Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Ferdinánd István: Petőfi szabadságvallása
58 FERDINAND ISTVÁN: PETŐFI SZABADSÁG VALLÁSA Vö. ehhez még: Az apostol. Királyok ellen. Akasszátok fel a királyokat. Itt a nyilam, mibe lőjem. Egy másik, ugyancsak gyakori torzulása abban mutatkozik meg, hogy a szabadságot — bizonyos keresztényellenes éllel — isteni, megváltó hatalomnak képzelik. Petőfinél egy másik, szintén 1848. c. versében látható ennek nyoma, jóllehet költeményeinek gyűjteményéből saját maga kihagyta ezt a versét. „Szent szabadság, újabb megváltója A másodszor süllyedt embereknek, Drága élted miljom s miljom ója, Ne féj, téged nem feszítenek meg.” A szabadságvallás mindhárom, lényegalkotó tényezőjében beállhat az előbbiekkel egyenlő vagy hozzájuk hasonló torzulás, ennek következményei: a fanatizmus, a megszállottság, a rögeszme, a szertelenség, az elfogultság, a felelőtlenség, a különcködés, és ki tudná még mind felsorolni?! Petőfi rövid életében is felsorolható néhány jellemző eset, annak szemléltetésére, miképpen sodródott válságba élete minduntalan, éppen szabadságvallásának eltorzulása következtében. Vörösmartyt tisztelte nemcsak koránál fogva, de azért is, mert nagy költőnek tartott tanítómestere volt: hálát érzett iránta, hiszen ő tette lehetővé, hogy első verseskötete megjelenhessen, állást is szerzett neki, mikor segéd- szerkesztőnek ajánlotta a Pesti Divatlap-hoz. Mégis megtámadta, méghozzá kinyomtatott versben, melynek ez volt a refrénje: „Nem én téptem le homlokodról, Magad tépted le a babért.” Tette ezt csupán azért, mivel Vörösmarty a nemzetgyűlésben a többséggel együtt, a Kossuth ajánlotta, kompromisszumos javaslatra szavazott, arra, hogy csak az újonnan felállítandó magyar hadseregbe vezettessék be vezényleti nyelvként a magyar nyelv, a régebbiekben még megmaradhat egyelőre az eddigi, német vezényleti nyelv. Összeütközése katonai feletteseivel két esetben úgyszintén aligha menthető. Először Vetter Antal helyettes hadügyminiszter előtt jelent meg nem előírás szerinti tiszti egyenruhában: tiszti zubbonya felső részét szétbontva, nyakravaló nélkül, inggallérját kihajtva. Később, Bem küldöttjeként hivatalos minőségben, ugyanígy öltözve jelent meg Mészáros Lázár hadügyminiszter előtt, aki ezért rendreutasította. A költő ezért úgy vett magának elégtételt, hogy írt egy „Nyakravaló” című, sikerült humoros verset, hogy így nevetségessé tegye elöljáróját. „Nyakravaló nélkül akarod megvédeni hazádat? Oh te szamár, te, minő ostoba képzelet ez!” Még szerencse, hogy a miniszternek volt humorérzéke, s maga is nevetett a gúnyversen, s így az esetnek nem lett komoly következménye. Legfájdalmasabb mégis visszaemlékeznünk harctéri elestére, korai halálára. Tudjuk, hogy eleshetett, meghalhatott volna bármikor máskor is, pl. mikor „négy nap dörgött az ágyú Vízakna s Déva közt”, hiszen bátran viselkedett a csatában, ezért kitüntetést is kapott Bemtől. Ahogy mégis ténylegesen elesett és meghalt, azt valamiképpen rajongássá forrósodó szabadságvallásának összefüggésében lehet látnunk s megítélnünk. A segesvári csatatérre Bem tilalma ellenére ment el, Gyalokay Lajos tiszttársa kocsiján utazott. Gyalokay később elmondta, miről beszélgettek útközben. „Ö nemcsak a politikában, de szociális téren is majdnem a szabadosság határáig terjedő demokráciának volt híve... Gyűlölt minden korlátot, minden béklyót, mely az ember akaratát és szellemét mozgásában korlátozhatná... Rombolva végigsöpörni, alkotva újjáteremteni akarta a világot.” Utolsó éjszakáját Székely- keresztúron, a csata előtt, alvás nélkül virrasztotta át. Bajtársaival beszélgetett késő éjszakáig s mikor éppen lefeküdni készült volna, Bem már kora
