Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Dedinszky Gyula: Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok hétköznapjaiban, népi elemek vallásosságukban
DEDINSZKY GYULA Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok hétköznapjaiban, népi elemek vallásosságukban A reformáció kiváltotta felekezeti megosztottság érdekes és még kultúrtörténeti végiggondolásra váró feladat, miként kapcsolódott a különböző népcsoportok hagyományrendszeréhez egyik vagy másik dogmarendszer. Az alábbi dolgozatban mégis arra a jelenségre figyelhetünk inkább, miként szelídítette népivé, otthonossá a történelmi parancsnak engedelmeskedő hagyomány „a vissza a jézusi forráshoz” észérveit. így például a békéscsabai szlovákok gondviseléshitéhez hozzátartoznak a termékenységet segítő hiedelempraktikák, hogy aztán a nagytemplomi aratási istentiszteleten nyugodt lelkiismerettel és tiszta szívvel felhangozhassék a „Chváltez Boha nasého”. A Tra- noscius-lelkiség mindennapjaiból ad ízelítőt szerzőnk. M. I. A békéscsabai evangélikus szlovák nép mindig ismert volt vallásos buzgó- ságáról. Csabán való megtelepedésével egyidejűleg (1718) — szinte saját lakóházait megelőzően — egyszerű imaházat épített, amikor pedig már a téglából készült, még ma is álló temploma kicsinek bizonyult, teljesen saját erejéből emelte az ország legnagyobb evangélikus templomát, a műemlék nagytemplomot. Éspedig nem csak megépítette, de vasárnapról vasárnapra a hívek seregével meg is töltötte. A múlt század végén, századunk elején pedig kifejezetten vallásos ébredés támadt körében. A hívek előszedték a mestergerendán, a lóca sarkában, vagy éppen már a padláson porosodó régi egyházi könyveket, prédikációgyűjteményeket (posztillákat), imakönyveket, s újra olvasni kezdték. Egyházi énekeskönyvük, a kedves Tranoscius pedig megtalálható volt minden egyes házban nem is egy, de nagyobb családoknál 5—6, akár tíz példányban. A Tranoscius, a templom, az iskola és az egyházi irodalom volt az a forrás, amelyből vallásosságuk táplálkozott. A köznép vallásosságának, vagy legalábbis vallásos jellegű életfolytatásának azonban van egy másik tápláló forrása is: a nemzedékről nemzedékre öröklődő gyakorlatok, szokások, sokszor babonás népi elemek, hiedelmek. Ez a kettő: az egyházilag elfogadott és tanított vallási tételek és gyakorlatok, valamint az egyház számára ellenőrizhetetlen népi elemek együtt találhatók meg a békéscsabai evangélikus szlovák népünk vallásos életében is. Ily irányú vizsgálataim eredményét foglaltam össze abban a 13 témakört felölelő 144 gépelt oldalnyi dolgozatban, melyről lapunk szerkesztőjének megbízásából kell itt most mintegy 300 sornyi terjedelemben ismertetést adnom. Érthető, hogy ezt a szűkre szabott keret miatt csak az egészből kiragadott szór-
