Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Veöreös Imre: Didakhé – A tizenkét apostol tanítása II.
VEÖKEÖS IMRE: DIDAKHÉ 75 — A két útról szóló káté több részlete — Az evangéliumokban nem található, a gyülekezeti hagyományban szabadon futó mondások — Az utazó karizmatikus igehirdetők — Az igazai és a hamis próféták megkülönböztetése főként erkölcsi, és nem dogmatikai alapon ■—■ Keresztény vándorok befogadásának feltételei — A „Lélek-hordozó” gyülekezeti próféták ritkulása és ezzel együtt járó fokozódott megbecsülésük — Szerepük átadása választott vezetőknek, püspököknék — Eukharisztikus, úrvacsorái imádságok — Krisztusról szóló, az Ószövetséghez kapcsolódó tanúságtétel: „Isten szolgája”, „Dávid szent szőlője” — Ősi eszkhatológikus könyörgés: „Jöjjön a kegyelem (az Ür) és múljék el a világ” — Itt találkozunk először a Miatyánk befejezésével, a dicsőítő doxológiá- val — A legrégibb szövegemlék a keresztség kiszolgáltatásáról, a vasárnap megünneplésének módjáról — A Didakhénak az evangéliumokéval rokon, de nem azonos anyaga szemléletesen mutatja az őskeresztény hagyomány sokágúságát A Didakhé különlegességéhez tartoznak mindazok a talányok, melyekről a dolgozatban szóltunk, és azok a hiányok is, amelyeknek az elmaradása hasonlóképpen megfejthetetlen. Miért hallgat Krisztus haláláról és feltámadásáról? A keresztelési kátéból hiányzik hitvallás vagy bárminő hittartalom. Alig hihető, hogy bármikor megfejthetők lennének a kérdőjeleink, hacsak újabb, korabeli irat nem kerül elő, amelyből magyarázatot kaphatnánk. A Didakhé rejtélyei arról tanúskodnak, hogy a fiatal kereszténység kialakulása több vonatkozásban Isten vezetésének bámulatos titka marad számunkra. A Did tanulmányozásának talán ez a legfőbb mondanivalója, mert alázatossá teszi a teológusokat és a hívőket is: megrendülve állhatunk meg a homályban kavargó lelki-szellemi kohó előtt, amelyben hitünk szerint Isten Lelke mérhetetlenül sokféle anyagból és kezdetekből kialakította az ifjú kereszténység arcát. A Didakhé ismerete még egy irányban tanúlságos: benne megfigyelhetjük azt az örökséget, melyet a hellenisztikus, azaz elgörögösödött zsidóság és a korai zsidókereszténység közvetített az egyháznak. A Didakhéban lépten- nyomon találkoztunk hellenisztikus zsidó szellemi termékkel, melyet a zsidókereszténység felhasznált és átdolgozva továbbított a keresztény gyülekezeteknek. Az iratot a zsidó hagyomány szelleme hatja át (Vanyó László). Az egyház ennek révén kapcsolatba került az Ószövetség népével. A keresztény ókor igen nagyra értékelte a Didakhét, mely későbbi liturgikus és egyházi rendtartási iratokhoz alapul szolgált, mint a Didaszkália Szíriában a 3. századból és az Apostoli Konstitucáók a 4. századból. Múlt századi új felfedezése óta állandó tárgya a teológiai kutatásnak. Az elgörögösödött zsidóság hamarosan tovatűnt, ám előzőleg a görög nyelvű Ószövetség-fordítás, a Septuaginta felmérhetetlen segítséget adott a kezdeti keresztény missziónak, különösen akkor, amikor még nem állt egybe az Újszövetség. A hellenisztikus zsidóság más alkotásai is beleépültek a fiatal egyházba.
