Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Benczúr László: Ma is hiányzik. Révész István élete és hagyatéka
BENCZÚR LÁSZLÓ Ma is hiányzik Révész István élete és hagyatéka Mindenekelőtt ő maga hiányzik — atlétikus termetével, kemény arcvonásaival, sasorrán nyolcdioptriás szemüvegével. Mindig volt benne valami különös, valami meglepő. Álmélkodva nyitotta tágra szemét Oppel tanár úr, a Fasori Gimnázium rajztanára, amikor 1933-ban, az érettségi után megtudta, hogy teológiára készül, Sopronba. Meg volt győződve, hogy a képzőművészeti főiskolára iratkozik be. A soproni teológusokat is meglepte az új „bagoly”. Ilyent még nem láttak. Kis íróasztala fölé hajolva egy barackmagot farigcsál, majd gyönyörű Luther-rózsát metsz ki tenyérnyi diófa deszkából. Óraközi szünetben az auditorium maximum fel-le tóiható fekete táblájára pillanatok alatt karikatúrákat rajzol. Még most is látom. Podmaniczky professzor teveháton baktat. Missziói útra indul. Bal kezében napernyőt tart emeletes homloka fölé. Jobbjával előre mutat India felé, ahol Christananda várja érkezését. Intenzíven és gyorsan dolgozott. Amíg izzadva készültünk utolsó vizsgáinkra, kidolgozta a Prőhle professzor által kiírt pályázatot és a jelentős ösz- szeg'ű pályadíjat el is nyerte. Olyan sebesen írt, hogy Isten nevét csak nagy „I”-vel, Jézus Krisztust csak „KR” betűkkel helyettesítette. Bírálatában a professzor ezt szóvá is tette, és saját kezűleg igazította ki a rövidítéseket Révész István dolgozatában. — Még később azt csodáltuk, hogy hadaró beszédmódja miatt nem vesztette el kedvét. Amikor szószékre lépett vagy előadást tartott, nem hadart. Sőt, az ige szolgálata kordában tartotta és gyógyította hadrikálását. Berlini tanulmány út jár ól visszatértekor lakását csodáltuk meg. Ä kápláni rezidenciát műteremmé varázsolta. A falon szúette régi szobrocskák torzói, szőttesek, egy kiterített, hímzett parasztszoknya. Innen kerültek ki oltárterítő, faliszőnyeg tervei, oltárkép vázlatai, ősi szimbólumokból kialakított levelezőlapjai, letisztult formájú gyertyatartói, kegyszerei. Itt írta prédikációit és teológiai alapossággal, meglepő művészettörténeti tájékozottsággal készült tanulmányait és cikkeit is. Ma is érezzük hiányát. Kíváncsian hallgatnánk véleményét. Miként értékeli új énekeskönyvünket és agendánkat? Az egyházi ének és liturgia mindig szívügye volt. Mit mondana új templomainkról, pl. a siófoki „Makovec-temp- lomról”? Hiszen a templomépítés, különösen a templombelső kialakítása elvi és gyakorlati kérdéseivel behatóan foglalkozott. Mit tekintene giccsnek és mit előremutatónak újabb egyházművészeti alkotásainkban? A fóti kántorképzést biztosan nagyra értékelné. Esetleg megkérdezné ifjúságunkat: a gitár mellett miért nem szólal meg a furulya hangja is? Kitűnően értett a blokk-
