Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Gadó György Pál: Fordulóponton?
12 GADÖ GYÖRGY PÁL: FORDULÓPONTON? Évtizedek óta egyre többen hangoztatják, hogy a bioszféra részeként a gazdaság nem nőheti ki fizikai határait, de a közgazdászok és politikusok többsége ezt máig nem értette meg. Schumacher sajnos nem avult el: „Vannak akik ráébrednek a fenyegetettségre, és azt követelik, hogy szűnjön meg a környezetszennyezés. Ügy gondolnak a környezetszennyezésre, mint valami meglehetősen csúnya szokásra, gondatlan vagy mohó emberek rossz beidegződésére, akik mintegy áthajítják a szemetüket a kerítés fölött a szomszéd kertjébe. Ezek az emberek felismerik, hogy a kulturáltabb viselkedés némi többletköltséget jelent, következésképpen — vélik — gyorsabb ütemű gazdasági növekedésre van szükségünk ahhoz, hogy képesek legyünk ezt a többletköltséget megfizetni.”5 Magyarországon a miniszterelnöktől a sarki fűszeresig csaknem mindenki ugyanilyen szellemben nyilatkozik. Vannak viszont olyan csoportok, akik keményen elutasítják azt a gyakorlati materializmust, amit a fogyasztói társadalom rájuk akar kényszeríteni. A Gyűrűfű Alapítvány például egy elhagyott zselicségi falu helyén ökofalu építésére készül. A kísérletről korai lenne véleményt mondani, de tény, hogy komoly elméleti alapozással látnak neki egy olyan mikrovilág kialakításának, amely tudatosan csak a legszükségesebb gazdasági kapcsolatokra törekszik a külvilággal, ugyanakkor a modem információs rendszerekkel élve hatni akar Magyarország maradék háromezer településére.6 Az ő kezdeményezésük hasonló kérdéseket vet fel, mint a szerzetesség intézménye, de bőven kapnak kritikát a zöld stratégia másik szélsőségét képviselők is. Egyelőre inkább a nyugati világra jellemzőek azok a környezetvédő szervezetek, amelyek a legnagyobb szennyezők pénzén, a politikai élet sűrűjében, az üzleti világ apró pozitív lépéseit is eredménynek elkönyvelve küzdenek egy jobb világért. A technológiák fejlődése Sokan a kéményekre és kipufogócsövekre szerelt szűrőkben, a technikai vívmányokban látják a megoldást. Ez az alapja annak a bizakodásnak, hogy csak gazdagodnunk kell, s majd környezetvédelmi gondjaink is megoldódnak. Szocialista autóink kipufogógázait szíva ostobaság lenne lekicsinyelni a technikai haladás lehetséges környezetvédelmi jelentőségét, de a veszélyekre is gondolnunk kell. Az ipari országok városlakó embere azt hiszi, hogy el van választva a természettől. Ha súlyos problémával szembesül, a megoldáshoz iránymutatást a nagyobb buldózer elve ad számára. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó kén-dioxid és nitrogén-oxidok hatására a csapadék erősen savas kémhatásúvá válik, pusztulnak az erdők. A megoldás: mésszel kell behinteni az erdőket, így lehet a talajsavasodás folyamatát visszafordítani. A globális felmelegedés ellenszereként egyes kutatók azt javasolják, hogy óriási mennyiségű port kell szétszórni a felső légkörben, hogy az visszaverje a napfényt, és így csökkenjen a felmelegedés.7 Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy ez ne vetne fel újabb — valószínűleg az eddiginél súlyosabb — problémákat. De hát annyi baj legyen, akkor majd elővesszük a nagyobb buldózert! Márpedig ma már elég nagy buldózerek vannak.
