan járnak, pedig talán ez vezet célhoz. A szakemberek többsége azt vallja, hogy a nő nem bír mindazokal a tulajdonságokkal, vagy nem oly mértékben, melyek a férfi számára 'vezetőszerepet biztosítottak a megélhetésért folytatott harcban. Vonatkoztatják állításukat mind a fizikai, mind a szellemi képességekre. Ha felismerjük is te- j hát, hogy a küzd lem ma mindinkáb szel ; len--. rre szorul, úgy látszik, hogy a fér- j; fié az elsőség. Mondják, hogy a nők jelle- j mezei fogyatékosságai is a férfiak javára | döntik el itt a harcot. Maga az a tény, hogy i napjaink nem nagyon kétes kimenetelű húr- j caiig tényleg minden természetben a férfié | volt a vezérszerep — s ha szabad ornals- 1 .gtával élnem: ugyanezt találjuk az összes j inagasabbrendü állatoknál — azt látszik , bizonyítani, hogy a nő és férfi ezen egy- j mással szemben való viszonya nem esetleges, hanem kényszerű ; szükségkép való folyománya annak, hogy egyenlőtlen erős álltok egymással szemben. S i:í meg kelt jegyeznem, hogy a nő szempontjából megalázó helyzetről addin, amíg ii hó függő viszonyban van ugyan a férfivel, de viszonyukat örök törvények teszik teljessé, észszerűvé, véleményem ! im nem beszélhetünk, csakúgy, ahogy ■ megalázó a gyermekre szülőjétől va>ó DOMBÓVÁRI HISLÄP — szabályozta a nő és férfi viszonyát s mert úgynevezett kultuslénvek vagyunk ebből a iszonyból nem kovácsolhatunk ellenségeskedésre való okot s nem szabad ez alázottságról beszélnünk egyfelől, s az ököljog —- birtokos boldog szerepében tetszelegni másfelől. Egy bizonyos a nőnek legerősebb fogy- [ vere a férfival szemben — de értsük meg: nem a férfi ellen folytatott harcban, hanem a férfi lebilincselésére irányuló igyekezetben melyet nem szabad összetévesztenünk holmi hálózási. kísérletekkel stb., mert az előbbi egy bileink' oltott törvény eredménye — a nőiesség az a baj, mely költőket,, művészeket örök értékű alkotásokat ihleteit s amit a filozófusok közül sem tagadtat meg azok, akik nem az absolut tagadás alapján állottak j s az éplelkü férfi ez előtt mindenkor meg.' fog hajolni. — Igazán nem akartam vitatkozni; de hiszen a vita nem akadályozhatta meg a természetes fejlődést, csak arra keli ügyelni hogy a vitának személy éle ne legyen, különösen : ne sértsen. Ezeket kívántam elmondani a lap korábba számaiban megjelent hasonló tárgyú cikkekhez. B. ff Dombóüári Polgári Népbank 1918. január elsején uj 5 éues ciklust . .. ... iSC. Ha azonban gazdasági életünk ebben, az uj mederben terelődik tovább, amikor a nőre nézve oxk-tenciúiis kérdéssé lesz az, hogy mindinkább függetlenítse magát, a fejlődés törvénye szerint ez a törekvés fel fogja hívni azokat a képességeket melyeknek eddig talán nem volt birtokában s általában oly erőssé fogja tenni, hogy mindenütt megfogja állni helyét a férfi .mellett. Ehhez persze, miután a fejlődés általában igen lassan történik, még néhány hétre szükség lesz. Addig pedig helyet kell engednünk annak a törvénynek, mely az ember léte óta — úgy hiszem : elfogadhatóan akart látni s mikor benn aranyos miséknek glóriás csilingelőse csengett, kifelé bús miniének halottkisérő verseit akarta hallani. Hát itt nem értett meg Asszonyom! Mert nem értette meg, hogy hamis az a hang aaert nem sértette az a rossz in tónál ás. Azt akarta, hogy meghaljak, de azért megbocsátok, Asszonyom! Én vagyok az, aki megbocsát. Mert, látja, elárulta Magát a Ingutolsó levelében. Mert amikor azt irtain, hogy meghaltam, visszajött rá”a válasz : ,,én már rég a maga halottja vagyok,“ akkor megtudtam, akkor tudtam meg, hogy föltárna (ltunk és élünk mindketten, s hogy a halált kívánó, bús fekete árnyékból föltárna- dást hirdető, fényes, harsonás kerub lelt. Ébredez és