Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Hárs Ernő: Hegyi verőfény, Madách imája (versek)
TAKÁTS GYULA: BERZSENYI DÁNIELRŐL 45 vei ma nem ő vezet-e minket vissza újra Európához? Az európai műveltség görög-latin forrásaihoz. És íme a Berzsenyi szavalóversenyek sikere is azt bizonyította és bizonyítja, hogy ifjúságunk szíve és szelleme nyitva áll költőnk zsenije előtt. Nyitva a mindhalálig csiszolt szépségű magyar vers előtt, melynek egyszerre a természettől adott, tehát született és magát nevelő tudós mestere volt Berzsenyi Dániel. Egy zseni a korára — ha az nehezen emelkedik is hozzá — biztos, hogy mindig hatással van. Ez a hatás és szerep történelmi és irodalomtörténeti igazság, hogy a jövőben mindig csak nő és erősödik. Ilyen szerepe volt a Berzsenyi életműnek és egyéniségének a múltban és van ma, jelen századunkban is. És mert az évtizedek és századok egymást váltva sok területen hasonlóságokat mutatnak, tehát nemegyszer az idő megvilágítja a nagy alkotók műveit és segítő szerepét is, a jelen építésében. Ezt a szerepet vállalta és ezt a művet szolgálja, az újjáalakult Berzsenyi Társaság is. És méltán, mert ha a köz nem is ismeri úgy, ahogy szükséges lenne, de a magyar költők és írók demokráciájának legnagyobbjai Vörösmartytól Kassákig és Németh Lászlóig, Veres Pétertől Kodály Zoltánig a legnagyobbak között tisztelték és becsülték. Ezt hirdetni kötelességünk a köz felé is! HÁRS ERNŐ Madách imája Túlsókat látott halandó szemem, képeimet most szélnek engedem. Álmodja őket tovább, aki tudja, az én igazamnak mélyebb a kútja. Nem azt keresem többé, ami bont, látóhatárom tágabb horizont, oly tág, hogy már átfordul szinte szűkre, mint csepp is lehet az ég tiszta tükre. Mert tudom már, hogy létezik erő, amelyre minden cél felfűzhető, az is, mely rombol, az is, amely épít, s vagy egy percig tart, vagy tízezer évig. S hogy bármily daccá hűl bennünk a hit, akad egy Nap, mely akkor is vakít, ha megfagy a dal és elfogy a fóka, és éj borul a végső eszkimókra. S ha millióknak láthatatlan is, én hirdetem, hogy fénye nem hamis, s nem az öngyilkos sziklán végzi Adám. Talál hidat, mely átviszi halálán.
