Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség határán túl. A tizenkét apostol tanítása (Didakhé) I.
70 VEÖREÖS IMRE: A TIZENKÉT APOSTOL TANÍTÁSA Hasonlóan részletező, életszerű és konkrét e fejezet utolsó verse: „Senkit ne gyűlölj, hanem egyeseket feddjél, másokért imádkozzál, ismét másokat pedig tulajdon telkednél jobban szeress” (2,7). Mély lélektani sejtés és gyakorlati érzék jellemzi ezt a parancsot. Gyűlölni senkit sem szabad. Vannak, akikért éppen nekünk kell imádkoznunk. És mindenki életében vannak emberek, akiket mérhetetlenül kell szeretnie. Lelkipásztori tanács ez a szerétéiről. A harmadik fejezet nagyrészt a tettleges bűnök belső, érzületi forrásait mutatja meg: harag, felindulás, düh, melyekből gyilkosság támad. A vágyakozásból nemi vétkek erednek, a hazugságból, pénzsóvárgásból lopás következik. A mágia bálványimádásra vezet. A fejezet további részében pozitív biztatások kerülnek sorra. Közülük az első: „Légy inkább szelíd, mert a szelídek fogják örökölni a földet” (3,7). Nyomban Jézus hegyi beszéde jut eszünkbe. De a két út alapirata nem onnan veszi a mondást. A Máténál található „Boldogok a szelídekének a Did-ben nem a „Légy inkább szelíd” a megfelelője, hanem az utána következő „mert a szelídek”. Az egész mondat szó szerint megfelel a 37. zsoltár 11. versének, ahonnan közvetlenül került ide. E megfigyelésből a Did ószövetségi háttere lép elénk, s annak lesz egyik jelévé, ahogyan az Ószövetség zsidó közvetítéssel is beleáradt a fiatal kereszténység gondolatvilágába. A következő fejezetnek az elejét tekintsük meg: „Gyermekem, emlékezzél meg éjjel és nappal arról, aki neked Isten igéjét szólja, tiszteld őt úgy, mint az Urat; mert ahol az Ür uralmát hirdetik, ott van maga az Ür. A szentek orcáját pedig naponta keresd, hogy szavaik felüdítsenek” (4,1—2). A Did- ben nem egyszer előfordul a „gyermekem” megszólítás, mely jelzi, hogy az iratnak személyes pásztori jellege is van. A keresztségre előkészülő kateku- mének tiszteljék lelki vezetőiket. Az igehirdetésben Krisztus jelen van. A „szentek” a hívők, a gyülekezet tagjai. A keresztségben még nem részesültek az úrvacsorái alkalmon ugyan nem vehetnek részt, de más, szűkebb vagy tágabb gyülekezeti összejövetel hitük erősítésére szolgál. Az ötödik fejezet a halál útjáról szól, felsorolva konkrét bűnöket. A keresztelési, erkölcsi káté 6., záró fejezete az aszkézis kérdését veszi elő. A nemi élet területén már felbukkan az aszketi'kus életmód, amelynek előzőleg is voltak jelei a fiatal kereszténységben. „Ha az Ürnak teljes igáját képes vagy elhordozni, tökéletes leszel; de ha nem bírod, annyit tegyél, amire képes vagy” (6,2). A későbbi szerzetesi életideál csirájában már itt van. Hasonló álláspont vonatkozik a gyülekezetben nyilván meglevő étkezési és böjtölési előírásokra. Ám az áldozati állatok húsának fogyasztását tiltja. A Pál utáni kereszténység ebben a kérdésben általában nem úgy gondolkodott, mint ahogyan az apostol (lKor 10,25). A Did ilyen vonatkozásai előrevetítik az érdemszerző kegyesség kialakulását. A két út kátéja keresztény átdolgozása ellenére sem tud az igazi keresztény szabadságról, melynek Pál apostol és nyomában Luther volt a képviselője.