mozdul a halott . . . Mert, amikor már régi, néma kriptákban pihenő, meghalt hercegnők <•:.'sárgult ujjúinak. tompán fénylő gyűrűjét akartam megcsókolni, Maga parancsolt rám, hogy csókoljam meg a Maga illatos haját. Most megteszem. he&d. Jelentkezni .lehel a bank flndrássNuteai házában, ahol Supy József mau. pahtárnoh, faóuebfa feluiiágosiíást ad. Karácsonyi Ünnepségek, A Korona Szálló nagytermében megható ünnepség folyt le karácsony este szépszámú közönség jelenlétében, amely tanúja volt annak a meleg bensőségnek, amely mint hála szállt harcosainkra Böiöny Ödönné úrasszony érdeme ennek az ünnepségnek az ünnepségnek a sikere. Az itt ápolt sebesült katonák mindegyike részesült kedves figyelembe, s az vitézeinknek oly jól esett. A katonák előadták a Himnust és a karácsonyi énekeket énekeltek, mire Offen müiler Zsigmoud szentszéki tanácsos, plébános szép szavakban méltatta a karácsonyi ünnep jelentőségét, vázolta harcosaink vitézségét és beszédének végén azon érzelemnek adott ki. fejezést, vajha a béke hatalmas müve lehetőségeit fejtegette, Ezalatt a karácsonyfa mécsesei oly sokatmondóiul világítottak a Seremre. Hasonló kedves ünnepség volt a róni. kath. elemi iskola kórházában is, ahol D v o r- zsák Bezsőné masszony beszélt katonáink érdekében, inig a pályaudvaron szolgálatban álló katonáknak K r ő h I i e !> ,Fiúra főhadnagy rögtönzőit kedves, idejűidet] m• estét. Dr. P. S. 1917. december 30. HÍREK.' : Szeles, hűvös, őszi éjjel Hüzacsörömpölt már a villamos. Árnyék iakarja házak sorfalát. Az őszi szélnek füttye dallamos, Az ablakon át hallja a család. Ó, honnan is jön ? Vájjon mit hozott? Hideg lehet most messze, éjszakon ... Ni, hogy zörög a régen boltozott, Csatát is látott, vérhedt falakon. Most... mintha sima... Mennyi árva jaj! Tán most csorog a hu szivem a vér... Reggelre fagy lesz, épugy, mint tavaly S elvész a sóhaj, mire odaér. A posta sem jő. így tűnik az ősz. Ő, irhat-e még egyszer levelet? A szél az utcán zúgva kergetőz... Halál járhatja most a harcteret. Ö, hol lehet a májusesti csönd? A sok tündér most merre otthonos? Hisz már a könny a sok szemből kiönt És szivet, lelket bánat ostoroz. Ó, mennyi vég és mennyi, mennyi seb! Nagy Isten, meddig zug a haragod? Az itthonélök száma mind kisebb S mind elveszünk, ha rendünk aratod. Ó, nézd kegyesen drága sorsukat, Hisz oly nehéz a küzdelem, a gond... Magad vezesd a harci dolgukat, Hogy irthassák a háborús vadont. Ó, adj nagy Isten, télre is tavaszt! Virággal verd a puskapor szagát! Hulljon szivünkre irgalmas malaszt S adj mindnyájunknak békés éjszakát. Finta Sándor. Koronázási évfordululó. Ma 30.-án vau első évfordulója IV. Károly király meg koronázásának. Az ünnepélyes szentmise d. e 9 órakor lesz. Újévi üdvözletek megváltása óimén Spitzer Sándor és Fiai cég 20 koronát adományozott a vöröskereszt helyi íiókja részére. Elnökség. Köszönetnyilvánítás. Az ujdombó- vári pályaudvaron levő katonai őrség karácsonyi megajándékozására adakoztak:, dr. Piulíovich Sándor gyűjtése 54, Kolm Mór 30, Reinitz Ármin 20, dr. Zánkay J«hő 10, Hajnóczy Zsigmond 10, Ungár Malvin 4 koronát. jobabázi Dőry Hugó 10 liter tejet, Fnehs Béla dohányt és szivart, Weinberger Ernő lisztet, karácsonyfát és sütési szükségleteket, Vajda Jenő 50 liter sört és pörköltet, Fröchlcb Floris 17 liter bort ós «z ünnepéi yi szükségleteket, Ivanick Lajos a parancsnoksági legénységnek kitűnő «bédet.— Fogadják a parancsnokság köszönetét. — Helyreigazítás. A. Tompa Mihály századik évfordulójára rendezett irodalmi délután tiszta jövedelméből nem 30, hanem i 50 koronát juttattak aj katonák karácsonyára. Nyugtázás. Lang Henrikné 20 koronát adott a gyermekrnenhelytelep részére. b.—s.
