Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Veöreös Imre: Didakhé – A tizenkét apostol tanítása II.
74 VEÖREÖS IMRE: DIDAKHÉ nem tartják az utolsó időnek — ellentétben az őskereszténységgel —, de sürgető a rá váró felkészülés és a készenlét. A fejezet több vonása a szinoptikus evangéliumok idevonatkozó részeire emlékeztet, de nem onnan van merítve. Ahogyan a két útról szóló káténál láttuk, ez az utolsó fejezet is zsidó, közelebbről apokaliptikus irat keresztény átdolgozása. A Jelenések könyve is szoros rokonságot mutat a zsidó apoka- liptika gondolatvilágával, és merít annak anyagából (Diakonia, 1992/4. 67.). A Didakhé záró fejezetének és a szinoptikus evangéliumoknak érintkezései részben szélesen elterjedt apokaliptikus anyagon alapulnak. A Did 16-ban és Márk 13-ban található párhuzamok ugyanabból a zsidó apokalipszisből származnak. Harmadsorban a Didakhé és Máté evangéliuma közös apokaliptikus hagyományanyagot használ fel (H. Köster). A Did apokalipszisének irodalmi függősége a szinoptikus evangéliumoktól sehol sem igazolható. A párhuzamos apokaliptikus mondások az evangéliumokban Jézus szavaként hangzanak el, a Didakhé pedig az apostolok tanításaként közli őket. „Őrködjetek az életetek fölött; lámpásaitok ki ne aludjanak, derekaitok meg ne lankadjanak, hanem legyetek készen; mert nem tudjátok az órát, amelyben a mi Urunk eljön” (16,1). A hosszú mondat egyes részei a szinoptikus evangéliumokat juttatják eszünkbe, de úgy, mintha átrendezett mozaikkockákat látnánk (Mt 24,42—44; Lk 12,35—40). „Gyakran gyűljetek össze, keresve azt, ami telketeknek szükséges; mert hiteteknek egész (eddig eltelt) ideje semmit nem használ, ha a végső időben nem lesztek tökéletesek” (16,2). Az istentiszteletre való összegyülekezést az utolsó idő közelsége fokozottan szükségessé teszi, mert addigi hívő létük hiábavaló, ha akkor nem lesznek teljesek a hitben, szeretetben. Az olvasók jelene tehát még nem a végső idő. A gyakoribb összegyülekezés motívuma a közeledő végre tekintettel nincs meg a szinoptikus evangéliumokban. „Es akkor meg fog jelenni a világcsaló Isten Fiaként, és jeleket és csodákat tesz, és a Föld az ő kezébe adatik, s oly gonoszságokat művel, melyek a világ kezdete óta nem voltak” (16,4b). Párhuzamok a szinoptikus evangéliumokban: Mk 13,22.19 és Mt 24,24.21. A Did érintkezése ezekkel a párhuzamokkal nagyon laza. A Did eme gondolatának nincs függősége a hasonló márki igétől. Az istenellenes hatalom megjelenése az apokaliptika általános képzete. „És akkor feltűnnek majd az igazság jelei; először az ég megnyílásának jele, azután trombita hangjának jele, és harmadszorra a holtak feltámadása. Nem mindenki (támad fel), hanem amint megmondatott: Eljön az Ür és vele összes szentjei. A világ akkor majd meglátja az Urat, amint eljön az ég felhői fölött” (16,6—8). A szinoptikus evangéliumokban található párhuzamos helyek: Mt 24,30—31; Mk 13,26—27. A „feltűnnek az igazság jelei” mondat homályos utalás arra, hogy Krisztus visszatérésekor kinyújtott 'karokkal a kereszten függve fog megjelenni, mert a kereszt vele ment fel a mennybe. Ez a kép később gyakran előfordul keresztény iratokban. A Did-nek e záró versei világosan mutatják a keresztény átdolgozó keze nyomát. Összegezés A Didakhé az első századból olyan keresztény örökséget őrzött meg, amelyet az Újszövetségben nem, vagy nem ilyen módon találunk. Ezek a Did archaikus jellegű darabjai. Néhányra utalunk most.
