Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség határán túl. A tizenkét apostol tanítása (Didakhé) I.
VEÖREÖS IMRE: A TIZENKÉT APOSTOL TANÍTÁSA 69 épülnek: „Az élet útja pedig ez: először szeresd az Istent, aki teremtett téged; másodszor szeresd felebarátodat, mint magadat” (1,2a). A szeretet kettős parancsát Jézus szavaként a szinoptikus evangéliumokban olvassuk (Mt 22,37 —40 és a párhuzamos helyek). Első pillanatra azt vélnénk, hogy a Did onnan vette át, de a szövegek közelebbi összehasonlítása mást mutat. Az Ószövetség a szeresd az Istent és szeresd felebarátodat, mint magadat parancsokat egymástól függetlenül hozza (5Móz 6,5; 3Móz 19,18). A két parancs összekapcsolása jézusi örökség. A Did-ben található „először” és „másodszor” ösz- szefűzés keresztény író műve, aki előtt az istenszeretet és emberszeretet kapcsolata a keresztény hagyományból ismerős volt, s a 2a vers már így került a Did összeállítója elé. A kettős parancs evangéliumokbeli elbeszélési keretének nincs nyoma a Did-ben. Az „aki teremtett téged” mellékmondat nyilván a zsidó alapiratból való. A Did közlése az evangéliumokéval rokon, de nem azokból van átvéve. E helyen tanúi vagyunk annak az áramlásnak, amely az őskeresztény hagyományt több ágban hordozta, s melynek változatosságát a szinoptikus evangéliumok nem merítik ki. A meglepő — ez a második talány, amelyet megfejteni nem tudunk —, hogy a Did számos, az evangéliumokban Jézus szavaként olvasható, hasonló tartalmú mondást nem az Ür szavaként mond el. Ez különösen abban az említett kisebb részletben talányos, amely Jézus mondásainak valamelyik gyűjteményéből származik (1,3—2,1). „Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, és imádkozzatok ellenségeitekért, üldözőitekért pedig böjtöljetek. Mert milyen kegyelem (vár rátok), ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek? Nemde a pogányok is ezt teszik? Ti pedig szeressétek azokat, akik gyűlölnek titeket, és nem lesz ellenségetek” (1,3). E szöveg párhuzamos helyeit megtaláljuk az Újszövetségben (Mt 5,44—48; Lk 6,27—28.32. 33b.36). A közelebbi szemügyre vétel azt mutatja, hogy a Did 1,3 mondatai mintha Máté és Lukács evangéliumából vegyesen építkeznének, s szabadon futó hagyományt is felhasználnak. Ennek magyarázata az lehet, hogy talán Máté és Lukács evangéliumából összeállított mondásgyűjtemény szolgált forrásul. Vagy esetleg olyan gyűjtemény, amely megelőzte Mátét és Lukácsot, s nem azonos szó szerint a feltételezett jézusi beszédforrással, melyet Q-ként jelöl a kutatás. Lehetséges, hogy a Did-be beiktatott kis mondásgyűjtemény eredetijének az elején fel volt tüntetve, hogy ezek az Ür szavai, s ezért a belőle vett részletnél már nem szerepel, hogy jézusi mondással állunk szemközt. Mindenesetre különös, hogy a két útról szóló szakasznak (1—6. fejezet) zsidó kátéból vett részeinél a keresztény átdolgozó nem tartotta szükségesnek, hogy Jézusra is hivatkozzék, noha ez lehetséges lett volna. A 2. fejezet a tettleges bűnök vétekkatalógusát nyújtja a felebaráti szeretettel kapcsolatosan. Így kezdődik: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne ronts meg fiúkat, ne bujálkodj, ne lopj, ne űzz varázslást, ne légy méregkeverő, ne hajts el magzatot, ne ölj meg újszülöttet” (2,2). A tízparancsolat ún. második tábláján szereplő tiltások átmennek a hellenizmus korában elterjedt bűnök néven nevezésébe. Amolyan aktualizált tízparancsolattal találkozunk itt. A mágia gyakori jelenség volt. A „méregkeverés” varázsló eszközként a másik ember élete és javai ellen irányult, valamint szerelem és gyűlölet felkeltésére akart szolgálni. Hasonlóan gyakori volt újszülöttek elpusztítása. A magzatelhajtás tiltása egészen a jelenünkig hatoló erkölcsi parancs. A fiúszerelem általános jelenség az ókorban.
