Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség határán túl. A tizenkét apostol tanítása (Didakhé) I.
68 VEÖREÖS IMRE: A TIZENKÉT APOSTOL TANÍTÁSA a megállapítást kell tennünk: először itt találkozunk vele az egyház történetében. Ezek adják meg sajátos lebilincselő veretét. Nem véletlen, hogy egyes helyeken kanonikusnak tekintették az első századokban. Anyagára két vonás jellemző. Egyrészt keresztényesített zsidó hagyományt találunk benne, mely a hellenisztikus, elgörögösödött zsinagógának főleg az Ószövetség legrégibb görög fordításából, a Septuagintából merített terméke volt. A fiatal kereszténység bizonyos földrajzi területen szívesen vette kézbe a hellenisztikus zsidó alkotásokat, hiszen azok készen voltak, közös ószövetségi kincset foglaltak magukban, és megfelelő kiegészítéssel, átdolgozással keresztény használatra alkalmassá tehették. A Did másrészt a szinoptikus evangéliumokéval (Mk, Mt, Lk) rokon keresztény hagyományt ölel fel, amely első pillanatra tőlük való idézésre mutat, s csak gondos vizsgálat állapíthatja meg, hogy az adott helyeken nem őket, hanem velük rokon hagyományt használ fel. A Didakhé 16 rövid fejezetből áll, s négy, világosan elkülöníthető részre oszlik: a két útról szóló káté (1—6. fejezet), liturgikus utasítások és imádságok (7—10. fej.), rendelkezések a gyülekezet életéről (11—15. fej.), kis apokalipszis az utolsó időkről (16. fej.). Az iratba való belemélyedéskor nem egy alkalommal talány elé kerülünk, mely végeredményben megfej the tétlennek bizonyul. Az olvasó meghökkenve nézi, az írásmagyarázónak olykor még feltevései is alig lehetnek. Ilyen értelemben a Did bizonyos titokzatosságot rejt magában, mely a vele való foglalkozásnak külön varázst ad. Erre a magyarázatunk során rámutatunk. A Didakhé szövegéből a rendelkezésünkre álló helyhez mérten a legjellegzetesebb helyeket közlöm a görög eredeti nyers fordításában. A kétút A Did első része erkölcsi intelmek sora (1—6. fej.), melyeknek túlnyomó része zsidó prozelita kátéból származik, s a zsidó vallásra áttértek oktatására szolgált. A szöveget kis mértékben keresztény módon átdolgozták, s így került a Did összeállítójának a kezébe. Ö, vagy a további átdolgozó kisebb részletet beiktatott Jézus mondásainak gyűjteményéből is (1,3—2,1). A káté ebben a formájában keresztény katekumenátusnak, felnőttek keresztelésre való előkészítésének az anyagául szolgált. Itt kerülünk az első talány elé. Hiányzik a kátéból minden kérügmatikus, Krisztusról szóló igehirdetést és keresztény hitvallást tartalmazó rész. Elképzelhetetlen, hogy a keresztséget megelőző oktatásban csak ezt az anyagot használták volna. Viszont az irat csupán annyit mond, hogy „miután mindszeket [tehát az 1—6. fejezetet] előre közöltétek, azután történjék a keresztelés” (7,1. Lásd ott!). így kezdődik a káté: „Két út van, az egyik az életé, a másik a halálé; a két út között pedig nagy különbség van” (1,1). Négy fejezeten át az élet útján járók magatartása van megrajzolva, az 5. és 6. fejezetben pedig a halál útján járóké. A két út képe általánosan ismert volt a vallásos és bölcseleti irodalomban, az Ószövetség és Jézus is használta. A Did keresztény értelemben veszi, noha a szöveg nála nem a szinoptikus evangéliumokra, hanem zsidó tanhagyományra megy vissza. A keresztelésre készülők nyilván az örök élet és örök halál képzeteként tanulták. A következő mondat megmutatja az alapot, amelyre az etikai parancsok
