Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Tillich, Paul: Fejedelmek és hatalmak
PAUL TILLICH Fejedelmek és hatalmak „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet., sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétöl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Rom 8,38—39 Ezek a szavak a leghatalmasabbak közé tartoznak, amelyék valaha leírattak. A puszta hangzásuk képes kétségbeejtő helyzetben levő emberi lelket megragadni. Magam átéltem, hogy erősebbnek bizonyulnak felrobbanó bombáknál, nyitott sírok melletti zokogásnál, betegek sóhajtásánál, haldoklók nyögésénél. Erősebbek azok önvádjainál, akik kétségbeesnek maguk felett. És felülkerekednek a létünk mélyén szakadatlanul suttogó szorongáson. Mi teszi oly hatalmassá ezéket a szavakat? Nem a szó szerinti jelentésük, mely sok tekintetben idegen tőlünk. Az angyalok és fejedelmek, a magasság és mélység, sőt élet és halál a csillagképekre utalnak, melyek ókori hit szerint az emberi sorsot és történelmet meghatározzák. Az emberek az ő hatalmukban vannak, akár félelem űzi őket, akár bátorságért küzdenek. Néha győznek, sokkal többször vereséget szenvednek. Ebben a tudatban éltek azok az emberek, akikhez Pál szólt. Levelei a kereszténység lényegét ismételten abban az üzenetben foglalják össze, hogy Krisztus legyőzte a világ fölött uralkodó erőket, de sehol sem állítja Pál olyan diadalmasan, mint a rómaiakhoz szóló szép és erőteljes szavaiban. Ha ezeknek a szavaknak napjainkban is van ereje lelkűnkön, akkor valami olyasmit kell tartalmazniuk, amit igaznak érzünk, mégha nem is osztjuk a régi hitet a csillagok befolyásában. Pál nevén nevezi a hatalmakat, melyeknek fogságában vagyunk, minden történelmi idő minden emberével és az egész teremtettséggel együtt. Ezek a szavak arra céloznak, ami bizonyosságot adhat nekünk arról, hogy e hatalmak nem nőnek fölénk, le vannak győzve, és mi részesedhetünk a felettük való győzelemben. Ki ne érezné az utóbbi években és általában az egész évszázadban azokat az ellenállhatatlan erőket, amelyek meghatározzák a történeti és személyes sorsunkat? Ezek nemzeteket és egyéneket belső és külső konfliktusokba sodornak. Fennhéjázásba és őrületbe, lázadásba és kétségbeesésbe, embertelenségbe és önpusztításba hajszolnak. Ezek az erők többé vagy kevésbé mindegyikünket belevonnak ezekbe a konfliktusokba. Valamilyen módon mindegyikünk személyes életét meghatározzák. Senkinek a biztonsága nincs garantálva. Sem ház, sem alkotás, sem barát, sem család, sem ország sehol a világon nincs biztonságban. Egyetlen terv megvalósulása sem bizonyos, minden reménységre veszélyek leselkednek. Mindez nem újdonság az emberi történelemben. Űj csak az, hogy néhány esztendő viszonylagos biztonságában elfelejtettük: ez a dolgok igazi állapota. Most azonban újra belátjuk, mert hirtelen ez vesz minket körül a Föld minden részén.
