Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Csepregi András: Univerzális igény – szolgáló tekintély
CSEPREGI ANDRÁS Univerzális igény — szolgáló tekintély Gondolatok a bibliai üzenet természetéről A Biblia Isten és az ember közös történetének, vagy Nyíri Tamás merész kifejezésével: Isten és az emberiség szerelmi történetének dokumentuma. Az őstörténet néhány családja, a választott nép néhány törzse, a Názáretivel kapcsolatba került kevesek és az egykori Római Birodalom perifériáján élő kis gyülekezetek története és tapasztalata olyan üzenetet hordoz, amely kulturális, faji, nyelvi és térbeli távolságokat áthidalva, minden embert bevon a „szerelmi történetbe”. Az univerzális igény azonnal hatalmi konfliktust is teremt egyrészt a más világszemléletek (istenek) képviselőinek természetes védekezése, másrészt a bibliai üzenet képviselőinek árukapcsolása miatt, ha az örömhír mellett saját emberi nézeteiket, érdekeiket is érvényesíteni igyekeznek (vö. misszió és gyarmatosítás, ennek durvább és szelídebb formái egyaránt). Talán a kilátástalannak tűnő hatalmi konfliktus is motiválhatta Lessinget híres tételének megalkotásában: történeti tény nem hordozhat univerzális igazságot. Lessing „az Ige testté lett” üzenetének ellenálló gnosztikusok késői utódja, de gondolata új érdekek szolgálatába is állt. Egy indiai mesét aktualizálva beszél az elefántot vizsgáló öt vakról és az őket faggató királyról. A király megkérdezi a vakokat: micsoda hát az elefánt? és természetesen mind az öten valami más tapasztalatról számolnak be. Az elefánt Istent jelenti, a vakok pedig a vetélkedő világvallásokat, akik akkor juthatnának el a teljes ismeretre, ha egymást kölcsönösen elfogadva kiegészítenék — egyikük konkrét (történeti) tapasztalata sem hordozza a teljes igazságot. A metaforában csak az sántít, hogy nem derül ki, kicsoda a király, aki szabadon szemléli mind az elefántot, mind a tapogatózó vakokat. Lessing? Az összehasonlító vallástörténet művelője? Az Űj Osztály (Molnár Attila) képviselője, aki már túl van a vallásos természetű keresésen, s az egész Isten-kérdésre csak mint egy már túlhaladott, s a vallások történetében dokumentálható kísérletre tekint? Az elefánt is sokkal inkább az értékes-egzotikus ritkaság, semmint életünk meghatározó mélysége-magassága képzetét kelti. Ha Isten Isten — és nem elefánt —, akkor nem létezik a kívülálló szemlélő pozíciója, akkor mindannyian tapogatózó vakok vagyunk, s ki nem kerülhető kérdésünk: látóvá lehetnek-e, s ha igen, hogyan, a vakok? (Kitérő. Semmit sem bizonyít, mégis elgondolkodtató egy egyszerű tény. Gyakran elhangzik az az érv, hogy a bibliai üzenet azért sem lehet univerzális igényű, mert a zsidó-hellén kultúrához kötött, más kultúrkörben élők pedig nem érthetik meg. Ilyen merevek volnának a kulturális határok, s eny- nyire determinált volna az ember? A Názáreti Jézussal kortárs őseink a Volga
