Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Hafenscher Károly: Gyengül vagy csak átalakul az ökumené?
HAFENSCHER KÁROLY Gyengül vagy csak átalakul az ökumené? Századunk végén, egyre bonyolultabbá váló korunkban az ökumené ügye is mintha bonyolultabbá vált volna. Ma sokan beszélnek az ökumené gyengüléséről, hanyatlásáról, alkonyáról, jelentéktelenedéséről. Nem osztom ezt a véleményt. Annyi történik csupán, hogy mint minden, ez is pluriform jelenség. Nehezen meghatározható, több formában jelentkezik, bizonyos fáziseltolódások lehetségesek, esetleg az ökumenéről alkotott vélemények is differen- ciáltabbaik, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt is voltak. E szűk keretben vizsgáljuk meg becsületesen, mi a helyzet valójában. Mélyebbek a gyökerek Az ökumené gyökerei nem csupán az előző évtizedekbe nyúlnak le, s alig van közük a rendszerváltás előtti konfrontációhoz, ti. ahhoz, hogy egy közös ellenféllel szemben önkéntelenül is egy oldalra ikerültek a keresztények. Gyenge egységmozgalom az, amelyik csupán negációból (nem vagyunk kommunisták), vagy egy veszélyhelyzetben történő összebújásból ered. Az egység- mozgalom az imádkozó Jézus kívánságáig nyúlik vissza: „Hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17.). Ez a végrendeletszerű imádság került a Szentlélek reflektorfényébe a mi korunkban, és vált a 20. sz. keresztény egyháztörténetének egyik legjelentősebb tényezőjévé. A protestantizmusban századunk első évtizedétől kezdődően, majd az amszterdami világgyűlés dátumával (1948) meghatározhatóan jelentős alakot öltött. A római egyházban a II. Vatikáni Zsinatban kap erőre az egységtörekvés. XXIII. János pápa nyitása, a zsinat összehívása, az ökumenizmusról szóló dekrétum radikálisan új helyzetet idézett elő. Ez a folyamat szükségszerű és visszafordíthatatlan (necessitas és ir- reversibilis) — II. János Pál pápa szerint is. Már észre sem vesszük a haladást Ha például az idősebb nemzedék számára még emlékezetes 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus atmoszféráját hasonlítjuk össze a maival, az egyházak egymásközti viszonyát illetően, úgy be kell látnunk, hogy valóban megváltozott a helyzet. Szócsaták, felekezeti harc, ellenségeskedések napirenden voltak akkoriban. Elképzelhetetlen lett volna például közös imahetek tartása, szószékcsere, közös funkciók végzése, egymás sajtójának figyelése és aktív közreműködés. Annak idején Magyarországon olyan római katolikus kurzus volt tapasztalható, amit aliha kívánhat bárki is vissza. Egyetemi katedrák és miniszteri bársonyszékek sorsa függött az Actio Catholicától. Budapes-
