Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Benczúr László: Ma is hiányzik. Révész István élete és hagyatéka
BENCZÚR LÁSZLÓ: MA IS HIÁNYZIK 49 Révész István teológus társaival flöte megszólaltatásához. Biztosan felcsillanna szeme teológusaink énekkarának szolgálata hallatán. Micsoda nívóemelkedés a Deák professzor által vezetett hajdani „missziós utak” alkalmával zengett kedves, egyszerű, romantikus énekekhez képest! Lehet, megkérdezné közbevetőleg: szoktatok-e magatok között, szabad időtökben, csak úgy kedvtelésből népdalokat is énekelni? A zászlóavatások és egyéb társadalmi alkalmak kissé felszínes „ökumenikus istentiszteletei” láttán talán ráncolná homlokát. Az egyház első századainak istentiszteleti életével sokat foglalkozott. Innen és a reformáció örökségéből táplálkozott ökumenizmusa. Valószínű megkérdezné: olvastátok-e „Üdvözlégy Mária” c., halálom után megjelent, 1943-ban írt tanulmányomat, mert benne a Mária-tisztelet katolikus és protestáns sajátossága között ma is érvényesülő alapvető különbséggel foglalkozom. Hiányzik körünkből jelenléte, teológiájának spiritualitása és spiritualitásá- nak teológiai meghatározottsága. Teológiai tanulmányait a himnikus hangvétel s nem a száraz fogalmi fejtegetés jellemezte, oktató hanghordozás helyett inkább Isten nagyságos dolgainak hitvalló dicsérete. Tárgyilagos, természetes, nem magamutogató. „De profundis” — mélységes mélyből — ad visszhangot az evangélium jó hírére. Formai és tartalmi szempontból egyaránt hatottak rá a magyar reformátorok hitvalló imádságai és énekei, a dunántúli pietizmus, pl. az „Üj zengedező mennyei kar” népies bensőségessége. Nem véletlen vonzódása Szabó József akkor még győri lelkészhez. A még ma is feszegetett népi-urbánus ellentétet művinek, mesterségesnek találná. Lelkesedett a folklórért és a nyelvújítás korát megelőző szavak za- matáért. Sokszor emlegette, hogy Beziben született, ahol édesapja lelkész volt, a hajdani gyepük vidékén. Tréfásan magát besenyő ivadéknak tartotta. De csak tréfásan, hiszen névváltoztatása előtt édesapját Hafenschernek hívták. — A német tudományosság emlőit szívta. A szabatosságot, precizitást elsajátította tőlük. Az elvek, princípiumok merev érvényesítésétől tartózkodott. Nem vetette meg a cigányzenekarok által játszott népies műdalokat. Mégis szívesebben énekelte az „Ifjú Erdély” kiadásában megjelent népdalokat és Kern Aurél „Dalos kertjének” régi dalait. A főváros ostroma alatt készült „Révész Pista” c. írásában, az 1946-os Harangszó Naptárban így emlékszik vissza jó barátja — Koren Emil — egy Ungváron együtt töltött havas
