Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A többi levél (Zsid, Jak, 1Pt, Jud, 2Pt)
VEÖREÖS IMRE: PÉTER MÁSODIK LEVELE 65 Júdás levele Júdás levele mindössze egy fejezetből áll. Szerzője Jakab testvérének a nevében ír. Mindketten Jézus testvérei voltak. Jakab leveléhez hasonlóan Júdás levelének szerzője is apostoli tekintéllyel ruházza fel iratát. Mondanivalójában a korai katolicizmus képviselője jelenik meg, aki a hitet igazhitüség- nek tartja, amelyre az egyház tanít (E. Lohse). „Szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdj etek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bizatott” (3. v.). A szerző a hitet úgy tekinti, mint bizonyos tanítások hagyományozott állagát, amely Istennek kész ajándéka az egyházalapítás idejéből, s azt a következő nemzedékeknek csak megtartani vagy elveszíteni lehet. Ez szabályszerű katolikus hagyományelv, s kizár minden dogmatikai fejlődést (H. Preisker). Az Üjszövetség tulajdonképpeni szemlélete szerint a hit mindenkinek újra adatik a mindenkori igehirdetés válaszaként. A levél különben maga elárulja, hogy az apostoloknál későbbi időben keletkezett: „emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondták” (17. v.). A kis irat a gnosztikus, szabados életű tévtanítók ellen szól. Több intő példát sorol fel Isten ítéletére az istenteleneken az Ószövetségből és ószövetségi apokrif, el nem ismert iratokból (5—15. v.). Az igazhitű keresztények tartsák meg magukat Isten sze- retetében, és mentsék meg a tévelygőket s ingadozókat (20—23. v.). A levél keletkezési ideje a 2. század eleje. Péter második levele Az Üjszövetség legkésőbbi irata Kr. u. 130—140 körüli évekből származik. Az ismeretlen szerző úgy állítja be levelét, mint Péter apostolnak röviddel a halála előtt kelt testamentumát (1,13—15). „Nem kitalált meséket [mítoszokat] követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének” (1,16). S leírja saját tapasztalataként a megdicsőülés hegyi jelenetet az evangéliumokból (1,17—18). Az antik irodalomban nem volt ritka a szerzőnek ilyen fiktív ábrázolása. Az Újszövetségben található néhány hasonló esetben (Kol, Ef, 2Thessz, a pásztorlevelek, Jak, lPt) arra a célra kell figyelnünk, amiért írójuk álnevet használ. Korának meggyőződése szerint az apostoli szerzőség biztosítja egy irat tekintélyét, aminthogy az apostoli tanítás hagyománya garantálja az egyház igazhitűségét. A pszeudonim szerző emlékezteti olvasóit arra a kincsre, amelyet az örökölt hittartalomban kaptak: „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által” (1,1). Hasonlóan a levél más helyén is — célzással az ugyancsak pszeudonim első Péter-levélre: „Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozástokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Űrtói és Üdvözítőtől kapott parancsai” (3,1-2). Az ószövetségi írásokat, a próféták jövendöléseit helyesen csak a Szentlélek magyarázhatja, de ezt a tévtanítók is mondhatják magukról. Mi adja a
