Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993

1993 / 4. szám - Kovács Géza: Túróczy Zoltán, II. A püspök és az őrálló

38

KOVÁCS GÉZA: TŰRÓCZY ZOLTÁN (1893—1971)

gadta még pere tárgyalásakor sem, hogy példaképnek tekintette, és ilyennek szerette volna látni a mi harcunkat is a finnek demokratikus társadalmi és gazdasági rendjével együtt.

„A mostani rettenetes háborúban nyugodt a lelkiismeretünk. Mi nem akartuk ezt a háborút, ránk kényszerítették. Igaz, nekünk is alapos és igazságos okunk van: a hadakozással földünket, családi tűzhelyünket, gyermekeink és unokáink jövendőjét védelmezzük. Ezért küzdenek honvédeink, ezért viaskodik egész nemzetünk. A háború állandóan nagy áldozatokat követel... Sok áldozatot kell vállalnunk hazánk és a kereszténység jövőjéért. ... Ezért intünk: Legyetek erősek! Bármit hozzon is a jövendő, vállaljátok és hordozzátok a rátok mért keresztet hittel, alázattal.”

Mit követel a háborús helyzet az egyháztól? „Nem elég a békebeli szolgálat, az egyháznak hadiüzemmé kell válnia.” Az egyház szolgálata szorosan összefügg a háborús helyzettel. Szükség van az egyház munkájára. A hit „nem köz-idegcsillapító, nem kábítószer, hanem csodálatos erő”. Hit nélkül nincs hősi magatartás, nincs tűrni és kitartani tudás, nincs áldozatok igazi, méltó hordozása. A hit erőforrása a kegyelem, Istennek az ember iránti jósága, irgalmas és könyörülő, megbocsátó szeretete. Ezért jó, hogy a szív kegyelemmel erősíttessék meg.

Minden alkalmat fel kell használni, hogy házanként és nyilvánosan gazdagabban hirdesse az egyház az igét és kiszolgáltassa a szentséget az elgyötört, szenvedő lelkeknek.

Több imádságot! Kényszerű szükség a gyülekezet közösségétől messze idegenben élethalálharcot vívó testvérekért, az egyháztól elszakadt családok tagjaiért való közbenjáró imádság.

Több szeretet! Ne legyen egyetlen hadbavonult egyház- és családtagnak se nyugtalansága amiatt, hogy mi van otthon. Egy pásztori levél kintre, egy- egy testvéri segítő cselekedet itthon a hadiüzemű anyaszentegyház munkájának édesanyához méltó drága gyümölcse.

„Több igét, több imádságot, több szeretetet, hogy több legyen a hit, mert hitből, igéből, imádságból és szeretetből ma nem elég a békebeli porció! Mindez azonban magában foglalja azt a megállapítást is, hogy az egyház nem lehet véres szájú hadiúszító. Simoniát [szent dolgok pénzzel való megszerzése] követ el az egyház, mely a Szentlélek mámorát rohamra indító alkohol-mámorrá alacsonyítja le. Más az egyház feladata: a pásztorolás. Ezt kell hadiüzemként végeznie.”

Ki fog győzni? Fel kellett vetni ezt a kérdést is. Hiszen fontos elsősorban azokért, akik szenvedői ennek a háborúnak, és az egész nemzet szempontjából is. A háború kimenetele sorsdöntő jövője szempontjából. De fel kellett vetni azok miatt is, akik megszállottan hittek a németek győzelmében. Reális, megindokolt feleletet kellett adni. Természetesen ezt a kérdést is Isten igéje mérlegelésére teszi. Azok fognak győzni, akiknek igaz ügyük van — mondja. Ettől függ a mi ügyünk is. Igaz ügyünk mellé igaz emberek kellenek.

Az igaz ügy mellett ott állnak az igaz emberek, mögöttük pedig ott áll az Isten. Itt tekintete messze előre irányul. A végső győzelmet nem a győztes fegyverek fogják jelenteni. Eljön az idő, mely nyílt színvallásra kényszerít nemcsak politikai, hanem keresztény vonatkozásban is. Az igazi színvallás majd csak akkor kezdődik, amikor ez a háború befejeződik, amikor majd leomlanak a mesterséges kínai falak, mellyel Oroszország elzárta magát és rázúdul Európára az Isten nélküli és Isten-ellenes áradat.