Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 1. szám - Keken András: A kereszt Krisztusa

KÉKÉN ANDRÁS: A KERESZT KRISZTUSA 5 a kezedbe veszed és szétmorzsolod a kalászt, akkor ottmarad a tenyeredben a drága gyümölcs, és láthatod a Krisztus megváltottainak szívében a szere­tetnek, a békességnek, a béketűrésnek, a szelídségnek, jóságnak, áldozat- készségnek drága gyümölcseit. Látnod kell ezt, mert a megváltás gyümölcs- termése valóság ezen a világon, csak azt kérdem tőled, hogy te már meg­nyitottad-e szívedet a nagypénteki magvetés előtt? Te már engedted-e, hogy az Isten elvetett igéje a te szívedben is megteremje ezeket a a jó gyümölcsö­ket? Ó, ha eddig nem tetted volna, akkor nyisd meg végre szívedet. Krisztus onnan felülről, a keresztről belehullassa az ő szent és áldott életének drága magvát. Megmutatja azután nekünk az Ür, a golgotái kereszthalál dicsőségét is. Azt mondja a görögöknek: Íme, eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az ember­nek Fia. És az Űrnak ezt a vallomását a kereszt dicsőségéről mennyei hang is megerősíti, amikor Isten megszólal, és azt mondja: Megdicsőítettem, és új­ból megdicsőítem. Felvetődik a kérdés: miért dicsőség a golgotái kereszt? Azért dicsőség, mert győzelem. Győzelem e világ fejedelme, a sátán felett. Amikor megszólalt ez a mennyei szó, azok, akik hallották, először a termé­szet szavának vélték, és azt mondották: mennydörgés. De nem ez, nem a ter­mészet szava. A természet szava, a természetes ész szava soha meg nem győz­het bennünket afelől, hogy a keresztnek van dicsősége, soha meg nem győz­het afelől, hogy ennek a világnak a fejedelme már legyőzetett és megítélte­tett. A természet csak azt tudja bemutatni a keresztről, hogy az gyalázat, és hogy a dicsőség e világ fejedelméé. A természetes ember a maga szemével csak azt látja, hogy ezen a világon uralkodik a bűn, a halál és a kárhozat, és mindezek felett ott trónol e világ fejedelme, a sátán. Mások nem a természet szavának, hanem mennyei szózatnak vélték e hangot, és azt mondották: an­gyal szólalt meg. Nem. Testvéreim, ez nem angyal hangja volt. Semmiféle angyal vagy szellem nekünk meg nem mondhatja azt, hogy a kereszt által legyőzetett a világ fejedelme. Azt nem tudhatjuk máshonnan, csak egyedül az Isten szavából, csak egyedül Isten igéjéből. Ez az ige minden látszat elle­nére azt mondja minekünk, hogy a kereszt dicsőség, és legyőzetett már a világ fejedelme. Minden kételkedés nélkül hinnünk kell az igében, és az anyaszentegyház egymásután hívő nemzedékeivel együtt kell énekelnünk: „E világ ura gyűljön bosszúra. Nincs ereje már, Reá ítélet vár. Az ige porba dönti.” Testvérem, vajon látod-e a golgotái kereszt dicsőségét, vajon tudod-e énekelni, amikor érzed magadon a sátán csapásait: Nincs ereje már, Reá íté­let vár?! Végül megmutatja az Űr Jézus Krisztus ebben a tanításban a kereszt kö­telezését is. Azt mondja: aki nekem szolgám, az engem kövessen, s az én szolgám, aki engem követ, ott lesz, ahol én vagyok. Az Űr Jézus sokféle utat végigjárt. Végigjárta a szegénység útját is, neki nem volt fejét hova lehaj­tani. Erről az útról visszatekint rád, és figyel téged, vajon te követed-e őt, vagy pedig ennek az útnak a kezdetén visszafordulsz, és azt mondod: nem, Uram, én erre már nem követlek téged, mert én nem tudom vállalni veled a szegénység keresztjét. Az Űr Jézus végigjárta a gyalázat útját is, s erről is visszatekint, követed-e, vagy pedig megállsz az út kezdetén, és azt mondod: Uram, én ezen az úton nem bírlak követni, én nem bírom elviselni a gyalá­zat arculcsapásait. Az Űr végigjárta a golgotái kereszt útját, és erről is reád néz, és keresi, ott vagy-e vele a kereszten, tudsz-e együtt szenvedni vele a golgotái kereszten, vagy pedig megállsz az út elején, és azt mondod: én nem

Next

/
Thumbnails
Contents