Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Kulturális figyelő
76 KULTURÁLIS FIGYELŐ meg, kommentár nélkül mégis sokat- mondóan, a Duna csodáiéit és szerelmeseit, akik hallották annak susogását és továbbadták üzenetét: évszázados küzdelmes történelmét és megfellebbezhetetlen egységét annak a Közép-Európá- nak, amit a Duna birodalma jelent. Néhány szemelvény hamar megmutatja, hogy nem unalmas olvasmányról, hanem izgalmas életről, rólunk van benne szó. Csáti Demeter Pannónia megvételéről c. versében még az ómagyar nyelvet jól értő füllel leírja, mint vették meg a honfoglaló ősök aranyszerszámos paripán a veszprémi hercegtől Dunántúlt, miután követeik (kevetek) a Duna vizét és a bársonyos füvet megvizsgálva kívánatosnak tartották a tájat. Berzsenyi Dániel lelkesen csodálja a száz hajókat rengető Dunát s a nagy Dunának tündér kertéit —, a habokkal küzdő szép hidat, melyen zsibongva egy világ tolong ... Csűreinket Európa irigyli... Vörösmarty A Búvár Kund hősi tettében nemzete vitézségét szemléli, — majd a mohácsi mezőt faggatja, — nyögve felel s csak alig hallhatóan és keservesen a föld: „Hír temetője Mohács.” Széchenyi István nem ír költeményt, de szónál hatalmasabbat cselekszik, hajót és hidat épít. Közvetve az ő személyének állít emléket Kerényi Frigyes a Lánchíd alapkövének letételét megénekelve, Pesten 1842. augusztus 24-én. Arany János Toldi hőskölteményében idézi bajnokának elszántságát: „CsolTévedtünk ? Vetkeztünk ? A külföldi egyházi sajtóból Tulajdonképpen ezzel a kérdéssel foglalkozott Werner Krusche ny. magde- burgi püspök, a kelet-német protestáns egyházak szövetségének (Bund der Evangelischen Kirchen) egykori elnöke nakát berúgta a széles Dunába, — egy csolnak elég egy embernek, s nem lesz a halottnak hajóra szüksége.” Arany László: „Kelet s nyugat, múlt és jövő vegyest, / szép vagy fonák arcoddal Budapest.” Ady keserűen vallatja a folyót: „Gyónjál nekem, vén falurossza! / Az boldog népet itt sohse látott. / A Duna- táj bús villámhárító, / Fél-emberek, fél- nemzetecskék / számára készült szégyen-kaloda. / Ahol a szárnyakat le- nyesték / s ahol halottasok az esték.” Kosztolányi már optimista: „Gangesz sem oly szent, mint a Duna tája, / hol él a régi, fáradt, hősi faj / s csodát teremt .. József Attila az Országház háta me- gett nézi az úszó dinnyehéjat és mélyet gondol: „fecseg a felszín, hallgat a mély.” S a körülöttünk és bennünk is viszálykodó nemzetek kavargására térve, keserűen kifakad: „Rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Erdélyi József a Duna méltóságos fenségét irigyli: „Neki nem kell váltania útlevelet, / mint énnekem, ha vén anyámat / még egyszer látni akarom .. Illyés Gyula pedig A Dunánál Esztergomban (1952): „A határ, határ, Európa / tág mezein a néma jel, / amelyen innen élni, halni, / tulnan gyűlölni, ölni kell.” E ferde képzetből mikor gyógyul ki végre a gazdag egységre született Du- na-táj ?! Bojtos Sándor 1991. február 24-én, a „Bund” utolsó zsinatán. Ekkor mondták ki a nyugatnémet egyházzal, az Evangelische Kirche in Deutschland-dal (EKD) újraegyesülésüket. Krusche püspök több
