Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Szépfalusi István: Lássátok, halljátok egymást! Magvető, Budapest 1992. 488 old. Ez a könyv Szépfalusi István 12 évvel ezelőtt nyugaton megjelent munkájának második bővített kiadása. Megírásának két eltérő motívuma volt. Szépfalusit egyrészt ösztönözte Illyés Gyula 1977. évi megjegyzése, hogy fontos lenne a környező államokban élő magyarság szociográfiai vizsgálata. A könyv erre vállalkozik. Másrészt Szépfalusi a protestáns Magyar Lelkigondozó Szolgálat lelkészeként már közel negyven éve rendszeresen látogatta az Ausztria különböző részeiben élő magyar protestánsokat. Ebben a könyvben ezeknek a látogatásoknak tapasztalatait, egy kérdőív segítségével gyűjtött adatait mutatja be és elemzi. Kétségtelen, hogy a felkeresett 709 személy és családja nem tekinthető az Ausztriában élő — általa 70 ezerre becsült — magyar, pontosabban magyarul beszélő személy reprezentatív mintájának, már csak azért sem, mert a Lelkigondozó Szolgálat és a Bornemisza Társaság címjegyzékeiből kellett kiindulnia. Ennek ellenére a kapott információk jó képet adnak az ausztriai magyarságról. A könyvet bizonyos értelemben Németh Lászlónak a Medve utcai polgári iskoláról írott szociográfiájához hasonlíthatjuk: Németh Lászlónak is mindennapi munkája volt az iskolaorvosság és ebből írt egy értékes szociográfiát, mert a mindennapi tevékenysége során szerzett tapasztalatokat széles társadalmi keretben tudta látni és bemutatni. Ebben az ismertetésben nincs mód kitérni mindazokra a kérdésekre — a magyarok társadalmi összetételétől a házastársválasztásukon keresztül az egyesületi életig —, amelyekkel Szépfalusi foglalkozik. A könyv ezen érdekes tényeken kívül óhatatlanul felébreszti az olvasóban azt az általánosabb kérdést, hogy vajon mi értelme volt és van a Szépfalusi által Ausztriában végzett munkának, a magyarsághoz és az egyházhoz tartozás fenntartása érdekében tett erőfeszítéseinek. A szkeptikus kérdés megfogalmazására alkalmat ad a könyv számos megállapítása: a magyarok (magukat magyar anyanyelvűeknek állítok) számának csökkenése, a burgenlandi magyar falvak gyermekeinek fokozatos német anyanyelvűvé válása, az Ausztriába emigráltak egy jelentős részének kifejezett asszimilálódási törekvése, a magyarok egy része körében felfedezhető „anyanyelvi kisebbrendűségi érzés”, az a tény, hogy az ausztriai magyar protestánsoknak csak egy kisebbségével [Szépfalusi becslése szerint 15 százalékkal] képesek kapcsolatot tartani, az a tény, hogy az Osztrák Evangélikus Egyház sem nézte mindig jó szemmel a magyar protestáns szolgálat működését (mert azt az osztrák életbe való teljes beolvadást akadályozó tényezőnek tekintették). E kérdés mögött korunk egyik igen aktuális társadalmi és társadalomtudományi kérdése húzódik meg: van-e sze
