Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A Jelenések könyve
VEÖREÖS IMRE: A JELENÉSEK KÖNYVE 75 püspök alkotása — festi meg ezt a mélységi, dimenzionális történetlátást: „Ott zeng az ének, itt még könny pereg ..(Dóka Zoltán). Luther a Jelenések könyvéhez később írt, második előszavában szól arról, hogy a Jel vigasztalásul és intésül szolgálhat a kereszténységnek. „Csak ha tisztán marad nálunk az evangélium igéje, s mi azt kedvesnek és értékesnek tartjuk, akkor nem kell kétkednünk, hogy Krisztus minden csapáson, fenevadon, gonosz angyalon keresztül szentjeivel van és végül győz” (1530). A Jelenések könyvén végighúzódik Isten és Krisztus mindeneket átfogó dicsérete s magasztalása. Az egész mindenség Istent és Krisztust együtt dicsőíti, és neki zeng hálaéneket. Isten nemcsak a Teremtő, aki előtt a teremtett világ hódol, hanem a megváltó Isten is, aki a Bárány által szerzett váltságot az egész világnak: „Majd hallottam, amint minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, mondotta: Dicséret és tisztesség, dicsőség és erő legyen a trónon Ülőnek és a Báránynak örökkön örökké!” (5,13) A teremtett kozmosz Istent dicsérő magasztalása hallhatatlan emberi füleknek. A Jelenések könyve ezt a néma dicsőítést szólaltatja meg. És zeng az üdvösségben már most — a Biblia utolsó könyvének sorain át — a hit harcában győzteseknek az éneke, „Isten hárfájával kezünkben” (15,2—4). A sorozat befejezéséül Az Újszövetség színgazdagságába tekintő sorozat végére értünk. Alkonyi esz- tendeimből négy évet kísért végig ez a bibliai iratról iratra történő, a keletkezési folyamatot követő teológiai belemélyedés az Újszövetségbe. Rész helyett az egész, amelybe merülhettem: az egyes könyvek, a különböző szerzők sajátossága, külön kincse, kiemelkedő mondanivalója. Életem vége felé adatott meg, hogy részesüljek összefogottan ebben a pazar látványban és kiszélesedjék előttem az Újszövetség káprázatos látóhatára. A munkálatból magam nyertem a legtöbbet. Az történt, amit lelkészi pályám során fiatal korom óta tapasztalhattam: a teológiai kutatás hitmélyítö folyamat, ha egzisztenciálisan végezzük. Különösen érvényes ez az Újszövetséggel való tudományos foglalkozásra, mert itt közvetlenül kerülünk Isten igéjének hatása alá. A Földön járt, megfeszített, feltámadott, meg dicsőült Jézus Krisztusról mondott és írt egykori bizonyságtétel, a kérügma — mi lenne más az Újszövetség! — magában hordozza az ismételt megelevenedését. Ahogyan a Szentírás a Szentlélek eszközének bizonyult közel kétezer év óta. Mintha láthatatlan sugárzás lenne beléje rejtve. A végére pedig nem lehet érni. Az újszövetségi kutatás mindig talál benne újat, aktuálisat, korszerűt. Köszönöm Istennek, hogy amikor már egészségi állapotom miatt nem folytathatom igehirdető szolgálatomat, tartósan belemerülhettem szent könyvünkbe oly módon, ahogyan arra eddig ilyenképpen nem volt alkalom. S tettem ezt azzal a szándékkal, hogy az Újszövetség mai olvasói részesei legyenek hasonló élménynek, hitbeli tapasztalatnak. Befejezésül néhány összefoglaló tanulságot szeretnék átadni. Az Újszövetség a legökumenikusabb mű. A benne található különböző „színek” legtöbb esetben olyan eltérést, különbséget mutatnak egymástól, hogy azok tulajdonképpen felérnek a mai keresztény felekezetbeli választóvonalakkal. Kiderül, hogy soha nem volt egységes az egyház, kezdetben sem. A keresztény
