Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Kulturális figyelő
68 KULTURÁLIS FIGYELŐ resztény kontinens egyházai együtt gondolják a jövő Európájában való jelenlétüket. Együtt: erre ad bátorítást az EEK múltja. Minden kritika ellenére ez a szervezet a hidegháború legnehezebb éveiben valóságos hidat jelentett Európa egyházai közt. A megalakuláskor (1959) kitűzött cél, hogy „a Kelet és Nyugat jelenlegi feszültségei közt Európa egyházainak egész egyértelmű feladata, hogy ti. egymásra hallgassanak, egymás közt beszéljenek, együtt dolgozzanak, egymásért imádkozzanak” —, ma sem vesztett aktualitásából. Amennyiben ez az elmúlt évtizedekben megvalósulhatott, azért való hála csendült ki a szervezet régi tagjainak visszaemlékezéseiből. Együtt hordozzuk Európa megváltozott helyzetének nehézségeit. A konferencián újra és újra szembe találkoztunk az új Európa születését megelőző fájdalmas jelenségekkel. „Néha a jég veszélyesebb, amikor széttörik és olvadni kezd” — idézett J. Fischer egy félelmetesen valósággá vált mondatot az 1989. évi elnökségi ülés dokumentumából. Hiteles tanúk beszámolóit hallottuk a balkáni véres háborúról, a belfasti terroreseményekről, az azerbajdzsáni tragédiákról. Sajnos, ezek a konfliktusok gyakran lépnek fel vallási köntösben. A konfliktusok széles spektruma kicsit mindnyájunk előtt relativizálta saját nehézségeink nagyságát, de ugyanakkor világossá tette Európa népeinek — benne egyházainak — közös sorsát és felelősségét. A nehézségek mellett szó esett az egyházak szolgálatának együttkeresésé- ről. Nemcsak nemzeti és etnikai feszültségek fenyegetik Európát, hanem a különböző vallási és félvallásos áramlatok elözönlése. Ezek a jelenségek a nyugati egyházakat ugyanúgy érintik, mint a hivatalos materializmus alól felszabadult országok egyházait. Jövőnk talán a „hit piacgazdasága” lesz? — vetette fel valaki —, melyben nyílt konkurencia alakul ki a piacgazdaság kemény törvényei szerint? A szolgálatról való együttgondolkodás másik nagy kérdése szociáletikai kérdés. Nyugati egyházak képviselői hívták fel a figyelmet a számunkra oly áhított új gazdasági rend veszélyeire: a növekvő munkanélküliségre, a könyörtelen profitéhségre, az egoista, pénzközpontú gondolkodásra stb. Tudnak-e Európa egyházai magasabb értékekre rámutatni, a társadalmi harcban a gyengéket védelmükbe venni? Különben az a veszély fenyeget, hogy a vasfüggöny helyére „ezüst függöny” kerül, mely gazdaságilag választja el Keletet Nyugattól, de még országokon belül is el- hordozhatatlan feszültségeket hoz létre. Együttes feladatunk az is, hogy megtaláljuk az evangélium továbbadásának új lehetőségeit a múltjával mélyen a kereszténységben gyökerező, tömegeiben ma ettől mégis távolkerült földrész lakói számára. Milyen modern hírközlési eszközöket lehet pl. ebbe a szolgálatba beállítani? Jó példát adott erre az a műsor, melyet a vendéglátó ország mutatott be egyik este. A hazai történelem eseményei mellett egy filmet láthattunk „A kereszt útja a 20. században” címmel. A kálvária egyes stációit összekapcsolta Európa történelmével. így kerültek a stáció képei közé a történelem eseményei: háború miatt romba dőlt házak, éhező gyermekek, Maximilian, Kolbe, a Waterlooi csatamező stb. Modern, művészi és keresztény alkotás volt, a mai embert megszólító. Az „együtt” szava mögé néha kérdőjel is került. A külső nyomás alól felszabadult egyházak együtt tudnak-e maradni a szabadságban? Van-e jövője az ökumenének? Jézus imádsága ad erre reménységet. Benne megújulva tudják csak Európa egyházai betölteni a rájuk bízott szolgálatukat a jövő Európájában. Sárkány Tibor né
