Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Kulturális figyelő
74 KULTURÁLIS FIGYELŐ helyet a szép gyermek- és ifjúsági, valamint minden belmissziói munka. A 20-as és 30-as évek reverzális harcában azonban sok sebet is kapott a gyülekezet, de Isten a veszteséget a meggyőződésből betérők számával pótolta. 1939-ben a hívek adakozásából orgonát és két új harangot szereztek be. Az elmúlt négy évtized történései a gyülekezet életét bár külsőleg befolyásolták, de lelki életét tönkretenni nem tudták, mert az mindig Isten kezében volt és van. Fónyad Pál lelkész mellé is ő adott hűséges gondnokokat, felügyelőket, presbitereket, segítőket és imádkozó egyháztagokat. A templomba járók száma ugyan megcsappant, de a hűségesek imádsága volt a háttér a gyülekezet élete mögött. A gyermek- és ifjúsági munka is folytatódott. A betegek és családok látogatása által a lelkész és a gyülekezeti tagok testvéri kapcsolatban voltak egymással. Élő reménységgel vártuk azt az időt, amely az egyház számára új lehetőségeket nyit. A 23 szórványban élő testvérek rendszeresen részt vettek a gyülekezet életében. A kiadásokat önkéntes egyházfenntartási járulékból és adakozásból fedeztük. Hor- tobágyra elhurcolt testvéreinket lehetőA paksi gyülekezet története Minden gyülekezetnek van története, hiszen ami a gyülekezet alakulásától abban a gyülekezetben történt, részeleme a gyülekezet történetének, de hogy mindez írásban is rögzítést nyerjen, ahhoz már többféle különös tényezőnek kell hatnia. Mindezt a számomra igen világosan mutatja a paksi gyülekezetben töltött 40 éves szolgálatom. Volt már egy 1812-ből való latin nyelvű gyülekezeti történet, amit az akkori lelkész Straner János György írt, de ez a nyolc lapnyi szöveg csak a Türelmi Rendelet utáni újjáéledés és anyagyülekezetté válás körülményeit fogta össze. Indítéka éppen ennek az újjáéledésnek megöröség szerint szeretetcsomagokkal és az ige üzenetével közvetett úton megkerestük. A kitelepítetteket hazatértük után is támogattuk lelkileg és anyagilag. Ugyanezt tettük a menekültekkel is. Határainkon túl élő több magyar testvérünkhöz rendszeresen eljuttattuk a sajtóosztály kiadványait. A templom 100 éves ünnepén hálát adtunk Istennek, és kértük kegyelmét, hogy továbbra is tudjuk egymást szeretni és segíteni, úgy mint az alapító ősök. Gyülekezetünk történetének eddigi szakaszát csak írásban lehet befejezni, hiszen élete Isten kezében van. Urunk a folyamatos cselekvő élet teremtője, vezetője és megáldója. Csupán az emberi rész után tehetünk záró szót, de a valóságban sohasem. Jézus mondja: „Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). A mi válaszunk: „Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az ő szent nevét” (Zsolt 103,1). Itt ideig és majd ott vég nélkül zeng az ének: „Ó, áldott egység, boldog szent sereg, / Míg mi itt küzdünk, ők ott fénylenek. / Mind egyek mégis benned és veled. Halleluja!” Fónyad Pál kítése volt, de nem foglalkozott a gyülekezet korábbi, a magyar reformáció eseményeibe beleilleszkedő történetével. Üjabb hosszú idő telt el, amely során az 1848-as szabadságharc, az első, majd a második világháború eseményei motiválták a gyülekezet életét, mégsem volt senki, aki ráérzett volna a gyülekezet történetének írásban való rögzítésének elkötelezésére. Számomra is úgy vált feladattá 1951- ben paksi lelkésszé megválasztásomkor, hogy megérintett a gyülekezet múltja, amely 1550 körüli időre nyúlik vissza és aminek felbecsülhetetlen tárgyi emlékeit, az irattárát, anyakönyvei-
