Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 3. szám - Bízik László: A teológiai gondolkodás szabadsága

BÍZIK LÁSZLÓ: A TEOLÓGIAI GONDOLKODÁS .. .

33

vaink tévedhetőségének belátásához. Mindenekelőtt világos ugyanis, hogy a nyelv mindig kevesebb, mint a valóság. A legprecízebben megfogalmazott mondatba sem fér bele a teljes valóság; a legkörültekintőbben megfogalmazott véleményem sem azonos azzal, amit végül is kimondok. A szó és a betű egyszerűen inadekvát eszköz a gondolat totális közlésére. Jóllehet zsidó-gö- rög-keresztény kultúrkörünkben ez a kommunikációs forma élvez prioritást, mégis ismerni kell határait. Tudjuk továbbá, hogy szavaink félreérthetőek jószándékkal és félremagyarázhatóak rossz szándékkal. Lehet, hogy valaki azt mondja, hogy ő bizony nem tévedhetetlen s én mégis azt értem, hogy tévedhetetlennek mondja magát. S itt nem akusztikai kérdésekről van csupán szó. Üjabb korláta a nyelvnek, hogy tulajdonképpen lefordíthatatlan egyikről a másikra. Hiszen mindkettőhöz hozzátartozik az az egész asszociációs rendszer, ami egyszerűen megtanulhatatlan és felmérhetetlen. Ilyen asz- szociációs rendszer létezik minden egyes ember fejében külön-külön, s ki tudja, hogy a külső szó kit hogyan talál meg? (Vö. viccek lefordíthatatlansága.) Még mindig a nyelv korlátái közé tartozik az egyes szavak, kifejezések állandó változása, jelentésüknek mozgása, néha az eredeti ellentétévé. Nem is beszélve arról, hogy a szó mindig ki van téve a propaganda, a demagógia, a manipuláció és a tömegvonzás veszélyének.

Ezek után még jobban zavarba ejtenek az olyan biztos fiúk. Csak ámulok az olyan tuti lányokon. Csak úgy jön belőlük a szó, a kapásból megfellebbezhetetlen álláspont. Röptében lövik az ellenvéleményt, játszva oldják meg a problémát, csak úgy süt belőlük az öntudat. Micsoda fellépés, még a járásuk is olyan határozott! Kezükben ott a bugylibicska, mellyel egyetlen mozdulattal vágnak hályogot, s mosolygós arcuk sejtetni engedi, hogy természetesen nekik van, vagy ha nincs is, nekik lesz igazuk. Hiszen az igazság letéteményeseiként egyszerűen tévedhetetlenek.

Mindez nem nevezhető helyes teológiai gondolkodásnak, hiszen „tükör által, homályosan látunk”. Mindnyájan. Nem baj, ha teológiai véleményeinkben jelen van mindig valami „bizonytalansági tényező”, valami „határozatlansági reláció”, ahogy a fizikus mondaná. Nem tartható nagy bajnak, ha hívő létünkre — sőt éppen azért — sokszor egyáltalán nem tudjuk, hogy mit kellene tenni, hogyan és mit is kellene szólni ahhoz, hogy az Isten tetszése szerint való legyen. Talán gyakrabban kellene mondanunk: „Nem tudom”, meg azt, hogy „lehet”. Több töprengés és kevesebb állásfoglalás sem nagy baj. Kicsit több szorongás és kétség és alázat, s kevesebb autoritás és jóltájékozottság ... ha nem tévedek.

Libertás in communitas

Az evangélikus teológiai gondolkodás legsajátosabb vonásai közé tartozik annak közösségben megélt szabadsága. Felemelő és félelmetes voltával együtt. Felemelő, mert — legalábbis Hegel szerint — erről szól a humán történelem s így természetesen ez a kinyilatkoztatás alapelemeinek egyike. Jézus szavai és tettei mindig az emberi személyiség felszabadítását eredményezték, akár a bűn, a törvény, a gonosz hatalmak, akár a hamis konvenciók, rossz beidegződések, vagy megnyomorító körülmények hatalmából. így a szabadság, mint adottság és mint cél az apostoli igehirdetésnek is lényeges eleme (Rm 8,21;