Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Gadó György Pál: Fordulóponton?
GADÓ GYÖRGY PÁL Fordulóponton? Van-e esély természetpusztító életformánk megváltoztatására ? Az emberi világ, az emberi környezet iránti felelősségvállalásról M. Eliade vallástörténész azt írja, hogy „A profán létezésen belül az ember csak az önmaga és a társadalom előtt való felelősséget ismeri. Az ő szemében a világmindenség nem valóságos kozmosz, nem eleven, tagolt egység, hanem egyszerűen a földünkön fellelhető anyagkészletek és természeti energiák összessége és fő gondja az, hogy ügyetlenségből ne merítse ki ezeket az energia- forrásokat.” Ezzel szemben a vallásos ember „kozmikus összefüggésbe helyezkedik. [...] a létben való részvétel számára azt az őskinyilatkoztatást nyújtja, amelynek ő az őrizöje.” (A szent és a profán. Európa K., 1987. 86—87.) Ma ott tartunk, hogy „földméretű” gondjainkkal való szembenézésünket nem oszthatja meg létszemléletünk különbözősége, hisz vallásos és nem vallásos emberek ugyanazon a Földön élünk. M. I. Nincsen ég Föld nélkül! Ez a címe a Concilium című folyóirat 1991. augusztusi számát bevezető Edward Schillebeeckx—Johan Baptist Metz tanulmánynak.1 A szerzők szerint a teológia és ökológia kapcsolata nem csupán egy az elhanyagolt témák között, hanem az egyház küldetésének lényegét érinti. Az egyházi élet elválaszthatatlanul egybe van kötve a földi élet folyamataival. Teológiai tanulmányt írni nem tudok. Számomra a legizgalmasabb etikai kérdések egyike, hogy képes-e ember a hosszú távú célokat szem előtt tartva saját pillanatnyi anyagi érdeke ellen dönteni. Ügy gondolom, hogy ez a kérdésfeltevés nem idegen a kereszténységtől, de nem törekszem arra, hogy a környezetvédelem és a kereszténység közötti kapcsolópontokat erőltetetten keresve „vallásos” nyelven fogalmazzak. Indításként mégis meg kell említenem, hogy a modern ökológiai eszmélés nyitányát jelentő könyvet szerzője egy evangélikus lelkésznek ajánlotta. Rachel Carson Néma tavasz című művének első oldalán ezt olvashatjuk: Albert Schweitzernek, aki szerint „az ember elvesztette azt a képességét, hogy a történéseket előre lássa és elébük vágjon. Úgy fogja végezni, hogy elpusztítja a Földet”. A Néma tavasz harminc évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet a DDT és más mérgek alkalmazásának következményeire. Mi változott azóta, hol tartunk ma? A rövid válasz: egyre többen tudjuk, hogy a helyzet egyre rosszabb.
