Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség határán túl. A tizenkét apostol tanítása (Didakhé) I.
VEÖREÖS IMRE Az Újszövetség határán túl A tizenkét apostol tanítása I. A 17. század óta Apostoli atyák iratainak nevezik azt a néhány, szám szerint nyolc korai keresztény írásművet, amelyek jelentős része időileg az Új- szövetséghez csatlakozik. Némelyikük még korábbi is az Újszövetség legkésőbbi könyveinél. Noha egyiküket-másikukat ókori egyházi írók kanonikusnak, a Szentíráshoz tartozónak tekintették —, az Újszövetség gyűjteményének végleges kialakulásakor kívül estek az Újszövetség határán. Nem részletezzük itt azokat a szempontokat, amelyek eldöntötték az egyházi gyakorlatban az egyes iratok kanonikus voltát. Legyen elég annyi, hogy az Újszövetségben található iratok bizonyultak a korai egyház életében a Jézus Krisztusban történt kinyilatkoztatás érvényes tanúbizonyságainak. Az Ószövetség magától értetődően volt az őskereszténység Bibliája, az Újszövetség pedig maga hitelesítette magát kánonnak, azaz a 'keresztény igehirdetés és tanítás irányadó mértékének. Tulajdonképpen nem egyesek vagy testületek döntése húzta meg a határvonalat a szaporodó korai keresztény írásművek között, hanem az Újszövetség magától állt egybe meggyőző erővel. Ez a „magától” eleink szerint a Szentlélek belső bizonyságtételének hatása volt. Ma sincsen másként. Noha egy-két újszövetségi iratnál az idők folyamán a kánonhoz tartozásuk vitatott lett, és a kánon dogmatikai alapról tekintve ma is nyitott, a Szentírás mindmáig Isten alapvető igéjeként igazolódik. „A Biblia maga teszi magát kánonná” (Barth Károly). Az egész ókeresztény irodalom ismeretében megállapíthatjuk, hogy az Újszövetség könyveinek kiválogatása jobban nem történhetett volna (E. Nestle). Az ún. apostoli atyák iratai közül most 'kezünkbe vett mű eredeti címe: Az Úr tanítása a tizenkét apostol által a (pogány) népeknek. Rövid, valószínűen a görög kézirat másolójától származó címe: Didakhé (tanítás). Az apostolokra való hivatkozás nem jelent mást, mint hogy írója az apostolok tanítását akarja ápolni. Az irat mindenesetre nem dogmatikus jellegű, hanem inkább egyházi rendtartás. Létezését először Alexandriai Kelemen (+215) tanúsítja, majd több ókori keresztény író említi, azután eltűnik a szem elől. 1873- ban fedezik fel Jeruzsálemben a 11. századból való kéziratát. Azóta a kutatás fényébe került. Magyar fordításait a legközelebbi számban az irodalmi felsorolásban közöljük. A Didakhét (rövidítve: Did) hagyományokból állította össze írója a 2. század első felében. Az iratból azonban nem egy helyen ősi keresztény levegő csap meg. Az írója által továbbadott hagyományegységek közül több mélyen visszanyúlik az első századba. Látni fogjuk, hogy néhány darabjáról azt
