Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993

1993 / 4. szám - Kovács Géza: Túróczy Zoltán, II. A püspök és az őrálló

KOVÁCS GÉZA: TŰRÖCZY ZOLTÁN (1893—1971)

39

A nagy egyházi ébredés sürgetése, az új idők lelkipásztori típusának nevelése, mintegy előkészítés az új időre és a benne való színvallásra, megmaradásra — végigkíséri Túróczy Zoltán egész életét, szélesívű, dinamikus szolgálatát.

Felteszi a kérdést — mint mindig, levonja a következtetést — igaz emberek vagyunk-e? Az igaz ember nem erkölcsi értelemben értendő. Igaz ember az, akit Isten igaznak jelent ki, a megkegyelmezett bűnös.

Istennek kontingense van. Sodomát megmenthette volna tíz igaz ember, Pál és két társa megmentett kettőszázhetvenhat embert római hajóútjukon a Földközi-tengeren. „Megriadtan gondolok arra, hogy ugyan hány ember hiányozhat Istennek ránk kivetett kontingenséből? Hátha csak egy hiányzik, és azért veszítjük el a háborút! És hátha az az egy éppen én vagyok! — akit keres az Ür. Mondd, magadra mered vállalni ezt a felelősséget, hogy ha nem én, hanem éppen te vagy, amikor Isten angyalai mindenütt keresik az Isten által megpecsételt embereket, esetleg miattad nem telik be az igaz emberek száma Magyarországon?”

örálló szolgálatában utolérte a prófétai sors. Engesztelhetetlen politikai ellenfelei a világháború végét jelentő fegyverszünet után három héttel siettek feljelenteni háborús izgatás vádjával.

„Győri élete, apostoli munkássága nemcsak a győri evangélikusoknak, hanem Győr város összes lakosságának mai időkben szokatlan példát mutat... Aki hallotta nemes lelkének, ragyogó szellemének egyszerű szavakba öltöztetett biblikus megnyilatkozásait, az feledve a kort, melyben élünk, úgy érezte, más légkörbe jutott... A rendíthetetlen hit, a törhetetlen akarat, a megtisztelő és felemelő, közvetlen őszinteség egy kiegyensúlyozottabb, derűsebb, szebb világba emelte, melyben nincs nagyképűség, nincsenek hátsóajtók, rejtett célok, hanem nyíltság, becsületesség, és nagy jóakarat mindenki iránt. .. Mikor Túróczy Zoltánnal, az emberrel, a pappal beszélünk, mindnyájunknak az az érzése, színtiszta meggyőződése, hogy minden tehetséggel, képességgel megáldotta a Teremtő, amely az ő igéjének hirdetésére, tévelygő emberek megtérítésére alkalmas és méltó.” (Dr. Kovácsics Sándor tiszti főorvos, egyetemi m. tanár cikke in Győri Hírlap 1939. áprilisi sz.)

„Túróczy Zoltán megtestesülése a szerénységnek. Bizonyosan tiltakoznék jelen levelem elküldése miatt. Alázatos, Isten akaratának engedelmes... Az első orosz megszállás első óráiban már munkához látott. Az orosz parancsnoksággal való megegyezés után vállalta lelkésztársaival a foglyok élelmezését. Amikor pár nap múlva a templom felszabadult, ő volt az első, aki hozzálátott a templom kitakarításához. Lelkészekkel, feleségükkel, egyszerű emberekkel dolgozott, s a legpiszkosabb munkában is mindig ott vezetett a püspök úr is.” (Idézet egy névtelen tisztelője leveléből Nyíregyházáról)

Súlyos történelmi időben Isten küldötteként „apostoli” munkát végzett.