Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A többi levél (Zsid, Jak, 1Pt, Jud, 2Pt)
64 VEÖREÖS IMRE: PÉTER ELSŐ LEVELE Az átvett hagyományanyagnak a szerző céljához formálására lássunk néhány példát! A felsőbbségnek való engedelmességet megindokolja: „az Űrért”, tehát akaratának teljesítéséért történjék, majd hozzáfűzi: „Isten akarata, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát”. Tegyék ezt „mint Isten szolgái” (2, 15—16). A rabszolgák felé hangsúlyozza, hogy uraik közül „ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is” engedelmeskedjenek (2,18). Megokolásul írja: „Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved” (2,19). A tekintetet nyomban Krisztusra emeli: „Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (2,21). S következik egy hitvallási töredék Krisztus keresztjéről (2,22—25). Az asszonyok pogány férjüknek úgy engedelmeskedjenek, hogy „feleségük magaviseleté szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre” (3,1—2). A gyülekezet tagjaira vonatkozó intést kibővíti a szenvedés irányában jézusi szóval: „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást”. S mindjárt megvilágítja a cselekvés hitbeli hátterét: „hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek” (3,8—9). A szerző a házi táblát megelőző és követő részben is a szenvedésre készít fel. Isten újjászült minket nagy irgalmából Jézus Krisztusnak a feltámadása által élő reménységre, mennyei örökségre; ennek örvendezhetnek hitük próbatétele közben is (1,3—9). Krisztus feltámadása által hitünk Istenbe vetett reménység is (1,21). A reménység jelentős szava a levélnek. Legyenek készen arra, hogy számot adjanak szelíden a bennük élő reménységről, amikor a pogány lakosság vagy bíróság felelősségre vonja őket. Ennek az intelemnek a megalapozása is Krisztus szenvedése (3,15—18). Krisztus testi szenvedése vértezze fel őket a szenvedésre (4,1—2). Isten maga fogja őket felkészíteni és megerősíteni (5,11). Az első fejezetekben többször találunk utalást a keresztségre. Ezt magával hozhatta, hogy a levél fiatal keresztényekhez szól, akiknek időben közel esik a keresztségük. Többször találunk célzást az újjászületésükre (1,3.22—23; 2,26). Így szólítja meg olvasóit: „mint újszülött csecsemők” (2,2). A kereszt- ség előképe Noé bárkája: abban „nyolc lélek menekült meg a vizen át” (3,20—21). Krisztus alászállása a poklokra, a keresztény hitvallásnak ez a része első alkalommal jelenik meg itt az őskereszténységben (3,19—20; 4,6). (Rövid utalások másutt is vannak az Újszövetségben: ApCsel 2,27; Róm 10,7; Ef 4,9; Jel 1,18). E képzethez vallástörténeti párhuzamokat bőven találunk az ókorban. A mitikus gondolat Péter első levelében arra vonatkozik, hogy Jézus halála és feltámadása között felkereste a holtak birodalmát, s a halottaknak — külön kiemelve Noé hitetlen nemzedékét — az evangéliumot hirdette. Ez az igehely lett alapja az apostoli hitvallás vonatkozó részének: „alászállt a poklokra”. De az íráshelynek ez a tartalma nem lenne elegendő — hangsúlyozza W. Elért a dogmatikájában —, hogy a kérdéses szavakat evangéliumi hitvallásban minden időre szólóan igazolja. Egyházunk legutolsó hitvallási irata, az Egyességi Irat (Formula Concordiae, 1577) Krisztus pokolra szállását személyre szóló vigasztalásként értelmezi: „hogy bennünket és mindazokat, akik Krisztusban hisznek, sem pokol, sem ördög foglyul nem ejthet, sem nekik nem árthat” (IX. cikk).
