Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 1. szám - Kulturális figyelő

KULTURÁLIS FIGYELŐ 75 kezdték napjukat, s ezzel fejezték be: ezt a szót tanulta meg elsőként a cse­csemő, s a haldokló ezt lehelte utoljára. Ebből a szóból szívtak erőt, hogy út­juk egyre sokasodó gyötrelmei között össze ne roskadjanak. És csak moso­lyogtak titokban, sápadtan Edom hatal­mán, minden tombolásán, hűhóján, őrü­letén. Mert mindez múlandó, mindez elenyészik: csak az Ige marad meg. Magukkal hordták a Könyvet két év­ezreden át. Ez volt országuk, népük, hazájuk, örökük, birtokuk. Az ő közve­títésükkel jutott el a Könyv valameny- nyi néphez, és azok mind magukénak vallották. De ők voltak, igen, ők és sen­ki más, egyedüli jogos tulajdonosai, is­merői és bizományosai. Hatszáznegyvenhétezer-háromszázti- zenkilenc betűje volt a Könyvnek. Meg­számoltak, megmértek, megvizsgáltak és megismertek minden egyes betűt. És minden betűnek tömérdek élet volt az ára, ezrek és ezrek haltak mártírhalált valamennyiért. így azután teljességgel övék lett a Könyv. És imaházaikban, legnagyobb ünnepükön, egy emberként hirdette, vallotta, kiáltotta gazdag, döly- fös és megtiport szegény: nincs semmi egyebük, csak a Könyv.. íme, Feuchtwanger sorai, meditációja a Könyv, az Ószövetség felett. A mon­datok melankóliája, a fájdalmas gondo­latok az író hangos zokogása Jud Süss népe, a zsidóság felett. Jeremiás sirat­hatta így egykor népét, vagy Ráchel gyermekét. Ismétlem, a Jud Süss-t 1923—24-ben írta, 1925-ben jelentette meg. Németországban — egyebekben ő maga is német zsidó volt, Münchenben született — csak tíz év múlva jelentke­zett Hitler, s el kellett 4—5 évnek tel­nie, amíg a regényben megrajzolt sorsa beteljesedett a zsidóságnak. Az írónak is emigrálnia kellett időközben. Végül is az USA-ban halt meg. Ám a Jud Süss próféciája örök figyelmeztetés: gyúlékony anyag az antiszemitizmus, s a tűzzel felelőtlenül játszani istenkísér­tés. Aki a mélyben örvénylő indulatok­ra tűzcsóvát vet, maga is áldozatul es­het. Rédey Pál Szalatnai Rezső: A Duna költői Budapest 1990, az 1944. évi Hungária-kiadás reprintje A Dunáról szóló költemények antoló­giája, mely Janus Pannoniustól Illyés Gyuláig 34 olyan költőt szólaltat meg, akiknek rímes sorai százados történel­met ébresztgetnek, a Kék Duna míto­sza helyett filozófiát és politikát szólal­tatnak meg, tűnődésükben hazafiság és nemzetközi európaiság rezeg, idők fö­lötti okos szót hallani és szívdobogást. Érezni, hogy nem gépi komputer dob­ta össze a címeket, hanem olyan ember személyes válogatása, aki a darabokra szabdalt Közép-Európa egységét mélyen átérezte, nemcsak maga előtt látta e fo­lyamrendszer erezetét, de annak törté­nelme, kultúrája és álmodott hivatása pulzált szívében. Szalatnai Rezsőt, az évekkel ezelőtt elhunyt írót, nem annyira ismeri a ma­gyar közönség, amennyire megérdemel­né. Veöreös Imre írásának (A közép­pont felől) róla szóló fejezetéből meg­tudhatjuk, hogy két hazája volt: Szlo­vákia és Magyarország —, előbbit 1948- ban nem önszántából hagyta el. Mű­veltségén meglátszott, hogy Prágában, és Krakkóban végezte egyetemi tanul­mányait, Pozsonyban tanárkodott, a szlovákiai magyar ifjúságot haladó irányban nevelte és szervezte. Számos önálló írása tükrözte élettapasztalatát és eszményeit, az emberiességgel páro­sult magyarságot. Jelen könyvében másokat szólaltat

Next

/
Thumbnails
Contents