Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Csepregi András: Univerzális igény – szolgáló tekintély
CSEPREGI ANÖRÄS: A BIBLIAI ÜZENET TERMÉSZETE 7 és a Káma felső folyásánál halásztak, vagy a Rajna-parti őserdőkben gyűjtögettek, vagy ki tudja hol éltek (eredet-kérdésben nem akarok állást foglalni), s ma közülünk sokaknak otthonasabbak a galileai városkák utcái és a zsidó vallási csoportok szokásai, mint vér szerinti őseink életvitele. S a megértőbefogadó határátlépéshez gyakran egy nemzedéknyi idő is elég lehet.) Hogyan érvényesül a bibliai üzenet univerzális igénye? Milyen természetű tekintély az, amely célba juttatja az örömhírt — s milyen természetű „támogatás” lehetetleníti? A válasz-kísérlet előtt meg kell fogalmaznunk néhány alapvető tényt. A Biblia szent könyv, azaz Isten könyve. A bibliai üzenet úgy tárulkozik fel, ahogyan Isten közelít az emberhez. Más szavakkal: bibliaszemléletünk szorosan összefügg istenképünkkel; amit Istentől várunk, azt várjuk a Bibliától, ahogyan Istent megismertük, úgy gondolkodunk a Biblia szövegének természetéről is. F. Varillon szerint „a kinyilatkoztatás egész története nem más, mint áttérés egy hatalomnak tekintett Istenről egy szeretet gyanánt imádott Istenre”. Az elemi emberi vágy, mely keresi a felettes hatalmat, istennek nevezi, egyszerre fél tőle és ragaszkodik hozzá, a kinyilatkoztatás lépcsőfokait végigjárva megismeri azt az Istent, aki egyedül a szeretet tekintélyét érvényesíti. Alázatos, függőséget és kiszolgáltatottságot vállal, s úgy segít el az igazi boldogságra, hogy előbb ő maga járja végig az utat, a búzamag útját, amelyre minket is hív. A tanítványai lábát mosó Jézus mondja magáról: aki engem lát, látja az Atyát. Tekintélye a'legellenállhatatlanabb: a szolgáló tekintély. Ahogyan az istenismeretnek, úgy a bibliaszemléletnek is végig kell járni az átváltozás lépcsőfokait. Hajlamosak vagyunk a Biblia szövegét különleges, kívülről igazolható tekintéllyel támogatni — ezeket a külső támaszokat le kell bontanunk. A külső tekintély keresését kimondva-kimondatlanul az a hamis feltevés motiválja, hogy nem azért igaz a Biblia, mert a Jézusban kinyilatkoztatott Isten történetét mondja el, hanem azért igaz Isten szava, mert az a Bibliában van megírva. Mintha Isten igazságát kívülről, a Biblia igazával kell megalapoznunk. Hosszú, fáradságos és felesleges útra indulunk el így. Elmondhatjuk, hogy a bibliai iratok az ókori irodalmi emlékek között viszonylag a legnagyobb épségben maradtak ránk. Elmondhatjuk, hogy a legújabb kori ásatások váratlanul igazolták sok korábban kétségbevont bibliai elbeszélés hitelét. Elmondhatjuk, hogy a Bibliát fordították le a legtöbb nyelvre és a Bibliát nyomtatták ki a legnagyobb példányszámban. Elmondhatjuk, hogy Bethlen Gábor élete során harmincszor(?) olvasta végig a Bibliát. Szólhatunk a történeteket hagyományozok memóriájának pontosságáról, az apostolok lényeglátásáról és megbízhatóságáról, a kanonizáló atyák bölcsességéről, a Szentlélek közvetett vagy közvetlen inspiráló jelenlétéről. Mindez igaz — de a külső tekintélyek hangsúlyozása nem emeli ki, hanem inkább elrejti a Biblia valódi üzenetét. Ahol elszaporodnak a Bibliára vonatkozó szuperlatívuszok, „ott a Bibliát egy magas és fenséges trónra ültetik és gazdagon ellátják kitüntetésekkel, a valóságban azonban egy rituálé foglyává válik” (Ingo Baldermann). Az eljárás szélső példáját talán a Mormon Könyvével szemben támasztott igény képviseli. A Mormon Könyve kétely nélküli hitet követel, nem tartalma, hanem Joseph Smith elbeszélése alapján: el Ikell hinni az aranylemezes angyal történetét és meg kell bízni Joseph Smith fordításának pontosságában, s mindkét tény kritikán felül áll, ellen
