Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Kézdy Edit: A biológiai információ
KÉZDY EDIT A biológiai információ Az élet eredetét kutató kísérletek során nemcsak szerves anyagok spontán keletkezését sikerült megfigyelni az ősit szimuláló körülmények között, hanem szerves anyagok halmazából olyan mikrogömbök létrejöttét is megfigyelték, amelyek életjelenségeket mutatnak: anyagcserét folytatnak, növekednek, osztódnak. Ezek a rendszerek mégsem tekinthetők élőnek, mert nem tartalmaznak a rendszer működésére vonatkozó és utódainak továbbadható információt. Információhordozó molekulának Griffith és Avery e század első felében végzett kísérletei alapján a dezoxiribonukleinsavat (DNS-t) találták. A DNS molekulaszerkezetének végső megfejtését Watson és Crick1 adták meg íl953-ban. Az akkor Nobel-díjjal jutalmazott szenzáció lényege ma minden tankönyvben szerepel: A DNS két egymásra csavarodó szálból álló, nukleotidokból felépülő molekula. Az örökítő információ közvetlen hordozója a négyféle nukleótid sorrendje, ezek megkülönböztető molekularészei a DNS külső hatásoktól jól védett belsejében helyezkednek el. A DNS-ek hossza különböző, ezért a kódolt információ variációja végtelen. Mivel a DNS két szála egymásnak komplementere, azaz az egyik szál a másik információtartalmát egyértelműen meghatározza, ha a két szál egymástól elválik, mindkét fél mellé áz előzővel tökéletesen azonos információtartalmú szál szintetizálódhat, e molekula ön- megkettőző (replikálódó) tulajdonságú. Információ és anyag A biológiai információ a DNS anyagától elválaszthatatlan. Sőt akármennyire is lebilincselő e molekula szerepe az öröklésben, önmagában a DNS információja nem elégséges az élet továbbviteléhez. Erre egyrészt az hívja fel a figyelmet, hogy bár több alacsonyabb rendű állat esetében előfordul, hogy megtermékenyítetlen petesejt indul fejlődésnek, ezt kísérletesen is lehet indukálni, erre magányos spermasejt sohasem képes, pedig e két sejt információjának mennyisége megegyezik. A különbség oka az, hogy a gyors mozgás stratégiáját követő hím ivarsejtek nem tartalmaznak elegendő sejtplazmát. Vagyis az élet továbbadásához nem elég az információ örökítése, annak a biokémiai rendszernek egy darabjára is szükség van, amelyre az információ vonatkozik. Hasonló következtetéseket enged a vírusok életének tanulmányozása. A vírusok genetikai paraziták, gyakorlatilag nem tartalmaznak többet, mint a továbbszaporításukhoz szükséges információt. Gazdaszervezetről gazdaszervezetre vándorolnak, önmagukban azonban életképtelenek.
