Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Ferdinánd István: Petőfi szabadságvallása
FERDINAND ISTVÁN: PETŐFI SZABADSÁGVALLÁSA 59 hajnalban riadót veretett s a hadiszemléje után elindította seregét a csatatér felé. A Segesvárt megszállva tartó, háromszoros-négyszeres túlerőben levő ellenség, Bem seregének láttán, cselt gyanított. Feltételezve, hogy Bem seregének támadása csak afféle „tüntetés”, a főtámadást a város másik végén, észak felől várta. Ezért megosztotta védő seregét, s a nap folyamán inkább csak védekezett a magyar sereg rohamai ellen. Csak késő délután, mikor már nem kellett tartania az északról jövő támadástól, zúdult egész erejével a magyar seregre, s átkaroló hadmozdulattal annak bekerítésére, teljes megsemmisítésére tört. A költő nem vett részt a csatában. A csatatér több pontján látták napközben, elmerülve a harc szemléletében. Egy ízben nagyon előrement, s akkor maga Bem küldte erélyes szóval hátra. Délután öt óra körül, mikor a teljes erejével támadásba lendült ellenség átszakította a magyar csatárláncot, s erre a közelben levő katonaorvos figyelmeztette a költőt, ő azt mondta: „Potomság.” Csak mikor már látta, hogy a hadvezérség is menekül, eredt ő is futásnak. Amikor a legnagyobb éberségre lett volna szüksége, bizonyára akkor jelentkeztek nála az át nem aludt éjszaka következményei, a bágyadtság, a figyelmetlenség. Későn szánta rá magát a menekülésre, később, mint a vezérkar. Az ellenség átkaroló hadmozdulata, gyűrűje gyorsan zárt: aki lovon vagy kocsin menekült, ki tudott még jutni a gyűrűből, aki gyalog, az szembe találkozott az ellenség lovasaival. Petőfi is gyalog volt, ott kellett elesnie „a harc mezején”, a héjjasfalvi országút mellett, az Ispán-kút- tal szemben. Sokan, sokféleképpen kísérelték meg a szabadságot megvalósítani. Ezeknek a kísérleteknek egyike az, hogy — mint Petőfi — a szabadságot vallássá, vallásosságukká tették. Hogy mi a szabadság, még inkább, hogy az miképpen valósítható meg, hogy mi az igazi és teljes szabadság megvalósításának útja, módja, lehetősége, arról soha sem mondunk le, arra mindig törekedni fogunk új és új kísérleteinkkel, amíg csak ember él a földön. A Szentírás erről így tesz számunkra tanúbizonyságot: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). „Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket... Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8,32.36).