Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Gadó György Pál: Fordulóponton?
GADÓ GYÖRGY PÁL: FORDULÓPONTON? 11 vesebb szemetet termelünk, mint a nyugat-európaiak — az amerikaiakról nem is beszélve, — de míg nyugaton — legalább elvben — kezd elfogadottá válni, hogy a hulladékok mennyiségét az újrafelhasználás és újrafeldolgozás útján drasztikusan csökkenteni kell, mi most kezdjük megszeretni a szép színes csomagolóanyagokat. Az átlagos magyar polgár gondolkodás nélkül dobja ki az egyre nagyobb mennyiségű szemetet, miközben a szemétlerakóhelyek telnek és szaporodnak. Az energiafelhasználás sokkal bonyolultabb téma, de végső soron ez is etikai kérdéseket vet fel. A világ energiaellátása ma a fosszilis tüzelőanyagokon nyugszik. A sok millió év alatt képződött tüzelőanyagokat 1—2 évszázad alatt elpazaroljuk. A 100 éves szénkorszak után a sokkal rövidebb kőolajkorszaknak is a végéhez közeledünk. Európában, a volt Szovjetunió területén és Észak-Amerikában kevesebb mint 20 évre elegendőek az olajtartalékok. Bár a Perzsa-öböl térségében a jelenlegi kitermelési szint mellett még 100 évre elegendő készlet van, azt ma már tudjuk, hogy a gazdaságot erre a készletre alapozni kockázatos. Nemcsak a fosszilis tüzelőanyagok gyors apadása miatt sürgető az új energiaforrások megtalálása. Legalább ilyen súlyos érv, hogy minden évben közel 6 milliárd tonna szén kerül a levegőbe széndioxid formájában, amely a légkörben felhalmozódik, és bolygónk felmelegedéséhez vezet. Valószínű, hogy ha a hosszú késlekedés ellenére végül kiépül egy hosszú távon fenntartható energiarendszer, abban a fasori öregdiák, Teller Ede minden erőfeszítése ellenére az atomenergia nem kap jelentős szerepet. Ha van előttünk jövő, az alighanem a megújuló energiaforrásoké: a biomasszáé, a kisméretű víz- és szélerőműveké, a napenergiáé és a geotermikus energiáé.4 Természetesen döntő jelentősége van annak, hogy mennyire sikerül az energiafelhasználás mértékét csökkenteni, s ez nem kizárólag műszaki kérdés. Közlekedés. Körülbelül egymilliárd ember — a déli félteke falusi lakosságának jelentős része — semmiféle közlekedési eszközhöz nem jut, és emiatt súlyos hátrányokban van része. Körülbelül hárommilliárd ember buszon és kerékpáron közlekedik. Az emberiségnek mindössze 8%-a, kb. 400 millió ember autótulajdonos. Ezek a gépkocsik (vagy inkább tulajdonosaik) felelősek a légkörbe bocsátott fosszilis eredetű szén-dioxid 13%-áért, az egyéb lég- szennyezésen keresztül pl. a savas esők jelentős részéért, és évente 250 000 halálos közúti balesetért. A közvetett hatások sem lebecsülendők: a tömeg- közlekedés elsorvad, az üzletközpontok szaporodnak, a nagyvárosok egyre lakhatatlanabbá válnak. Nyilvánvaló, hogy a világon 5,5 milliárd vagy Magyarországon 10 millió ember nem közlekedhet személygépkocsin. A többség esélyeit rontja, aki autót vásárol. Nehéz viszont lemondani arról a kényelemről és függetlenségről, amit az autó nyújt. Már az is nagy eredmény, ha a gondolkodó ember távol tartja magát attól az irracionális kötődéstől, amit a reklámok sokakba beleplántálnak, és felelősen átgondolja, hogy mikor van valóban szüksége az autójára. Táplálkozás. A szegények és gazdagok közötti óriási különbségeket nem kell részletezni. Most csak azt említem meg, hogy az emberiség húsevő egynegyede mekkora terhet jelent a Földnek. Egyetlen kilogramm marhahús előállításához legalább öt kilogramm szemesterményre van szükség, következésképpen a húsfogyasztás fokozott talajerózióval, vízfogyasztással, peszticid és műtrágya felhasználással, valamint üvegházhatású metángáz termelésével jár.
