Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Andorka Rudolf: Vallás és politika – egyház és állam
ANDORKA RUDOLF Vallás és politika - egyház és állam Két súlyos dilemmával kell a mai Magyarországon a vallásos embereknek és az egyházaknak szembenézniük: 1. Szabad-e és kell-e, hogy a vallásos ember politizáljon, és ha igen, hogyan kell, hogy részt vegyen a politikai életben? 2. Milyen legyen az egyházak viszonya az államhatalomhoz, a hatalomért versengő politikai pártokhoz? Mindkét kérdés állandóan aktuális volt a kereszténység egész kétezer éves története során és a hibás válaszok nem egyszer vittek tévutakra keresztény embereket, csoportokat és egyházakat, nagy károkat okozva a kereszténység ügyének. A mai Magyarországon a szokásosnál is súlyosabbá teszi a problémát, hogy mivel a rendszerváltozással hirtelen és váratlanul egészen új helyzetbe kerültünk, semmiképpen sem szabad akár a közelmúltbeli, akár a távolabbi múltbeli válaszokat automatikusan alkalmazni. A kérdéseket újra kell gondolni. Ha rossz válaszokat találunk a két kérdésre, elszalasztjuk azt a lehetőséget, hogy a keresztény vallás és erkölcs nagyobb helyet kapjon a magyar társadalom kultúrájában, gondolkodásában, és ezáltal szerepet vállalhasson a jelenlegi érték- és normaválságból, vagy — más szociológiai kifejezéssel — anómia és elidegenedés válságból való kiemelkedésben (Andorka, 1993). Bármennyire helytelen lenne a múltbeli válaszokhoz visszanyúlni, mégis érdemes a vallás és politika, az egyház és az állam közötti viszony történeti alakulására visszapillantani. Mindenekelőtt azt kell meglátnunk, hogy a kereszténység előtt és a kereszténységen kívül az egyház és az állam sokszor és számos társadalomban szorosan összefonódott, ezáltal a vallási és a politikai tevékenység közötti határ elmosódott. Az ókori birodalmakban, közöttük a Római Birodalomban a császárság idején az uralkodó istenítése meglehetősen általános volt, a papság kiszolgálta a politikai hatalmat, ennek fejében nagy privilégiumokhoz és némelykor nem jelentéktelen hatalomhoz jutott. Izráel népének történetében, elsősorban a prófétai mozgalomban viszont megjelent az a törekvés, hogy a vallás függetlenüljön az állami hatalomtól, és azt adott esetben élesen bírálja a vallási és erkölcsi törvényekkel ellentétes cselekedetei miatt. Jézus ezt a prófétai hagyományt folytatta. Sokat idézett mondása, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené”, azt az igényt fejezi ki, hogy az államhatalom — éspedig sem a Római Birodalom helytartói, sem az azt kiszolgáló zsidó hatalmi elit — ne szóljon bele a vallás kérdéseibe. Egyrészről éles társadalomkritikát fo
