Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Dedinszky Gyula: Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok hétköznapjaiban, népi elemek vallásosságukban
DEDINSZKY GYULA: VALLÁSOS ELEMEK . . . 15 ványos szemelvények közlésével tehetem meg, melyeket itt a munka, a szülés-újszülött és a halál témakörökből vettem. Vallásos elemek a napi munkában Békéscsabai evangélikus népünknél megtalálhatók voltak a múltban, s részben megtalálhatók máig is. Minden fontosabb munka kezdetekor elhangzott a családfő ajakáról a fohász: Boze Otce pomáhajte! — Istenünk, Atyánk segíts! A munka befejezésekor is felhangzott az ajkakon a kegyes hálaadás: Dakujeme Boze, ze sme skoncili zdraví — Köszönjük Istenünk, hogy egészségben befejezhettük. A Cabiansky Kalendár egy írása szerint a századelőn a csabaiak az aratást egyházi énekkel kezdték. Rendszerint a Tranoscius 703. számú éneke volt ez: S Bohém já chcí zacíti — Istennel látok hozzá (munkámhoz) ... s csak ezután az egyházi ének után következhettek a dalok, a nóták. Ez a jelenség bizonysága annak, hogy a csabai szlovák nép vallásossága nem különült el a mindennapok életétől, a világi és az egyházi ének nem volt ellensége egymásnak, inkább volt egymásnak testvére. Az elvégzett évi munkáért, a szerencsésen betakarított termésért való hálaadásnak nemcsak ily rövidke, egyéni megnyilatkozásai voltak, hanem volt egy közösségi, gyülekezeti alkalom is, a máshol is ismert aratási hálaadó istentisztelet (podakovanie za úrody zemské). A csabai nép ezt a napot mindig nagy ünnepnek tekintette. Aki csak tehette, ekkor a messzi tanyáról is bejött a városba, részt vett a nagytemplomban tartott istentiszteleten, ahol is falakat rengető hangerővel szállt az ég felé több ezer ember ajkáról a hálaadó ének: Chváltez Boha nasého ... Dicsérjétek Istent, az ő szent trónusán ... Termelési mágia. Amint az előzőkből láthattuk, a hívő, de gyakran a vallásilag közömbös emberek is munkájukban Istenhez folyamodtak segítségért, a sikeresen elvégzett munkáért pedig, és annak jó eredményéért, neki adtak hálát. Ez azonban nem zárta ki náluk azt, hogy az Isten segítségén és a maguk szorgalmas munkáján kívül más módon is igyekezzenek biztosítani gazdálkodásukban a minél jobb eredményt. Különféle praktikák, mágikus termelési eljárások voltak szokásban. A falvak népe ezeket nem tekintette varázslásnak, inkább csak a gazdálkodásban szükséges és racionális munka- folyamatok mellett a sikert még egy-egy irracionális kísérlettel is biztosítani igyekeztek. Ilyenekből jó néhány volt ismeretes a régi Békéscsabán is. Általános, bár inkább csak tréfás szokás volt az, hogy Luca-napkor a fiúk, férfiak hajnalban, a még létrájukon ülő, alvó tyúkokat pálcával megpiszkálták, hogy az elkövetkező évben jól tojjanak. Ennél komolyabban vették azt a szabályt, hogy a karácsony szentesti vacsoránál a háziasszony az étkezés egész ideje alatt nem állhatott fel, nem mozdulhatott el az asztaltól, hogy a kotlók is majd nyugodtan üljenek fészkeiken, s így jó legyen a kis csirkék kelése. Mivel pedig az egyik gazdasszony inkább több kakast, a másik inkább több jércét kívánt gazdaságába, ezért a kikelendő csirkék nemét is befolyásolni igyekeztek. Ennek is megvolt a módja. Ha a kotló alá szánt tojást kötényből rakták a fészekbe, úgy zömében jércéknek kellett kelniök, a sapkából, kalapból rakott tojásoknak kakascsibéket kellett eredményezniük. A dinnyével bevetett földön a gyerekeknek szüleik parancsára bukfencezniük kellett, hogy majd nagyok legyenek a dinnyék. Fontos munka volt minden házban a kenyérsütés. A háziasszony ehhez a
